„Dido (mitológia)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Külső hivatkozások → További információk AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor:
[[Bélosz türoszi király|Bélosz]] ''(Belus)'' [[türosz]]i király leányaként látta meg a napvilágot, majd egy Sychaeus nevű gazdag [[fönícia]]i nemeshez ment feleségül. Apjuk halála után Dido bátyja, '''Pygmalion''' lett Türosz királya, és hamarosan orvul megölette Sychaeust, mert a vagyonára ácsingózott. Dido sok olyan honfitársával, akik szintén megelégelték Pygmalion zsarnokságát, hajón menekült, és [[Afrika]] északi partján alapított új várost. Egy korai hagyomány szerint a környék ura, [[Iarbas]] király annyi földet ígért neki, amennyit egy ökör bőrével be tud takarni. Dido a bőrt vékony csíkokra hasította, és körülkerítette vele azt a dombot, amelyre később [[Karthágó]] fellegvárát építették. Iarbas feleségül akarta venni Didót, de erőszakos közeledése elől a királyné a máglya tüzébe menekült.
 
[[Publius Vergilius Maro|Vergilius]] egy másik hagyományt ír le (ezt előtte már [[Naevius]] is feldolgozta). Eszerint egy vihar az épülő Karthágóban vetette partra az új hazát kereső [[Aineiasz]]t ''(Aeneas)''. Dido szívesen fogadta a jövevényeket, meghallgatta a vezér beszámolóját [[Trója]] pusztulásáról és keserves bolyongásairól, és beleszeretett az ifjúba. Aineiasz sem maradt közömbös, de [[Zeusz]] parancsára tovább kellett hajóznia népével végleges hazájába, [[Itália|Itáliába]]. A csalódott királyné megátkozta hűtlen szerelmesét, majd távozása után máglyán elégette magát.
 
Később, az alvilágban Dido még egyszer megpillanthatta Aineiaszt, de szívfájdalmától már szólni sem akart hozzá: rá sem nézett, inkább elfutott előle.
18. sor:
Dido története az [[Publius Vergilius Maro|Aeneis]]ben Vergilius irodalmi munkásságának csúcspontja, számos későbbi szerzőt is megihletett. Dido átka a későbbi [[Római Birodalom|római]]–[[pun]] viszályok [[mitológia|mitologikus]] megokolásának is tekinthető.
 
A máglyán elmamvadóelhamvadó Dido alakja a [[barokk]] festők kedvelt témája volt; a legismertebb talán [[Rubens]] képe.
 
Az operairodalom klasszikusai közé tartozik: