„Vaskor” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
5. sor:
== Európai vaskor ==
[[Fájl:Hallstatt LaTene.png|thumb|255px|a Hallstatt hultúra és a La Tène kultúra elterjedése. A fő Hallstatt terület (i. e. 800.) narancssárga színű, a terjeszkedés (i. e. 500. körül) sárga színű. A La Tène kultúra (i. e. 450.) zöld színű, a végső La Tène elterjedés (i. e. 50.) világoszöld színű. A nagyobb kelta törzsek neve fekete felírattal]]
A vaskort (i. e. 8. század – i. sz. 1. század közepe) korai, középső és késői szakaszra bontják
A korai vaskor régészeti kultúráját az ausztriai [[Hallstatt]]ról, a késői vaskort a svájci [[La Téne]]-ről nevezték el.
13. sor:
=== Közép-európai vaskor ===
==== Kárpát-medencei vaskor ====
A Kárpát-medencei vaskor i. e. 8. század második felében alakult ki, úgy, hogy a legkorábbi vastárgyak már a [[bronzkor]] záró szakaszában (i. e. 9. század) megjelentek.
A vas ismerete két úton került a Kárpát-medence területére:
22. sor:
A kultúra névadó lelőhelye Mezőcsát-Hörcsögös, ahol csontvázas (korhasztásos) temetőt tártak fel. Településeiket még nem sikerült megtalálni.
A magyarországi '''szkíta''' kor i. e. 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kocsizó, pikkelypáncélos, [[vekerzugi kultúrá]]nak nevezett csoportok érkeztek.
Kapcsolataik az i. e. 5. század első negyedének végén megszűntek Kelettel.
A helyi lakosság és a beköltözők keveredéséből alakult ki a [[Vekerzug-Hetény csoport]].
[[Fájl:szkíta szarvasok.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Mezőkeresztes-zöldhalompusztai aranyszarvas és tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek]]
42. sor:
A korszak dél-dunántúli lakosságát a [[pannonok]]kal, [[illyrek]]kel és [[venétek]]kel azonosítják.
A kelták (akiket a római források '''keltoi''' vagy '''galli''' néven említenek) civilizációja az i. e. 5. század végén jelent meg a Kárpát-medencében.
A római hódításig (i. e. 1. század) tartó időszakot négy periódusra osztják.
A Kárpát-medencei kelták nyugatról és északról érkeztek, és a Duna-könyök térségét kivéve nem lépték át a folyót. Ettől keletebbre csak az i. e. IV. sz. második felében jutottak el. A középső és késő [[La Téne]] korszakban nagyobb sűrűsödés figyelhető meg a Tisza mentén Gávavencsellő és Tiszalök között és a Rétköz peremén, és innen hadjáratokat vezettek a Balkán felé,
Az ide érkező kelták halottaikat először korhasztással (csontvázas rítus), majd – a helyi lakossággal történő keveredést követően – hamvasztással temették el.
54. sor:
A leletek kifejlett vas-, zománc- és üvegiparukról tesznek tanúságot.
Edényeiket zömmel korongon készítették, és gyakran díszítéssel látták el. Az i. e. 5. században már fazekaskorongot is használtak, s kezdtek az edényeknek díszesebb alakot adni: állatküzdelem ábrázolásokkal, nagyobbrészt bepecsételt mértani rajzokkal (spirálok, koncentrikus körök) találkozunk rajtuk .
A Dél-Dunántúlon élő a pannonok, venétek, illyrek és a kelták képezték később is a római kori [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] őslakosságát.
A kelták hegemóniáját a i. e. 1. században az Erdélyt uraló [[dákok]] törték meg, de az Alföldet nem ők, hanem a keletről érkező állattartó, iráni eredetű [[szarmaták]] foglalták el.
Előbb a [[jazigok]] érkeztek meg, később a [[rokszolánok]] csatlakoztak hozzájuk.
A szarmaták olyan részlegesen vízjárta területeken is megtelepedtek, melyeket más népek szabadon hagytak. Sokszor támadták a Római Birodalom tartományait.
| |||