„IX. Lajos francia király” változatai közötti eltérés

[[1263]]-ban [[pénzreform]]ra került sor: ekkor törvénybe foglalták, hogy a király által vert pénzeket mindenütt el kell fogadni, és a [[pénzverési jog]]gal nem rendelkező, illetve királyi területeken csak a korona pénzét lehetett használni. [[1266]]-ban vezették be a sokáig használt, értékálló [[tours]]-i garast, amelynek verését megtiltották a magánverdéknek. Ekkor még csak névleges jelentőséggel ugyan, de megkezdődött az [[aranypénzverés]].

 

 

== Európai ügyek ==

 

== A második hadjárat ==

 

[[1266]]-ban Lajos öccse, Anjou Károly legyőzte [[I. Manfréd szicíliai király]]t, és a pápa támogatásával megszerezte magának a királyságot, sőt az utolsó [[Hohenstauf-dinasztia|Hohenstaufok]] ellenében is trónkövetelőként lépett fel a [[Német Királyság]]ban, de nem járt sikerrel. Valószínűleg az ő érdekeit szolgálta, hogy Szent Lajos második keresztes háborúja 1270-ben nem Egyiptom, hanem a mai [[Tunézia]] felé indult meg.

 

A [[keresztes háborúk|VIII. keresztes hadjárat]] célja eredetileg a [[Szentföld]] lett volna, ahol a [[mongolok]] is segítséget ígértek a keresztényeknek, de Lajos inkább a tuniszi [[Musztanszír]] emír ellen vonult, aki – bár jóindulattal viseltetett a keresztények iránt – menedéket adott néhány szicíliai lázadónak. Károly elhitette az idős Lajossal, hogy Musztanszír hajlandó áttérni. A keresztény Tunisz Egyiptomot szorította volna harapófogóba a palesztinai és szíriai keresztes államokkal közösen, így Lajos kapva kapott az alkalmon. [[július 1.|Július 1-jén]] ismét [[Aigues-Mortes]]-ból futott ki a hajóhad, amely [[július 18.|július 18-án]] kötött ki [[Karthágó]]nál. Musztanszír természetesen nem szándékozott áttérni, de harcra sem volt szükség: a hőség és a járványok súlyos károkat okoztak a hadseregnek, és maga Szent Lajos vérhast kapott, amelybe belehalt. Fivére, Károly [[augusztus 25.|augusztus 25-én]], nem sokkal Lajos halála után érkezett meg a szicíliai erősítéssel. A trónörökös, Fülöp rábízta a békekötést, hogy hazatérhessen és megkoronáztathassa magát.

 

== Emlékezete ==

A szigorú keresztény életelvek alapján élő Lajost sokan már életében szentnek tekintették, de [[Szentté avatás|kanonizálására]] csak [[1297]]-ben került sor, amikor [[VIII. Bonifác pápa]] a Lajos unokája, [[IV. Fülöp francia király|Szép Fülöp]] ellen vívott politikai harcban az előbbi engedményekre kényszerült. [[Ereklye|Ereklyéi]] egy részét [[Tunézia|Tunéziában]] temették el, ahol ma is látható Szent Lajos sírja. A maradványok más részei a [[palermó]]i bazilikában találtak nyughelyre. A holttest nagy részét a [[Saint-Denis-székesegyház|Saint-Denis bazilikában]] helyezték örök nyugalomra, de ezek a maradványok a [[16. század]] végének vallásháborúi során eltűntek.

 

 

== Házasságok és utódok ==

[[1234]]. [[május 27.|május 27-én]] [[Sens]]-ben vette el [[Provence-i Margit]]ot, [[IV. Raimond-Bérenger de Provence|IV. Raimond-Bérenger]] [[provence]]-i gróf és [[Béatrice de Savoie]] lányát. 11 gyermekük született:

* Blanche ([[1240]]–[[1243]]),

{{ősök bottom}}

 

 

Az időszak legfontosabb forrása a [[Jean de Joinville]] királybíró, Lajos király matuzsálemi kort megért barátja és bajtársa által írott [[Szent Lajos élete]] ''(Vie de Saint Louis)''. Hasonló értéket képvisel az [[1274]]-re összeállított [[Grandes Chroniques de France]], amely a francia királyság Szent Lajos parancsára összegyűjtött hivatalos története volt, amelyet az idők folyamán egészen [[1461]]-ig tovább bővítettek.