„Behaviorizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: wikilink azonos szöveggel és céllal |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
44. sor:
ingerlés ér – automatikusan lejátszódnak minden élőlényben; ezeket feltétlen reflexeknek nevezte el. Ilyen, mikor a kutya megkezdi a nyálelválasztást a táplálék látványára. Ezek a
reflexek komplexek: két komponensből állnak, az egyik a feltétlen inger, a másik pedig a feltétlen válasz. Amennyiben a feltétlen ingert rendszerint társítják egy semleges ingerrel, úgy
ez az inger feltételes ingerré válik: pl. Pavlov a táplálék érkezését egy csengő hangjával társította, s mikor ez az inger már rendszeressé vált, a kutya pusztán a csengő hangjára megkezdte a nyálelválasztást. Így a csengőszó lett a feltételes inger, s a nyálelválasztás vált feltételes válasszá.
A folyamat azonban ennél jóval bonyolultabb. Az állatok képesek az [[inger]]ek generalizálására (kiterjesztésére) és diszkriminálására (elkülönítésére) is. Képesek megtanulni, ha a feltételes inger egy ideig nem jár együtt a táplálékkal. Ilyenkor némi idő
elteltével az ingert már nem követi a feltételes válasz. Ezt a folyamatot kialvásos gátlásnak nevezzük (Ülkei, 1998).
[[Burrhus Frederic Skinner]] (1904- 1990) – a behaviorizmus másik nagy alakja – az operáns
utólagos hatást gyakorol, melynek eredményeként a viselkedés előfordulásának valószínűsége megnő. Felfedezte azt is, hogy amennyiben a megerősítést rendszeresen társítjuk egy
semleges ingerrel, az állat pusztán ezen inger jelentkezésekor is hajlandó lesz dolgozni (pl. táplálék megjelenése kattanó hang esetén). Mindez a jelenség akkor is fennáll, ha a hang csak
időnként társul a táplálékkal; ezt nevezzük másodlagos megerősítésnek. Amennyiben csak minden második, harmadik, negyedik, stb. pedálnyomás után jár táplálék, akkor is kialakul bizonyos kondicionálás, bár ehhez hosszabb időre van szükség. Ezt az eljárást részleges megerősítésnek nevezzük. Nem csak
Létezik ún. averzív kondicionálás is, melynek lényege az, hogy nincs konkrét jutalom;; ebben az esetben a büntetés elmaradását tekinthetjük jutalomnak. Utóbbi kapcsán figyelték meg az ún. [[Tanult tehetetlenség|tanult gyámoltalanság]] jelenségét. Patkányoknak rendszeresen áramütést adtak, s így megtanulták, hogy bármit is tesznek, nem tudják elkerülni a fájdalmas ingert. Más patkányok ezalatt olyan ketrecben voltak, ahol egy pedál lenyomásával megelőzhették az áramütést.
Amikor az első esetben említett patkányt áttették abba a ketrecbe, ahol a pedál lenyomásával elejét vehette volna az áramütésnek, a patkány akkor sem tett a büntetés ellen semmit, csak
tehetetlenül lekuporodott a padlóra (Ülkei, 1998). Ismét remek példákat láthatunk tehát arra, hogy a
Ülkei (1998) leírja, hogy a behavioristák foglalkoztak még olyan folyamatok leírásával és magyarázatával, mint a szenzoros
magyarázatokkal szolgálni, s ebből kiindulva új terápiás lehetőségeket is felvázoltak. Pl. vizsgálták az ún. kísérleti neurózist, melyet azzal magyaráztak, hogy a külvilág
bejósolhatatlanságának következményeként a szervezet alkalmazkodási rendszerei felmondják a szolgálatot. A behaviorista pszichológia hozadékaként kirajzolódott egy újfajta gyógyító irányzat, a viselkedésterápia, mely a tanuláselméletek keretében kívánja kezelni az emberek lelki panaszait. Számos jelentős eredmény mutatható ki a módszert illetően pl. a [[Fóbia|fóbiák]] kezelésében.
70. sor:
== További információk ==
* Szerk. Révész György - Bernáth László (1998). A pszichológia alapjai /3., átd. kiad. Budapest, Tertia.
* [[Pléh Csaba]] (2010). A lélektan története. 2., bőv. kiad. Budapest, Osiris.
* Lajkó Károly (2002). A stresszcsökkentő viselkedés : vezérfonál konfliktusaink rendezéséhez. Budapest : Medicina.
| |||