Főmenü megnyitása

Módosítások

1908-ban a [[Mandzsúria|Mandzsúriában]] {{szám|15834000}} fő élt, amely 1931-re {{szám|30000000}} fölé növekedett,<ref name="demography">Alexander Eckstein, Kang Chao, John Chang: i. m. 254. o.</ref> ez a szám egyébként a nemzet első, 1933-as himnuszában konkrétan megtalálható. A népesség eloszlása alapján 123 férfi jutott 100 nőre. A lakosság száma 1941-ben elérte a 45 millió főt ({{kínai|Rehe|Zsöho}}val).<ref name="demography" />
 
1934-ben Mandzsúria teljes lakosságszámát {{szám|30880000}}-re becsülték, családonként átlagosan 6.,1 személlyel és 122 férfi jutott 100 nőre. A lakosság döntő többsége han kínai vagy elkínaiasodott mandzsu volt, akik a népesség megközelítőleg 95%-át tettetették ki. 1932-ben jelentős kisebbségnek számítottak a mongolok {{szám|800000}}, a koreaiak {{szám|630000}} (később 1,2 millió), japánok {{szám|230000}} és a mandzsuk {{szám|20000}} fővel.<ref>Andrew Reed Hall: i. m. 11–12. o.</ref> Rajtuk kívül még {{szám|98431}} különféle nemzetiségű ember élt az állam területén, mint például oroszok. A lakosság 80%-a falusi volt.
 
A nagy népességnövekedés nem csak a megnövekedett életkörülményeknek, a jobb higiéniának és az ebből következő természetes népességnövekedésnek volt betudható. Jelentős mennyiségű bevándorló is érkezett az állam területére: koreaiak, kínaiak és japánok.
1931-ben {{szám|100000}} japán [[földműves]] élt Mandzsukuo területén, egyes források azonban {{szám|590760}} japán lakost említenek, míg mások {{szám|240000}} japán származásúról beszélnek. Később félmillió japán költözött az országba,<ref name="Graham">{{cite web |url=http://www.historyorb.com/asia/japan_economic_expansion.php |title=Japan's Economic Expansion into Manchuria and China in World War Two |author=James Graham |publisher=HistoryOrb |date=2004-5 |accessdate=2013-12-17}}</ref> így ez a szám később {{szám|837000}}–{{szám|1000000}}-ra nőtt.<ref name="IMFTEsec2">{{cite web |url= http://werle.rewi.hu-berlin.de/tokio.pdf |title=International Military Tribunal for the Far East Judgment of 4 November 1948 – Chapter V Section II |publisher=Lehrstuhl Prof. Dr. Gerhard Werle |accessdate=2013-12-25 | pages = 312–323}}</ref> Ők azonban nehezen vehették fel a versenyt a sokkal kevesebbért dolgozó kínaiakkal, így nagy részük a betelepítéskor tervezett földművelés helyett a helyi adminisztrációban vagy a hadseregben kezdett dolgozni.<ref name="Graham" /> Közöttük sok baloldali értelmiségi is volt, akik a japán egyetemeken folyó ideológiai elnyomás miatt hagyták el Japánt, abban a reményben, hogy Mandzsukuón keresztül képesek lesznek változásokat előidézni. A hadsereg 1941 novemberéig háborítatlanul megtűrte őket, ekkortól kezdve egészen a háború végéig történtek letartóztatások.<ref>Andrew Reed Hall: i. m. 28. o.</ref>
 
A főváros, {{kínai|Xinjing|Hszinking}} lakosságának mintegy negyedét japánok tették ki. A japán kormánynak tervei voltak arra, hogy ötmillió japánt telepítsenek Mandzsukuóba 1936 és 1956 között. 1938 és 1942 között {{szám|200000}} fiatal japán földműves érkezett az országba. Az állam fennállása alatt összesen mintegy {{szám|20000}} család került Mandzsukuo területére. AmikorMiután Japán elvesztette a [[Sárga-tenger]] feletti ellenőrzését, a migráció teljesen leállt. Amikor a [[Szovjetunió]] megszállta Mandzsukuót, mintegy {{szám|850000}} japán telepest ejtettek fogságba. Néhány hivatalnok és katona kivételével őket repatriálták Japánba 1946-47-ben. Jelentős számú japán gyerek maradt hátra Mandzsúriában a nagy kavarodás miatt, őket kínai családok [[örökbefogadás|adoptálták]]. Az 1980-as években a kínai kormány repatriáló programot indított be a számukra, azonban nem mind éltek a Japánba való költözés felajánlott lehetőségével.
 
== Gazdaság ==