„Dieter Wisliceny” változatai közötti eltérés

a
nekem kicsit erős fogalmazás volt...
a
a (nekem kicsit erős fogalmazás volt...)
Teológiai tanulmányait félbeszakítva újságíróként dolgozott. 1931-ben lett a [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]] (NSDAP) és a [[Sturmabteilung]] (SA) tagja.<ref>Institut für Zeitgeschichte: ''Die Verfolgung und Ermordung der europäischen Juden durch das nationalsozialistische Deutschland 1933–1945'', Oldenbourg Wissenschaftsverlag, 2008, ISBN 978-3-486-58480-6, 669. o.</ref> 1934-ben az SA kötelékéből a [[Schutzstaffel]]hez (SS) került, és a [[Sicherheitsdienst Reichsführer-SS]] (SD) tagja lett.<ref>[http://www.deathcamps.org/reinhard/pic/eh4.jpg Dieter Wisliceny RuS-kérdőíve] (ezen a kérdőíven kellett nyilatkozni a származásról és korábbi pályafutásról).</ref> 1934 és 1937 között [[Berlin]]ben tevékenykedett, először a [[szabadkőműves]] ügyek SD-előadójaként, 1937. áprilistól novemberig pedig az SD zsidóügyi osztályának vezetőjeként. Ezt követően 1940-ig az SD-nál dolgozott [[Danzig Szabad Város]]ban. 1940. szeptemberben [[Adolf Eichmann]] javaslatára a [[Reichssicherheitshauptamt]] (RSHA) képviseletében egy német küldöttséggel [[Pozsony]]ba utazott, ahol zsidóügyi szakértőként dolgozott a szlovák kormány számára.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, S. 209ff.</ref> 1943. február 6-án [[Alois Brunner]]rel Görögországba küldték, ahol a [[szaloniki]] zsidóügyi különleges kommandót vezette. A tevékenysége során 1943. március 14. és augusztus 7. között 19 vonattal {{szám|43850}} zsidót, Szaloniki zsidó lakosságának 95%-át deportálták, legtöbbjüket [[auschwitzi koncentrációs tábor|Auschwitz-Birkenauba]]. 1943 őszén és telén Wisliceny az [[athén]]i zsidóügyi referantúrát vezette.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, 233.– és 270.– o.</ref>
 
[[Margarethe hadművelet|Magyarország német megszállásának]] napján, 1944. március 19-én Wisliceny az [[Eichmann-kommandó]] tagjaként érkezett [[Budapest]]re. Tevékenysége során 1944. április és október között több mint {{szám|400000}} magyar zsidót [[A magyarországi vidéki zsidóság gettósítása és deportálása|deportáltak]], akiknek nagy része a [[gázkamra|gázkamrákban]] pusztulthalt elmeg.<ref>Hans Safrian: ''Eichmann und seine Gehilfen'', Frankfurt am Main 1995, 295.– o.</ref>
 
Wisliceny 1944 októberéig felelt a szlovák, görög és magyar zsidók deportálásáért.