„Sextus Pompeius” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
NyenyecBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎A pompeianus táborban: Córdoba (Spanyolország)|
9. sor:
A [[Kr. e. 48]]-as [[pharszaloszi csata|pharszaloszi vereséget]] követően Cornelia és Sextus [[Mütiléné]]ben csatlakoztak a menekülni kényszerülő családfőhöz, és elkísérték [[Egyiptom]]ba, ahol azonban a Caesar-barát erők meggyilkolták. Férje halála után Cornelia visszatért Rómába, a két ifjú azonban inkább [[Africa]] [[provincia|provinciába]] ment az ott gyülekező, [[Juba]] [[numidia]]i király által támogatott pompeianus-[[Római Köztársaság|republikánus]] ellenzékiek - így az [[ifjabb Cato]], [[Quintus Caecilius Metellus Pius Scipio]], [[Titus Labienus]], [[Attius Varus]], [[Marcus Petreius]] - körébe, akik erős hadsereget állítottak ki. Caesar [[Kr. e. 47]]-ben kelt át Africába, és a következő év elején, [[Kr. e. 46]]. [[május 6]]-án (az ebben az évben bevezetett [[Julián naptár]] szerint [[február 7]].) a [[thapszoszi csata|thapszoszi csatában]] tönkreverte őket. Az életben maradt vezetők, így a Pompeius-fiak, Varus és Labienus [[Hispania|Hispaniába]] menekültek, ahol újabb seregeket állítottak ki.
 
Caesar ismét lecsapott a pompeianusokra, ezúttal végleg szétzúzva őket: a [[Kr. e. 45]]. [[március 17]]-én vívott [[mundai csata|mundai ütközetben]] ismét győzött, és a vezetők közül ezúttal csak Sextus Pompeius élte túl a vereséget, aki Corduba ([[Córdoba (Spanyolország)|Córdoba]]) városát tartotta, majd az ibér törzsek közt rejtőzve és gerillataktikát alkalmazva sikerrel vette fel a harcot Caius Carrinas és [[Asinius Pollio]] helytartó hadaival szemben. Caesarnak már nem maradt ideje arra, hogy leszámoljon vele, mivel [[Kr. e. 44]]. [[március 15]]-én [[Caius Cassius Longinus|Cassius]] és [[Marcus Junius Brutus|Brutus]] összeesküvése végzett vele.
 
Végül [[Marcus Aemilius Lepidus]]ra, [[Gallia Narbonensis]] és [[Hispania Citerior]] helytartójára hárult a feladat, hogy kiegyezzen vele. Pompeius az apai örökség ígéretének fejében visszatért Rómába.