„Zsebkendőszavazás” változatai közötti eltérés

obstrukció -> obstrukció (politika) AWB
a (vesszőhibák)
(obstrukció -> obstrukció (politika) AWB)
[[Kép:István Tisza.jpg|right|thumb|150px|[[Tisza István]] miniszterelnök]]
A '''zsebkendőszavazás''' egy a [[Országgyűlés|Magyar Országgyűlésben]] [[1904]]. [[november 18.|november 18-án]] este lezajlott jelenet volt, melynek során [[Tisza István]] kortesbeszéde után [[Perczel Dezső]] házelnök – a [[házszabály]] megsértésével – csendben azonnali szavazást rendelt el a [[Daniel Gábor (politikus)|Daniel Gábor]] által benyújtott házszabály módosító javaslatról, amely jelentősen csökkentette az ellenzéki képviselők jogköreit, egyértelműen a már régóta fennálló ellenzéki [[Obstrukció (politika)|obstrukció]] letörése céljából. Ugyan a jelenet leírásai nem egységesek abban, hogy a házelnök meglengetett-e egy zsebkendőt vagy sem, az általa tett mozdulatsor láttán a képviselők többsége (kormánypárti, ellenzéki egyaránt) nem értve, mi történik, kíváncsiságból felállt (ez jelentette akkoriban az igen szavazatot, míg az ülve maradás a nemet), mire Perczel kihirdette a javaslat elfogadását.
 
Az eset a kormányzó [[Szabadelvű Párt]]on belül is szakadáshoz vezetett, az ekkor kivált szabadelvű képviselők többsége előbb „disszidensek”, majd [[Országos Alkotmánypárt]] néven hozott létre új pártot, míg a teljes parlamenti ellenzéket ''[[Szövetkezett Ellenzék]]'' (avagy ''Szövetkezett Balpárt'') néven egyetlen választási szövetségbe tömörítette.
A századforduló körül [[Bécs]]ben kaotikus politikai állapotok uralkodtak, a Monarchia osztrák része gyakorlatilag lebénult az ottani ellenzék és a kormány politikai csatározásaiban. Emiatt a [[kiegyezés]] óta tízévente kötelezően megújítandó gazdasági kiegyezés esedékes, 1897-es tárgyalásai is eredménytelennek bizonyultak, mivel a bécsi ellenzék ellehetetlenítette az osztrák tárgyaló feleket.
 
Ennek áthidalására [[1898]]-ban a magyar kormány megalkotta az ún. [[Ischli klauzula|ischli klauzulát]], ami a magyar részről egyoldalú, ideiglenes meghosszabbítását mondta ki a szerződésnek. Erre azért volt szükség, mert a szerződés nélkül Magyarország gazdaságilag jelentősen lebénult volna. Az osztrák kormány ugyanezen okból szintén hasonlóképp volt kénytelen cselekedni. Az újratárgyalás ilyetén „feladása” (elmaradása) miatt a magyar ellenzék országos demonstrációkat szervezett és a parlamentben is [[obstrukcióObstrukció (politika)|obstrukcióval]]val lassította a törvényhozást, amibe végül a [[Bánffy-kormány]] 1899-ben belebukott. Az őt követő [[Széll-kormány]]nak is csak [[1902]]. [[december 31.|december 31]]-én sikerült végül nyélbe ütnie a paktumot. Mivel [[Széll Kálmán]] a tárgyalások során végig erélytelenül lépett fel (valamiféle osztrák kompenzációban bízva, ami végül elmaradt), az aláírást követően 1903 elején az országgyűlési ellenzék újra [[obstrukcióObstrukció (politika)|obstrukcióba]]ba fogott. Ennek eredményeként a parlament nem tudta elfogadni a soros költségvetési törvényt az előírt határidőn belül, ami automatikusan a Széll kabinet bukását jelentette. Mivel ez a következő, [[első Khuen-Héderváry-kormány|(első) Khuen-Héderváry-kormány]]nak sem sikerült (alig négy hónap után belebukott), megnyílt az út [[Tisza István]] előtt, aki [[1903]]. [[november 3.|november 3]]-án alakíthatta meg [[Első Tisza István-kormány|első kormányát]].
 
==Az ellenzéki obstrukció letörése==
A miniszterelnök az ellenzéki tüntetéseket is gyakorta szétverette; [[1904]] április végén került sor a legsúlyosabb ilyen incidensre, ekkor Tisza szűkebb hazájában, [[Bihar vármegye|Bihar vármegyében]] veretett szét egy, a helyi parasztoknak a szocialisták által szervezett nagygyűlését, ami 33 halálos áldozatot követelt.
 
Tisza [[1904]] őszén nyílt levelet intézett ugrai választóihoz, amelyben a házszabályok módosításának szükségességét hangoztatta az ellenzéki [[Obstrukció (politika)|obstrukció]] letöréséhez. Tartalma az ellenzék körein kívül is komoly felháborodást szült. A közben megkötött olasz vámszerződés letárgyalása után be is nyújtotta indítványát, hogy a Ház a házszabályok módosítására huszonegy tagú bizottságot állítson fel. Az ellenzék már ezen indítvány ellen megindította az obstrukciót.
 
[[Daniel Gábor (politikus)|Daniel Gábor]] a [[Szabadelvű Párt]] nevében a levél alapján határozati javaslatot terjesztett elő november 15-én, amely az ideiglenes házszabályokat foglalta magában, s ami jelentősen szűkítette volna az ellenzéki képviselők mozgásterét a törvényhozásban. Ez alapján többek között az egyes törvények elfogadását már nem lehetett időhúzó felszólalásokkal lassítani, illetve az obstruáló képviselőket indokolt esetben akár karhatalmi erővel is ki lehetett vezettetni a teremből. Ennek a javaslatnak és a Tisza által összerakott és benyújtott évenkénti kötelező újoncmegajánlás és a költségvetés záros határidejű elfogadásának megtárgyalására Tisza párhuzamos ülés megtartását indítványozta (vagyis hogy egyszerre tárgyalják ezt a három javaslatot).