„Hadakozó fejedelemségek kora (Kína)” változatai közötti eltérés

Nincs szerkesztési összefoglaló
}}
A '''Hadakozó fejedelemségek kora''' ([[i. e. 453]]/[[i. e. 403|403]]–[[i. e. 221]]) a [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia]] második felének, a Keleti {{kínai|Zhou|Csou}}-kor utolsó időszaka, amikorra a {{kínai|Zhou|Csou}} királyi ház már minden hatalmát elvesztette, s a kínai területek felett hét nagyobb állam, {{kínai|Qi|Csi}}, {{kínai|Chu|Csu}}, {{kínai|Yan|Jen}}, Han, {{kínai|Zhao|Csao}}, {{kínai|Wei|Vej}} és {{kínai|Qin|Csin}} osztozott. A korszak kezdetét az jelentette, amikor [[i. e. 453]]-ban a megelőző időszak, a [[Tavaszok és őszök kora|Tavaszok és őszök korszak]] legerősebb fejedelemsége, {{kínai|Jin|Cin}} három részre, Han, {{kínai|Wei|Vej}} és {{kínai|Zhao|Csao}} fejedelemségekre szakadt. A három új állam létrejöttét [[i. e. 403]]-ban szentesítette a {{kínai|Zhou|Csou}}-házi király. A Hadakozó fejedelemségek korát az államok közötti állandó háborúk, illetve az államokon belüli centralizációs és reformkísérletek jellemezték. Ez a kor volt a kínai politikai filozófia aranykora. Az i. e. 3. század elejére három állam emelkedett ki a többi közül: {{kínai|Qi|Csi}}, {{kínai|Chu|Csu}} és {{kínai|Qin|Csin}}. Végül az északnyugati {{kínai|Qin|Csin}}nek sikerült legyőznie valamennyi riválisát, és i. e. 221-ben egyesítenie egész [[Kína|Kínát]], és [[Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207)|{{kínai|Qin|Csin}}-dinasztia]] néven megteremtette az egységes kínai császárságot.
 
==Elnevezése==
A Keleti- vagy Kései {{kínai|Csou|Zhou}}-kor, vagyis az i. e. 770-től i. e. 221-ig terjedő időszak két részre osztott korszakát, a Tavasz és ősz korszaka ({{kínai|''Chunqiu shidai''|''Csun-csiu si-taj''}} 春秋時代), valamint a Hadakozó fejedelemségek kora ({{kínai|''Zhanguo shidai''|''Csan-kuo si-taj''}} 戰國時代) is utólag egy-egy történeti műről kapta a nevét,{{refhely|Salát 2013|18. o.) mivel mindkét mű az adott korszakok történetét dolgozza fel.{{refhely|Grenet 2001|65. o.}} A magyarul ''A hadakozó fejedelemségek politikája''{{refhely|Grenet 2001|138. o.}} vagy ''A hadakozó fejedelemségek intrikái'' ({{kínai|''Zhanguo ce''|''Csan-kuo cö''}} 《戰國策》){{refhely|Tokaji 2003|20. o.}} címen fordított,<ref group="m">A műnek egyelőre nem létezik magyar fordítása, így a kínai történelemmel, irodalommal kapcsolatos magyar nyelvű könyvek, tanulmányok hivatkozásaiban általában a két fent említett forma valamelyike jelenik meg. A magyar nyelvű sinológia szakirodalom meglehetős egységet mutat abban, hogy a {{kínai|''zhanguo''|''csan-kuo''}} 戰國 kifejezést „hadakozó fejedelemségek” alakban használandó. A bevetett és általánosan követett gyakorlat szerint a korszak megnevezése: Hadakozó fejedelemségek kora.</ref> Az i. e. 209-ben összeállított művet Tsien Tsuen-hsuin ({{kínai|Qian Zunxin||Csien Cun-hszin}} 錢存訓) a következőképpen jellemzi:
 
{{idézet|Akárcsak a Tavasz és ősz (Chunqiu), a Hadakozó fejedelemségek (Zhangguo) kifejezés is a történeti mű címéből vált az adott korszak elnevezésévé. A sajátos stílusú könyv diplomáciai jellegű érveléssel és példákkal alátámasztva fejti ki a hatalmi politikák stratégiáit. A színes jellemzésekkel tarkított okos meggyőzés módszere szellemességet és humort kölcsönöz a műnek, melynek irodalmi értéke nagyobb, mint a történeti.{{refhely|Tsien 1993|1. o.}}}}
 
==Története==
[[File:De stridande staterna animering.gif|thumb|300px|right|Az államok térhódítása és átrendeződése a Hadakozó fejedelemségek idején<ref>[http://www.mdbg.net/chindict/chindict.php?page=worddict&wdrst=0&wdqb=战国策 ”MDBG”], Sökord: 战国策</ref>]]
 
A Tavasz és ősz korszakban öt fejedelemség emelkedett ki a többi közül. Ezek közül az egyik, a központi fekvésű {{kínai|Jin|Csin}} 晉 i. e. 453-ban három részre szakadt, mindháromban a {{kínai|Jin|Csin}}ben korábban uralkodó dinasztia egy-egy főembere alakított saját uralkodóházat. Ezzel a jelentősebb fejedelemségek száma hétre emelkedett. A szakadást i. e. 403-ban az ekkor már valós hatalommal nem rendelkező {{kínai|Zhou|Csou}} király is elismerte, innentől szokás számítani az új korszak, a Hadakozó fejedelemségek ({{kínai|Zhan guo|Csan kuo}}) időszakának kezdetét, amely a Tavasz és ősz korszakhoz hasonlóan ennek a kornak a történelmét tárgyaló történeti mű után kapta a nevét.{{refhely|Grenet 2001|65. o.}}
 
Ebben a korszakban, miután a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház teljes eljelentéktelenedése nyilvánvalóvá vált, az államok közötti küzdelem még élesebb lett és új dimenziókat öltött. Már nem csak az országhatárok kiterjesztéséért, a minél nagyobb befolyásért harcoltak a fejedelemségek, hanem nyíltan vállalták az új célt, a többi állam megsemmisítését, a kínai világ egyesítését. A fejedelmek sorban felvették az eddig csak a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház által használt {{kínai|''wang''|''vang''}}, „király” címet, ezzel is jelezve, hogy immár az egész birodalomra igényt tartanak.{{refhely|Grenet 2001|65-67. o.}}