„Török Aurél” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
A pesti piarista gimnázium elvégzése után a [[Pest (történelmi település)|pest]]i tudományegyetemen kezdte el orvosi tanulmányait, majd azokat [[Bécs]]ben folytatva szerezte meg az orvosi diplomát [[1867]]-ben. Hazatérve az Élettani Intézetben [[Jendrassik Jenő]] tanársegédje lett. [[1869]]-ben magántanári címet kapott „ébrénytan”-ból és „szövetfejlődéstan”-ból.
 
Még [[1869]]-ben ugyanebben az évben kinevezték a [[kolozsvár]]i Orvossebészeti Tanintézetbe az élettan, a szövettan, az orvosi fizika, a kórtan és az igazságügyi orvostan professzorának. [[1872]]-ben a [[kolozsvár]]i [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] Tudományegyetem megalapításakor az élettan és a szövettan professzora lett az orvoskaron. Ebben az időszakban kezdett kialakulni az [[antropológia]] tudománya Európában is, Török Aurél ezen az egyetemen határozta el, hogy ezentúl ezzel a tudományággal kíván foglalkozni.
 
[[1878]]-ban a [[párizs]]i [[világkiállítás]]on találkozott Pierre Paul Brocával, egy neves francia antropológussal, a párizsi Antropológiai Társaság alapítójával, ahol megerősödött ezen elhatározása is .(A [[világkiállítás]]on ugyanis „Igazi magyar typusok” cím alatt rablógyilkosok koponyáit állították ki a szervezők. Paul Broca Török Aurél kifogására, hogy ez nem tipikus magyar, akkor ezt válaszolta: „''Hát Önök nemes magyarok, ide jönnek protestálni,… Önök maguk nem tartják érdemesnek, hogy saját fajukat kutassák?''”) [[1879]]-ben már megjelentek első antropológia tárgyú írásai a Természettudományi Közlönyben. Az [[1880]]-as évet Párizsban töltötte Broca intézetében.
 
Ilyen előzmények mellett alakult meg a világon ötödikként, Európában pedig negyedikként [[Budapest]]en az Antropológiai Intézet – ami ma is működik –, melynek vezetője Török Aurél lett. [[1881]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] nevezték ki a tanszékre professzorként, és [[1881]] októberében kezdte meg egyetemi előadásait. Az első évfolyamon összesen két tanítványa volt: [[Thirring Gusztáv]], a fővárosi Statisztikai Hivatal későbbi igazgatója és [[Pápai Károly]], aki később osztyákföldi kutatásaival szerzett elismerést a hazai antropológia területén. Szemeszterei egyre népszerűbbé váltak, az 1900-as évek elején már 200-300 hallgató tanult a professzornál.
 
Tervezte az egyetemi intézet bővítését, múzeum felállítását, antropológiai társaság és folyóirat létrehozását. [[1881]]-ben készített kutatási tervében célja saját maga által megfogalmazva: „''hazánk emberrasszait és népességeit rendszeresen, vidékről vidékre biológiai, ethnológiai és demográfiai szempontból megvizsgálni és ennek alapján megírni Magyarország antropológiáját''". Tervezett múzeumában a lakosságot különböző szempontok szerinti megoszlásban akarta bemutatni. Hozzáfogott a múzeum szervezéséhez, hamarosan nagy gyűjtemény alakult ki, tízezer koponyával és ezer csontvázzal létrehozta az intézetben az Antropológiai Múzeumot. Ilyen módon a magyar társadalmat is meg tudta ismertetni a modern antropológiával. Gyűjtőmunkája mellett módszertani kérdések megoldásával foglalkozott. Osteologiai, kraniologiai munkájához szellemes mérőeszközöket tervezett, többek között a koponyamérőt (craniometer). Elsők között alkalmazott [[biometria]]i módszereket és [[valószínűség-számítás]]t kraniológiai munkája során.
 
Ennek a kutatómunkának összefoglalójaként írta meg és adta ki [[1890]]-ben a 631 oldalas könyvét: „Grundzüge einer systematischen Kraniometrie” címmel. a kraniometria módszertani könyvét. Ez a könyve és az általa kifejlesztett koponyamérő (craniometer) külföldön is ismertté tette. [[1882]]-ben indította el az „Anthropologiai Füzetek” című szakfolyóiratot, első évfolyamának mind a 16 tanulmányát ő maga írta. A folyóirat érdeklődés híján egyetlen kötetet élt meg. Sikerei közé sorolható, hogy egy új tudományág, a tudományos embertan alapjait teremtette meg [[Magyarország]]on. Vizsgálhatta [[1883]]-ban [[III. Béla magyar király|III. Béla]] király csontmaradványait, és a feljegyzései ma is alapdokumentumnak számítanak hasonló kutatásoknál. Ő azonosította [[II. Rákóczi Ferenc]], [[Thököly Imre]] és több más bujdosó kihantolt tetemét. <nowiki>[[1908]]</nowiki>-ban ő azonosította be az ún. <nowiki>[[halasi csata]] ([[1703]]</nowiki>. október 5.) következtében létesült Kuruchalomban (<nowiki>[[Kiskunhalas]]</nowiki>) nyugvó magyar katonák tetemeit.
 
