Főmenü megnyitása

Módosítások

1945. augusztus 9-én a Szovjetunió hadat üzent Japánnak a [[jaltai konferencia]] idején tett ígéretének megfelelően, és megkezdte Mandzsukuo megszállást. A körülbelül {{szám|200000}} fős jól képzett, megfelelően felszerelt mandzsukuoi hadsereg gyenge teljesítményt nyújtott a támadók ellen. Sok egység harc nélkül adta meg magát, néhol pedig egyenesen fellázadtak a japánok ellen.<ref name="Jung303">{{Opcit|n=Jung Chang, Jon Halliday|o=303}}</ref> {{kínai|Pu Yi|Pu Ji}} remélte, hogy sikerül [[Japán]]ba menekülnie és az amerikaiaknak adhatja meg magát, ez a terve azonban nem sikerült: szovjet ejtőernyősök elfogták és a Szovjetunióban internálták. Később kiadták a [[Kínai Népköztársaság]]nak, amely háborús bűnösként elítélte őt.<ref>{{cite web |url=http://www.historytoday.com/richard-cavendish/pu-yi-last-emperor-china-pardoned |title=Pu Yi, last Emperor of China, is pardoned |author=Richard Cavendish |publsiher=History Today |date=2009-12-04 |accessdate=2013-12-17}}</ref> A szovjet csapatok kifosztották az országot, iparának mintegy felét leszerelték és a Szovjetunióba vitték,<ref name="manchuri">{{cite web |url=http://education.yahoo.com/reference/encyclopedia/entry/Manchuri |title=Manchuria |publisher=Columbia University Press |accessdate=2013-12-17}}</ref> a [[Kínai Kommunista Párt]] tiltakozását is figyelmen kívül hagyva nem fogták vissza a katonákat, így azok szabadon rabolhattak, illetve erőszakolhattak az elfoglalt városokban.<ref name=FCJones>{{cite book |author=F. C. Jones |year=1949 |title=Manchuria since 1931 |publisher=Royal Institute of International Affairs |location=London, Oxford University Press |chapter=Chapter XII - Events in Manchuria, 1945-47 |pages=224–5 and pp.227–9 |url=http://oudl.osmania.ac.in/bitstream/handle/OUDL/13712/216873_Manchuria_Since_1931.pdf?sequence=2 |accessdate=17 May 2012}}</ref><ref>{{cite book |url=http://books.google.com/books?id=4ZpVntUTZfkC&lpg=PP1&dq=the%20last%20empress%20chiang&pg=PA575#v=onepage&q=mukden%20berlin%20rape%20and%20pillage&f=false |title=The last empress: Madame Chiang Kai-Shek and the birth of modern China |author=Hannah Pakula |year=2009 |publisher=Simon and Schuster |location= |page=530 |isbn=1-4391-4893-7 |pages= |accessdate=2010-06-28}}</ref>
 
A szovjetek együttműködtek a kínai kommunista erőkkel, szállítóeszközöket és a zsákmányolt japán fegyverzetet átadva nekik, valamint megtagadták a kormányerőktől a kikötők és vasutak használatát, így a nacionalisták csak novembertől kezdhettek fokozatosan csapatokat küldeni. A szovjetek ideiglenes tartózkodását folyamatosan meghosszabbították 1946 májusáig, ami alatt az ipari és hadiipari felszereléseket a szovjetek elszállították, ezt később azzal magyarázva, hogy egyébként a nacionalistákat erősítették volna.<ref>{{Opcit|n=Jordán Gyula|o=115}}</ref> Innentől számítva egészen 1948-ig a terület a [[Kína hadereje|Népi Felszabadító Hadsereg]] egyik legfontosabb bázisaként szolgált, ahonnan a harcukat folytathatták a [[Kuomintang]] ellen. A megszálló szovjet erők megnyitották a japán fegyverraktárakat a kommunisták előtt, így azok több százezer puskát és géppuskát, nagy mennyiségű lőszert és tüzérségi eszközöket szereztek. A korábbi bábhadsereg katonáit és a megszállás miatti sok munkanélkülit pedig besorozták a Kínai Vörös Hadseregbe.<ref name="Jung303" /> A Mandzsúriában hagyott másfél millió japán többsége hazatérhetett 1946 és 1948 között az USA hadiflottája jóvoltából.
 
== Kormányzat ==
24 312

szerkesztés