„Nantes-i ediktum” változatai közötti eltérés

A '''nantes-i ediktum''' [[IV. Henrik francia király]]nak az [[1598]]. április 13-án kiadott rendelete, amelyben biztosította a [[hugenották]]nak a szabad vallásgyakorlatot és egyenjogúságot, véget vetve a harminchat évig tartó [[francia vallásháborúk|vallásháborúknak]]. Ugyanakkor a katolikusokat visszahelyezte jogaikba, és visszaadta a háború során elvesztett javaikat. A rendelet [[1685]]. október 18-áig volt hatályos, amikor [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos]] a [[fontainebleau-i ediktum]]mal visszavonta.<ref>CathEn 1917: [http://www.newadvent.org/cathen/07527b.htm Huguenots]; Gresch 2008: 29; Papp 2009: 329.</ref>

A [[reformáció]] az [[1520-as évek]] közepétől kezdett elterjedni Franciaországban, először a [[Luther Márton|Luther-féle]] tanítások, később a [[Kálvin János|Kálvin-féle]] változat. Az új eszmék eleinte főleg a városlakó kézművesek, jogászok, orvosok, tanárok, jegyzők és más polgárok között terjedtek, 1555 után azonban a nemesek is nagy számban csatlakoztak a reformációhoz. 1552-ben mintegy mintegy 400&nbsp;000 {{szám|400000}} francia református volt, 1562-ben pedig a számuk elérte a kétmilliót, vagyis az akkori lakosság 10%-át. A több mint 2000 református gyülekezet az ország déli és délnyugati részén koncentrálódott, de szinte az összes tartományban megtalálhatóak voltak.<ref>CathEn 1917: [http://www.newadvent.org/cathen/07527b.htm Huguenots]; Colijn 2001: 221-222; Delumeau 2005: 537; Gresch 2008: 21.</ref>

Henrik halála után utódai következetlen valláspolitikát folytattak, aminek eredménye az ország pártokra szakadása lett, és végső soron [[francia vallásháborúk|polgárháborúhoz]] vezetett. A vallásháborúk során a hugenotta családok száma [[1598]]-ra 274&nbsp;000{{szám|274000}}-re csökkent, a protestánsok összlétszáma egymillió körül mozgott. A [[Valois-ház]] kihalása után hatalomra kerülő [[IV. Henrik francia király|IV. Henrik]] seregében és az ország vezetésében azonban még mindig arányaiban sok kálvinista volt. IV. Henrik katolizálása után azonban a protestánsok nyugtalankodni kezdtek, gyűléseket tartottak, és felvették a kapcsolatot [[I. Erzsébet angol királynő]]vel. Henrik az újabb polgárháború elkerülése végett [[1597]]-ben tárgyalásokat kezdett a protestánsokkal; ennek az egyeztetésnek lett eredménye a nantes-i ediktum.<ref>CathEn 1917: [http://www.newadvent.org/cathen/07527b.htm Huguenots]; Szász 2000; Delumeau 2005: 497., 537.</ref>

* {{cite webCitWeb | url = http://www.museeprotestant.org/Pages/Notices.php?scatid=81&cim=886&noticeid=160&lev=2&Lget=FR | title = L'Édit de Nantes (1598) | work = Musée virtuel du protestantisme français | accessdate = 2014-06-25}}

* [{{CitWeb | url = http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=3505 Az| ediktumrólwork a= Múlt-kor portálon]| title = Megjelenik a nantes-i ediktum | date = 2004-05-21 | accessdate=2014-06-25}}