Egészen a [[19. század]]ig a nyugati világ egyetlen emlékét a hettitákról a [[Biblia]] szolgáltatta. Az Ószövetségben említett nép nevét, melyet a magánhangzók jelölése nélküli héber nyelv ''h-ts'', vagy ''ch-ts'' formában írja le, a görög fordítások ''h'' kezdőbetűvel írták át. A [[Luther Márton|lutheri]] [[Biblia]]-fordításban ennek megfelelően a görögből átvett „hettita” szóalak („Hethiter”) jelenik meg; a [[KároliKárolyi Gáspár|Károli]]-félében „hitteus”.<ref>2 Sámuel 11:3</ref> Számos európai nyelvben a nép nevének helyesírása bizonytalan (például [[német nyelv|német]]: Hethiter, Chettiter, Hettiter, Hetiter, Hittiter, Chetiter), ezért számos alakban elfogadott volt. A keresztény felekezetek 1971-ben egyeztek meg a hettita szó helyesírásáról a Bibliában.<ref name="Lehmann1">Johannes Lehmann: Die Hethiter – Volk der Tausend Götter, C. Bertelsmann Verlag, München, 1975, ISBN 3-570-02610-8, 18-19. old.</ref>
A hettiták magukat az „ezer Istenisten népe” jelzővel illették.<ref name="Lehmann1" /> A ''hettita'' név eredetét a héber a ''cheta'' viszonylag híven tükrözi, az asszír források ''ḫa-a-ti'' vagy ''ḫa-at-ti'' alakban írták, ami átvétele a hettiták által használt önmegnevezésnek. A név aaz ''Ḫattumattum'' városnévből vagy aaz [[Hattum|Ḫattumattum]] régiónévből származik. Az előbbi [[Hattuszasz]] óasszír neve, az utóbbi az asszír kolonizációkolonializáció területét jelölte.
