„II. Honoriusz (ellenpápa)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
15. sor:
'''II. Honoriusz''' a történelem folyamán a 18. ellenpápaként lépett fel. [[1061]]. [[október 28.|október 28-án]] foglalta el helyét [[II. Sándor pápa]] ellenében. Megválasztását [[II. Miklós pápa]] [[1059]]-es reformjai segítették elő, amelyek a pápaválasztás szabályait változtatták meg. Honoriusz ellenpápasága a reformpárti klerikusok és világi urak, valamint a reformellenes egyháziak ellentétéből született meg.
Eredetileg '''Cadalus'''
Amikor [[1061]]-ben meghalt Miklós, az általa alkotott pápaválasztási szabályok törésvonala mentén két ellenséges párt állt szemben egymással. A [[bíboros]]ok kollégiuma [[szeptember 30.|szeptember 30-án]] a kánoni törvényeknek megfelelően megválasztotta [[II. Sándor pápa|II. Sándort]] [[pápa (egyházfő)|egyházfőnek]]. Ezt a választást azonban nem akarta elismerni a véleményalkotásból kizárt [[róma]]i nemesség és természetesen a reformokat ellenző egyháziak sem. Hamarosan megtalálták a megfelelő szövetségest, a [[Német-római Birodalom|német-római]] császári udvarban. Tudniillik Miklós szabályai a császári befolyást minimális elfogadásra csökkentették le, ezért a sértődött udvar, [[Poitou-i Ágnes|Ágnes]] császárné vezetésével, áldását adta egy új pápaválasztásra. [[október 28.|Október 28-án]] [[Bázel]]ben a Sándort ellenző párt Cadalust választotta meg a katolikus egyház vezetőjének, aki felvette a II. Honoriusz uralkodói nevet.
[[1062]] tavaszán Honoriusz tekintélyes méretű sereg élén Rómába tartott. Útján vele tartott ''Benzo'', császári [[kancellár]] és [[Alba püspöke]] is, hogy a [[Német-római Birodalom|Szent Birodalom]] érdekeit képviselje. Sándor mindössze a [[normannok]]ra és a [[toszkána]]i [[herceg]] segítségére számíthatott. [[április 14.|Április 14-én]] rövid, de véres csatában csaptak össze az ellenfelek. A pápai csapatok
Közben a [[Anno kölni érsek]] elfoglalta a császári udvart, és átvette Ágnestől a [[régens]]i hatalmat. A császárnő a [[piemont]]i Fructuaria zárdába vonult vissza, Anno pedig beszüntette a harcokat Sándor ellen, és új birodalmi gyűlést hívott össze [[Augsburg]]ban [[1062]] [[október]]ében. Ezen a gyűlésen úgy döntöttek, hogy Anno unokaöccse, Burchard, [[halberstadt]]i püspök [[Róma|Rómába]] utazik, és kivizsgálja Sándor megválasztásának körülményeit. A
Honoriusz azonban sereget gyűjtött maga köré, és [[1064]]-ben Róma ellen indult. Itt sikerült elfoglalnia az [[Angyalvár]]at, és onnan még majdnem egy éven keresztül igyekezett megszerezni Sándor trónját. De idővel rá kellett döbbennie, hogy nincs esélye a győzelemre, így visszavonult Parmába. Az 1064 pünkösdjén tartott mantovai zsinat formálisan is megerősítette Sándor pápaságát, ennek ellenére Honoriusz egész életében fenntartotta a pápaságra vonatkozó igényét.
| |||