„Galba római császár” változatai közötti eltérés

Amikor októberben bevonult Rómába, Galbának még mindig volt egy ellenfele az africai Macer személyében, ám őt még ebben a hónapban meggyilkoltatta. Ezt követően azonban egyre romlott a helyzete, mivel Nero pazarlásait kijavítandó szigorú takarékossági intézkedéseket foganatosított, és tanácsadói (a consullá emelt [[Titus Vinius]], a [[praefectus praetorio]] [[Cornelius Laco]] és [[Icellus]], a szabadosa) is károsan befolyásolták. Ennek keretében sem a hadsereg Vindexet leverő katonái, sem a praetorianusok nem részesültek a várt pénzjutalomban. Ezzel azonban a saját bukását készítette elő. [[január 1.|Január 1-jén]] a germaniai legiók megtagadták az engedelmességet, mire Galba [[adoptio|adoptálta]] az előkelő, ám a katonaság berkeiben nem ismert [[Lucius Calpurnius Piso Frugi Licinianus]]t. Az örökösválasztással azonban az addig őt támogató [[Marcus Salvius Otho római császár|Otho]] számításait húzta keresztül, így ő gyorsan puccsot szervezett a praetorianusok körében, akik a megígért jutalom reményében [[január 15.|január 15-én]] meggyilkolták Galbát és a [[Vesta]] templomában menedéket kereső Pisót.

 

{{commonskat|Galba}}

*[[Ferenczy Endre]] – [[Maróti Egon]] – [[Hahn István]]: ''Az ókori Róma története'', ISBN 963-19-2788-1