„Széll-kormány” változatai közötti eltérés

→‎Története: obstrukció -> obstrukció (politika) AWB
(→‎Források: {{DEFAULTSORT:Szellkormany}})
(→‎Története: obstrukció -> obstrukció (politika) AWB)
A '''Széll-kormány''' a [[kiegyezés]] utáni tizedik kabinet volt a dualista Magyarországon [[Széll Kálmán]] vezetésével. [[1899]]. [[február 26.|február 26-án]] alakult és [[1903]]. [[június 27.|június 27-én]] távozott a hatalomból, elődjéhez hasonlóan politikai kényszerűségből.
== Története ==
Széll nehéz örökséget kapott a [[Bánffy-kormány]]tól. Az [[ischli klauzula|ischli klauzulát]] övező ellenzéki [[Obstrukció (politika)|obstrukció]] és utcai tüntetések kívülről, míg a pártkérdéssé tett Tisza-féle javaslat (Lex-Tisza), azaz [[Tisza Kálmán]] véderőreform javaslata belülről gyengítette az új kabinetet, utóbbi ugyanis a [[Szabadelvű Párt]]on belül szakadáshoz, tömeges kilépéshez vezetett.
 
Széll a „törvény, jog és igazság” jelmondatra igyekezett felfűzni kormányprogramját. Ennek értelmében rövid úton paktumot kötött az ellenzékkel, ami cserébe felhagyott az [[obstrukcióObstrukció (politika)|obstrukcióval]]val, majd egyezséget kötött [[Apponyi Albert]]tel is, aki [[1900]]. januárjában pártjával, a [[Nemzeti Párt]]tal együtt belépett a Szabadelvű Pártba. Az [[ischli klauzula]] helyett saját elképzelései szerint rendezte az osztrák-magyar gazdasági viszonyt a bécsi [[Thun-kormány|Thun-kormánnyal]], illetve az ebből eredő külkereskedelmi szerződéseket több biztosítékkal is körülbástyázva azok Magyarország szempontjából mindenkor egyidejű lejártát.
 
Ezalatt a korábbi paktum által gördülékennyé tett törvényhozással új házszabályt fogadtatott el, illetve néhány hét alatt keresztülvitte az összes (az obstrukcióban) elakadt törvényjavaslatot. Sikerült az általa elképzeltek szerint elfogadtatni a parlamenttel a gazdasági kiegyezés agráriusoknak kedvező egyoldalú ideiglenes meghosszabítását 1907-ig, illetve a közös bankügy általában a pártoknak előnyös ideiglenes meghosszabbítását 1910-ig. 1901-ben megújította az [[összeférhetetlenség]]i törvényt is, egyúttal pedig látványos, de eredménytelen nyomorenyhítő akcióba kezdett.
A politikai irányvonal sikeresnek bizonyult; az [[1901-es választások]]at kicsivel több, mint kétharmados többséggel nyerte a [[Szabadelvű Párt]], igaz története legsikeresebb, [[1896-os választások|1896-os választásához]] képest így is 13-mal kevesebb képviselőt delegálhatott az Országgyűlésbe.
 
Magyarország 1901-ben több más országhoz hasonlóan újabb gazdasági válsággal kellett, hogy szembenézzen, aminek egyik eredményeként megbukott az Ipar- és Kereskedelmi Bank, melynek Széll az elnöke volt. Ennek ellenére, vagy éppen ezért [[1902]]. [[december 31.|december 31]]-én sikerült megkötni a kiegyezés értelmében tízévente kötelezően megújítandó gazdasági kiegyezést (1867. évi XIV. törvénycikk), ami kereken öt évet váratott magára (1897-ben kellett volna aláírni, de a kaotikus bécsi és budapesti politikai állapotok, illetve az ezeket tetőző korabeli gazdasági világválság ezt együttesen ellehetetlenítették). Mivel Széll annak reményében, hogy az osztrákok valamiképp viszonozzák, az ezt megelőző tárgyalásokon nem lépett fel a Budapesten elvárt eréllyel. Az ilyeténképp kivívott ellenszenv az ellenzék körében az [[Obstrukció (politika)|obstrukció]] újrakezdését vonta maga után. Ezt csak tetézte a [[Nemzeti Párt]] 1900-as beolvadása is, amivel nemhogy erősödött a Szabadelvű Párt, hanem egyenesen három frakcióra bomlott. Mikor Széll megpróbálta (osztrák kérésre) a hadsereg létszámának növelését elérni, újból „kitört a pokol”, aminek eredményeként nem sikerült elfogadtatni az 1903. évi költségvetést a törvényi határidőn belül. Ez az amúgyis nyomasztó viszonyok közt tengődő [[Horvát-Szlavónország]]okban kisebb magyarellenes zavargást szült (áprilisban főleg a magyar vasutak épületein található magyar feliratokat és címereket megrongálták, leverték). [[Május 1.|Május 1]]-jén be is állt a költségvetésen kívüli állapot, aminek sehogyan sem tudott véget vetni, így [[június 27]]-iki hatállyal benyújtotta lemondását.
 
A Széll-kabinetet követő [[első Khuen-Héderváry-kormány]] alig több, mint négy hónap alatt eredmény nélkül elbukott, így a helyzetet csak az azt követő [[első Tisza István-kormány]] tudta megoldani. Tisza extrém erőszakos, gyakorta házszabály-sértő módszerei (pl „[[zsebkendőszavazás]]”) rövid úton a közvélemény veszélyes mértékű polarizálódásához, a Szabadelvű Párt történelmi választási vereségéhez és az ezekből együttesen adódó [[1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság|súlyos belpolitikai válsághoz]] vezettek.