„Hemlokfenyő” változatai közötti eltérés
Yera (vitalap | szerkesztései) Új oldal, tartalma: „{{Taxobox | image = Tsuga heterophylla1.jpg | image_caption = ''Tsuga heterophylla'' | regnum = Növények ''(Plantae)'' | divisio = Toboztermők ''(Pinophyta)'…” |
(Nincs különbség)
|
A lap 2014. június 23., 19:09-kori változata
A hemlokfenyő (Tsuga) a fenyőfélék családjába tartozó, különböző szerzők szerint 8–10 fajt számláló növénynemzetség. 4–6 faj Kelet-Ázsiában, 4 faj Észak-Amerikában honos.[1][2][3][4][5]
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Tsuga heterophylla
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Hemlokfenyő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Hemlokfenyő témájú kategóriát. |
Leírás
Közepes vagy nagy termetű örökzöld, 10-60 m magas, kúpos vagy szabálytalan koronájú fa. Kérge pikkelyes, mélyen barázdált, színe szürkés-barnás. Az ágak a törzsön vízszintesen állnak. A tűlevelek laposak, kissé szögletesek, 5–35 mm hosszúak, 1–3 mm szélesek, egyesével állnak spirálvonalban a hajtáson. A fonákon 2 jól látható fehér sztómasor látható. A tűlevél csúcsa lekerekített. A levél színén a T. mertensiana fajon kívül nincsenek gázcserenyílások. [1][2][3][4][5]
A pollentartók magányosan állnak, 3–5(–10) mm hosszúak, ovális vagy gömbölyű alakúak, színük sárgásfehér vagy halványlila, rövid kocsányon ülnek. A tobozok az egyéves hajtásokon nőnek, kicsi ovális vagy megnyúlt henger alakúak, 15–40 mm hosszúak, kivéve a T. mertensiana-t, aminek hengeres és hosszabb, 35–80 mm-es a toboza; magányosak, csüngők, ülők vagy rövid, maximum 4 mm-es kocsányuk van. A magok érése 5–8 hónapig tart, a magok röviddel ezután kihullanak; a tobozok pedig még legfeljebb 2 évig maradnak a fán, vagy már korábban lehullanak. A magok kicsik, 2–4 mm hosszúak, a repítőszárny 8–12 mm hosszú. A kikelő csíranövényeknek 4–6 sziklevelük van. [1][2][3][4][5]
Rendszerezés
A T. mertensiana több tulajdonságban eltér a nemzetség többi tagjától.
A levelei kevésbé lapítottak, a színi részen is látható sztómasor; tobozai legnagyobbak a nemzetségben és inkább gömbölyűek, mint tojás alakúak. Néhány botanikus egy kihalt nemzetség tagjának véli Hesperopeuce mertensiana (Bong.) Rydb. néven,[6] annak ellenére, hogy az a nemzetség általában csak alnemzetség szinten használatos[1].
Egy másik faj, mely elsőként Tsuga longibracteata néven lett leírva, jelenleg a Nothotsuga (másként kihalt) nemzetségbe tartozik; ez a Tsuga nemzetségtől abban különbözik, hogy a felálló tobozok kínyúló murvalevelekkel és a hím virágzatok is ernyőkben nyílnak, ami sokkal inkább a vörösfenyő (Keteleeria) nemzetségre jellemző.[1][3]
Életmód
A fajok a viszonylag csapadékos hűvös mérsékelt éghajlathoz alkalmazkodtak, ahol sok a lehulló csapadék, hűvösek a nyarak és ritka a szárazság. Jól viselik a nagyon kemény teleket is, a vastag hótakarót és a jégverést is jobban tolerálják, mint általában a többi fa.[1][3]
A hemlokfenyők jobban viselik az árnyékot, mint a többi fenyőféle, viszont sokkal érzékenyebbek a szárazságra.[7]
Kórokozók, kártevők
A két Észak-Amerika keleti felén honos fajt, a T. canadensis-t és a T. caroliniana-t komolyan veszélyezteti a Adelges tsugae nevű rovar.[8] Ez a toboztetű faj (amely a növénytetvek alrendjébe tartozik) véletlenül került Észak-Amerikába Kelet-Ázsiából, ahol csak kis mértékű károkat okoz.
A Tsuga fajokat különböző lepkefajok lárvái is fogyasztják, pl. az Epirrita autumnata, Ectropis crepuscularia, gyapjaslepke.
Felhasználása
A hemlokfenyők fája fontos a faiparban, különösen a cellulózgyártásban.
Sok fajt felhasználnak a kertekben dísznövényként, számos nemesített fajtája áll termesztésben.
A kéregből nyert cserzőanyagokat a bőrcserzésben használják fel.
Képek
-
Tsuga diversifolia havas tűi és tobozai -
Tsuga mertensiana tűi és tobozai -
Tsuga canadensis toboza
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Tsuga című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- ↑ Farjon: Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3
- ↑ rushforthc: Rushforth, K. (1987). Conifers. Helm ISBN 0-7470-2801-X.
- ↑ gd: Earle, C. J.: Tsuga. Gymnosperm Database, 2006. (Hozzáférés: 2007. május 16.)
- ↑ foc: Wu, Z.-Y., & Raven, P. H.: Tsuga. Flora of China. Science Press, 1999. (Hozzáférés: 2007. május 16.)
- ↑ fna: Taylor, R. J.: Tsuga. Flora of North America North of Mexico, Vol. 2.. Oxford University Press, 1993. (Hozzáférés: 2007. május 16.)
- ↑ page: Page, C. N. (1990). Pinaceae. Pp. 319-331 in: Kubitzki, K., ed. The Families and Genera of Vascular Plants. Springer-Verlag, Berlin
- ↑ HWAbiocontrol: Implementation and Status of Biological Control of the Hemlock Woody Adelgid. US Forest Service, 2011. december 1. (Hozzáférés: 2013. július 28.)