„Könyvégetés és a tudósok eltemettetése” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
23. sor:
== A tudósok élve eltemettetése ==
{{kínai|Qin Si Huangdi|Csin Si Huang-ti}}
{{idézet|Uralkodásának harmadik évében a császár keletre utazott, bejárva a tartományokat és a járásokat. Áldozati szertartást mutatott be {{kínai|Zou|Co}}ban a {{kínai|Yi|Ji}}-hegyen, a {{kínai|Qin|Csi}}-ház sikeréért és jólétéért imádkozva. Ezt követően összehívott {{kínai|Qi|Csi}}ből és Luból hetven konfuciánus tudóst, akik a {{kínai|Taishan|Tajsan}}-hegy lábánál gyűltek egybe. A tudósok közül valaki a következő javaslattal állt elő: »Hajdanában, mikoron ''feng'' és {{kínai|''shan''|''san''}}-szertartást mutattak be, a hintók (kerekeit) gyékénybe csavarták, hogy ne tegyenek kárt a hegy talajában és növényzetében. Amikor pedig összesöpörték az áldozatot a földről, szőnyeg gyanánt gyékényt és gabonaszálakat használtak. (Ezt) az előírást könnyű lenne betartani.« Az Első Felséges azonban hallván ezt a tanácsot, furcsának és nehezen kivitelezhetőnek tartotta, így hát megszabadult a konfuciánus tudósoktól... Amikor az Első Felséges felkapaszkodott a {{kínai|Taishan|Tajsan}}-hegyre, félúton heves szélvihar és zuhogó eső csapott le rá, így hát behúzódott megpihenni egy nagy fa alá. Mivel a konfuciánus tudósokat ekkora már elküldte maga mellől, nem volt, aki tanácsot adhatott volna számára a ''feng''-szertartás bemutatásának tekintetében. Mikor pedig hírét vették, hogy az Első Felséges szélviharba és esőbe keveredett, gúnyolódtak rajta.<ref group="m">''[[A történetíró feljegyzései]]'' 28.; [[Tokaji Zsolt]] fordítása.</ref>}}
Ekkor, i. e. 219-ben még csak „eltávolította” maga mellől a konfuciánus tudósokat, ám a hagyomány tudni véli, hogy a könyvégetéssel együtt majd ötszáz konfuciánus tudóst is élve eltemettetett. Ezt a két eseményt nem csak együtt emlegetik, de olykor együtt is ábrázolják (lásd a szócikk illusztrációját). Az igazság azonban az, hogy a könyvégetés és az írástudók kivégzés nem volt közvetlen kapcsolatban egymással
{{kínai|Qin Si Huangdi|Csin Si Huang-ti}} néhány évig költséges tengeri expedíciókat finanszírozott a halhatatlanok szigetének, {{kínai|Penglai|Penglaj}} 蓬萊 felkutatására, abban a reményben, hogy szert tehet az örök élet elixírjére. Ekkoriban kezdett
Minderre a könyvégetést követő évben, i. e. 212-ben került sor. A császár kivégzésre vonatkozó rendelete ellen egyedül a trónörökös, [[Jing|{{kínai|Fusu|Fu-szu}}]] herceg tiltakozott, akit apja büntetés gyanánt az északon, a hunok ellene harcoló, és a [[Kínai nagy fal|nagy fal]] építését szervező [[Meng Tien|{{kínai|Fusu|Fu-szu}}]] tábornok mellé vezényeltetett.{{refhely|Salát 2006|64. o.}}
Azonban nem mind a 460 kivégzett személy volt konfuciánus tudós, és a közkeletű elképzeléssel szemben az sem valószínű, hogy élve lettek eltemetve. Az eseményről elsőként beszámoló {{kínai|Sima Qian|Sze-ma Csien}} által használt ''keng'' 坑 szó elsődleges jelentése az, hogy „kivégez”, s csak elvétve, nagyon ritkán jelenti azt, hogy „elevenen eltemet”. A későbbi konfuciánus értelmezések azonban ragaszkodtak a szó ritkábbik jelentéséhez, és így meg inkább kihangsúlyozhatták társaik mártíromságát, amely egyértelműen {{kínai|Qin Si Huangdi|Csin Si Huang-ti}} személyének befeketítését szolgálta.{{refhely|Ciarla 2005|131. o.}}{{refhely|Bodde 2008|71., 72. o.}}
== A károk ==
|