„Kínai irodalom” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
9. sor:
== Zhou-kori irodalom ==
=== Az epikus irodalom kezdetei ===
A primitív [[epikus költészet]] első emlékeit a [[konfucianizmus]] szent könyveinek egyike, az ''Írások Könyve'' {{kínai|(''[[Shu jing]]'')|(''[[Su king]]'')}} őrizte meg, melynek néhány fejezete feltételezhetően az [[i. e. 1. évezred]]ből is származhat. A hiteles fejezetek közül különösen azok érdemelnek figyelmet, amelyek a mitikus idők alakjaival foglalkoznak. A [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}-korra]] vonatkozó fejezetek más sokkal prózaibbak és inkább a filozófia területére tartoznak. A kor epikáját Tőkei Ferenc a következőképpen értékelte: „...egy valójában rendkívül prózai valóság hősinek, nagynak ábrázolás, amely természetes formában, a ''katalógus'' primitív műfajában lehetséges, amelynek egyetlen költői értéke az erősen hangsúlyozott monoton ritmus, amely az előadás alkalmával a hallgatóban valóban a nagyság, emelkedettség érzetét keltheti.”<ref name="Tőkei - Miklós 1960, 21. o">Tőkei - Miklós 1960, 21. o.</ref>
 
[[Fájl:春秋左氏傳.jpg|bélyegkép|jobb|220px| A [[Co csuan|{{kínai|''[[Zuo zhuan]]''|''[[Co csuan]]''}}]] egy késői kiadása.]]
A kínai epika első alkotásai közül a legjelentősebb a ''Mu király története'' ({{kínai|''[[Mu tianzi zhuan]]''|''[[Mu tien-ce csuan]]''}}), amely jelenlegi formájában a {{kínai|Zhou|Csou}}-kor második feléből származik. A katalógus műfajú alkotás Múnak, a {{kínai|Zhou|Csou}}-ház egyik királyának az utazásait beszéli el, amelynek során az uralkodó fogadja a különböző vidékek lakóinak hódolatát és beszedi az adóikat. A mű befejezésében megismerkedik egy szépséges fiatal lánnyal, akit feleségül vesz, de nem sokkal rá a fiatalasszony megbetegszik és meghal. Mu király pompás temetést rendez hitvesének, majd ismét útra kel, de bánatában immár parányinak érzi birodalma nagyságát. Tőkei Ferenc a következőképpen ötvözi a mű irodalmi értékét: „Az egyébként ugyancsak rendkívül száraz, unalmas művet ez a befejezés viszi el a költészet közvetlen szomszédságába.”<ref name="Tőkei - Miklós 1960, 21. o"/>
 
Feltehetően a korai epikus katalógus formából fejlődött ki a {{kínai|Zhou|Csou}}-kori krónika-irodalom, melyek közül a két legnevezetesebb a ''[[Bambusz-évkönyvek'' ({{kínai|''[[Zhu shu jinian]]''|''[[Csu su csi-nien]]''}}) és a [[Csun-csiu|''TavaszokTavasz és ŐszökŐsz'' ({{kínai|''[[Chun qiu]]''|''[[Csun csiu]]''}}) címet viselő krónika, amelynek a szerzőségét a hagyomány [[Konfuciusz]]nak tulajdonítja. Ez utóbbi műnek a kommentálására még a a {{kínai|Zhou|Csou}}-kor folyamán három kommentár ({{kínai|''zhuan''|''csuan''}}) is született: a {{kínai|''Gongyang''|''Kung-jang''}} ''kommentárja'' ({{kínai|''Gongyang zhuan''|''Kung-jang csuan''}}), {{kínai|''Guliang''|''Kun-liang''}} ''kommentárja'' ({{kínai|''Guliang zhuan''|''Ku-liang csuan''}}) és a [[Co Csiu-ming|{{kínai|''ZouZuo Qiuming''|''Co Csiu-ming''}}]] ''kommentárja'' ({{kínai|''Zuo Qiuming zhuan''|''Co Csiu-ming csuan''}} vagy rövidebb nevén: [[Co csuan|{{kínai|''[[Zuo zhuan]]''|''[[Co csuan]]''}}]]). Mindhárom kommentár bekerült a konfucianizmus klasszikus könyvei közé. Az első kettő az [[i. e. 3. század]]ban keletezhetett és majd teljes terjedelmükben rituális jellegű szöveget tartalmaznak. Velük szemben a {{kínai|''Zuo zhuan''|''Co csuan''}} alighanem már az [[i. e. 4. század]]ban elkészült, és rendkívül nagy számú értékes történelmi adatot, filozófiai tézist és jól megírt anekdotát tartalmaz. Tőkei szerint: „Ismeretlen szerzője a {{kínai|Zhou|Csou}}-kori Kína valóságos enciklopédiáját teremtette meg, s műve szorosabban vett irodalmi szempontból is jelentős: kristálytiszta stílusa a klasszikus kínai próza mintaképe lett.”<ref>Tőkei - Miklós 1960, 22. o.</ref>
 
=== Filozófiai művek ===