[[1892]]. [[május 5.|május 5-én]] a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjának választotta, több külföldi tudományos társaságnak rendes, illetve levelező tagja lett. [[1898]]-ban megkapta a III. osztályú vaskorona-rendet. Életműve nem teljesedhetett ki, az intézet részére csak néhány helyiséget biztosítottak, a gyűjteményt csak részben tudta megvalósítani, az általa alapított folyóirat, az ''Anthropológiai Füzetek'' csak egy évfolyamot élt meg, a tudományos társaság gyakorlatilag nem alakult meg. Munkásságát külföldön is elismerték, igazi elméleti szakemberré vált a [[kraniometria]] területén. Két tanítványa, [[Jankó János, ifj.|Jankó János]] ([[1868]]–[[1902]]) és [[Pápai Károly]] ([[1861]]–[[1893]]) folytatta a magyarság vizsgálatát és a magyar őstörténet kutatását.
 
== Művei ==
# Az izomidegek végződése. Pest, 1866.
# Dr. Wundt élettanának kézikönyve. ford. U. ott, 1868-69. két kötet.
# Az emlékezőtehetség mint a szervezett anyag működése. Hering tanár után. U. ott, 1871.
# Der feinere Bau des Knorpels in der Achillessehne des Frosches. Würzburg, 1872. (Kül. ny. a verhandlunger der phys.-med. Gesellschaft N. F. V. kötetéből).
# Ueber den Bau der Nervenfaser. U. ott, 1872. (Kül. ny. ugyanazon munkából).
# Dolgozatok a m. kir. tudom.-egyetem élet-szövettani intézetéből. I. Az állati szervezetnek élő alakegységei. Tanulmány az állati sejtelmélet felett. Kolozsvár, 1876.
# Az életerő és az orvostan mai iránya. U. ott, 1880. (Ennek függeléke: A kozmologiai problémának mint a tapasztalati természetbúvárlat utolsó kérdésének fejtegetése, vonatkozással a szerves világ erőnyilvánulásainak alaptörvényeire).
# Dr. Topinard Pál: Az Anthropologia kézikönyve. Ford. Bpest, 1881. (Pethő Gyulával).
# Sur le crâne d'un jeune gorille du Musée Broca. Paris, 1881. (Kül. ny. a Bulletin de la Société d'Anthopologie-ból).
# A betegségek uralma a föld népe közt. Bpest. 1884. (Kül. ny. a Természettud. Közlönyből).
# Darwin: Az ember származása és az ivari kiválás. ford. U. ott, 1884. Két kötet. (Entz Gézával).
# Ueber ein Universal-Kraniometer. Zur Reform der Kraniometrischen Methodik. Leipzig, 1888.
# Az ájnók. Egy ősi emberfajtáról Ázsia keleti szélén. Anthropologiai tanulmány. U. ott, 1889. (Kül. ny. a Bud. Szemléből).
# Grundzüge einer system. kraniometrie… Stuttgart, 1890.
# Ueber eine neue Methode den Sattelwinkel zu messen. Leipzig, 1890. (Kül. ny. az Internat. Monatschrift für Anatomie und Physiologie VII. kötetéből).
# Egy Jézó szigetbeli ájno koponyáról… Bpest, 1892. (Kül. ny. gr. Széchenyi Béla: Keletázsiai utazások tudományos eredményei czímű munkából).
# Jelentés III. Béla király és neje test-ereklyéiről. U. ott. 1893. (Értekezések a természettudományok köréből XXIII. 4.).
# Adatok az emberszabásu lények koponya-alakulásához. U. ott, 1894. (Értek. a term. tud. kör. XXIII. 10.).
# Adatok az Árpádok testereklyéinek embertani búvárlatához. U. ott, 1894. (Értek. a term. tud. kör. XXIII. 9.)
# Esdő szó a magyar nemzethez. A honalapító királyok emlékei iránt való kegyelet ügyében III. Béla király halálának 701. évfordulója alkalmából. U. ott, 1897.
# Emlékirat egy a Szent-Gellért-hegyen építendő országos Pantheon tárgyában. U. ott, 1897. (Benyujtotta a képviselőháznak az Országos Nemzeti Szövetség).
# A Lombroso-féle bűnügyi embertan alapeszméjéről. U. ott, 1906.
 
== Források ==
{{commonskat|Aurél Török}}
* {{Szinnyei|14||t/t27707.htm}}
* Pap Ildikó, Horváth Csaba: A biographical sketch of the life of Ponori Török (Thewrewk) Aurél, Anthropologia Hungarica 1992. 22. 68-69.
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/eletrajz/html/ABC15363/15990.htm Magyar életrajzi lexikon]