„Vitzilopocstli” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bottal végzett egyértelműsítés: Pap –> Pap (foglalkozás) |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
Felkelő [[nap]]ként állandóan újjászületett; a főpiramison található temploma előtt áldozták fel a hadifoglyokat. Szobrát fából faragták ki. Többnyire kék padon ülő férfialaknak ábrázolták. A pad egyben hordszék is volt, amelynek minden sarkából egy-egy kígyófejben végződő rúd nyúlt ki. A szobor homloka és a rajta lévő szalag is kék volt, az ég kékjét jelképezve. Fején nagy [[arany]] [[csőr]] volt, amelyre zöld pávatollakat erősítettek. A zöld lepelbe burkolt bálvány bal kezében tollal ékesített pajzsot, négy nyilat tartott. Rémisztő, eltorzult arccal ábrázolták; testére [[kígyók]] tekeredtek.
Neki áldozták a legtöbb [[ember]]t; őt illette az áldozatok [[szív]]e, vére. Az áldozatok szívét a [[Pap (foglalkozás)|papok]] a még élő áldozatot mellkasából [[obszidián]]késsel vágták ki ([[Hernán Cortés]] [[spanyolok|spanyol]] konkvisztádor [[1519]]-es, az [[aztékok|Azték Birodalmat]] megdöntő expedíciójának több katonája is így végezte). Mondáik szerint érte teremtették az első 400 embert, hogy táplálékai legyenek. Ünnepei [[május]]ban, [[július]] végén és a téli napéjegyenlőség idején voltak.
Ünnepén a lányoknak tésztából el kellett készíteniük az isten alakját. Ez nem volt egyszerű dolog, mert akkorára kellett gyúrni, mint amekkora a szentélyben ülő istenszobor volt. A tésztaszobrot hordszéken vitték a szentély elé, majd átadták a fiúknak, akik aztán körbe-körbe hurcolták. Az áldozati szertartás ([[véráldozat]]) után az igazán nagy megtiszteltetés az volt, ha valaki ehetett a tészta-istenszoborból (ezt általában csak a papok és a betegek tehették meg).
Eredetileg alighanem egy korai azték vezér volt, aki később egyre legendásabb személyiséggé vált.
| |||