Főmenü megnyitása

Módosítások

nem mindösszesen, hanem mindössze
 
==== Gyalogság ====
A 45, magyarországi és erdélyi sorozású sorezredi zászlóaljból és 5 gránátoszászlóaljból mindössze 25 sorgyalog és 2 gránátoszászlóalj tartózkodott itthon. Mellettük 16 sorezredi, 1 gránátos és 1 helyőrségi zászlóaljat találunk az országban. Magyarország nemzetiségei közül igazából csak a szlovákok harcoltak a magyar oldalon (a szabadságharc teljes időtartama alatt tucatnyi honvédzászlóalj került szinte teljesen szlovák legénység által feltöltésre, míg császári oldalon mindösszesenmindössze egy önkéntes "szlovák" légió került megszervezésre, többnyire prágai cseh diákokból<ref>{{cite book |last=Hermann |first= Róbert |title=Új Képes Történelem, 6. kötet, Nemzet születik, 79. oldal |year=1982 |publisher= Helikon Kiadó, Magyar Könyvklub|location= Budapest|id= ISBN 963-54-8471-2}}</ref>), így a 25 sorezredi zászlóaljból 6, a 2 gránátos zászlóalj közül az egyik szerb, román vagy horvát nemzetiségűekből állott; további 4 zászlóalj legénysége vegyes volt. 1848 nyarán sikerült hazavezényelni 5 további zászlóaljat, de ezek közül az egyik októberben [[Arad]] és [[Temesvár]] őrségéhez csatlakozott. Az országból 1848 tavaszán sikerült elvezényeltetni a magyarországi sorozású, de horvát nemzetiségű 53. sorezred 3 zászlóalját, nyáron a galíciai 9. sorezred egy, és 12. sorezred 3 zászlóalját, ősszel pedig az olasz 23. sorezred 2 zászlóalját. A helyzet azonban a határőr ezredeknél volt igazán súlyos: a horvátországi részen lévő 8, a szerémségi 3, bánsági 3 és erdélyi 4 határőr ezredből mindössze az erdélyi állomásozású 1. és 2. székely ezred maradt hű a szabadságharc ügyéhez. A helyzet valamivel szerencsésebb volt abból a szempontból, hogy a nem magyar nemzetiségű katonákból álló ezredek 1. és 2., tehát jobbik zászlóaljaiból 22 nem itthon tartózkodott (többnyire Itáliában). Az udvarral történt októberi szakítás (1848. október 3.) után teljesen csak 20 sorgyalog és egy gránátos zászlóalj csatlakozott a magyarokhoz. A 62. gyalogezredből egy és egy csonka zászlóalj, illetve a 61. gyalogezredből szintén egy csonka zászlóalj (ezeket később összevonták), illetve az olasz legénységű 16. sorezred két zászlóalja, amiből azonban az egyik nagy része a szerbekhez dezertált. Összesen tehát: 23 sorgyalog, 1 gránátos, és a székely határőr ezredek által kiállított 11 határőr zászlóalj.
 
==== Lovasság ====
A lovasságnál nehézlovassági alakulatok (vértesek, dragonyosok) csatlakozása a szabadságharc hadseregéhez – magyar legénység híján – szóba sem jöhetett, viszont a könnyűlovasság 23 ezredéből 12-t adó, kizárólag magyarországi sorozású huszárezredek értelemszerűen nagy számban csatlakoztak (vagy csatlakoztak volna). Ulánus (dzsidás) vagy svalizsér (könnyűlovas) csapatok nem rendelkeztek magyar nemzetiségű katonákkal, ennek ellenére magyar oldalon harcolt a [[lengyel légió]](k) hét század ulánusa (4 század, azaz egy fél ezred Wysoczki, 3 század Bem légiójában), illetve a 7. (Kress) svalizsérezred egy százada az [[olasz légió]]ban (korábban erdélyi parancsnokok alatt szolgáltak).
 
1848 tavaszán a huszárság mindösszesenmintegy harmada, négy ezred (1., 2., 3., 11.) volt Magyarországon és Erdélyben 32 lovasszázaddal, emellett 12 más nemzetiségű lovasezred nehézlovas és könnyűlovas alakulatainak 78 századát találjuk itthon. A 11. (Székely) huszárezred kettészakadt, két román legénységű százada a császári, a maradék hat század magyar oldalon harcolt. Nyáron törvényes úton került haza a 4. (Sándor) huszárezred hat, a 6. (Württemberg) huszárezred hét, 10. (Vilmos) huszárezred négy százada, illetve a 9. (Miklós) huszárezred egésze. A 6. huszárezred egy további százada – a [[Lenkey János|Lenkey-század]] – 1848 május végén Galíciából hazaszökött. 1848 szeptemberével azonban a hazajutás törvényes keretei megszűntek, de ez nem jelentette, hogy több huszár ne tért volna haza.
 
[[Fájl:Vilmos huszárezred zászló2.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A 10. (Vilmos) huszárezred zászlója]]