„Siméon Denis Poisson” változatai közötti eltérés

'''Siméon Denis Poisson''' ([[1781]]. [[június 21.]] – [[1840]]. [[ április 25.]]) francia matematikus, fizikus, statisztikus. Élete során rengeteg fontos eredményt ért el az alkalmazott matematika és a matematikai fizika területén is, azonban híres arról is, hogy végsőkig ellenezte az [[Augustin-Jean Fresnel]] által kidolgozott fény hullámelméletét.

[[1781]]. [[június 21.|június 21]]-én született a [[Loiret]]-i [[Pithiviers]]-ben. Családja a polgársághoz tartozott. Édesapja katonatiszt volt, a hadseregben kisebb-nagyobb megkülönböztetés érte a nemesség részéről, mivel nem a soraikba tartozó volt. Visszavonulása után egy egyszerűbb adminisztratív posztot bíztak rá; fia Siméon Denis már ekkor született. Nem az egyetlen gyermek volt a családban, ám több testvére nem maradt életben. Mivel az ő egészsége is igen gyenge volt a kritikusabb időszakokban nővér felügyelete alá került, hogy ne jusson ugyan arra a sorsra. Családja nagyon sok energiát fektetett abba, hogy fiuknak megfelelő életet tudjanak biztosítani. Édesapja nagy hatással volt rá, ő tanította meg írni és olvasni.

Siméon Denis 8 éves volt, amikor kitört a francia forradalom, amelyet édesapja nagy érdeklődéssel figyelt – a nemesekkel szembeni ellenérzése miatt is. A forradalom támogatása miatt ő lett a vezető [[Pithiviers]] és környékén. Ezáltal még jobban tudta segíteni fia előmenetelét.

[[1798]]-ban, első évében már olyan mély benyomást tett professzoraira, hogy azok megengedték számára, hogy saját tantervet kapjon. Azonban gyenge kézügyessége miatt nehézségekbe ütközött, ugyanis ábrázoló geometriából nem tudott matematikai diagramokat és ehhez hasonlóakat megrajzolni, de ezzel nem fogták vissza karrierjét és haladhatott tanulmányaiban. [[1800]]-ra, tehát a második iskolai évében, már két emlékiratot is publikált. Az egyiket [[Sylvestre-Francois Lacroix]] és [[Adrien-Marie Legendre]] is megvizsgálta és azt ajánlották a még mindig csak 18 éves fiúnak, hogy publikálja azt a Recueil des savants étrangers-ben, ami óriási megtiszteltetést jelentett egy ilyen fiatal személy számára akkortájt. Ugyanebben az évben írt egy értekezést az egyenlőségek elméletéről és a Bézout-tételről, amelynek köszönhetően záróvizsga nélkül végezhetett [[1800]]-ban.

Ez a siker jelentette Poisson számára a lehetőséget a tudományos körökbe való belépéshez. [[Joseph Louis Lagrange]], akinek az előadásait hallgatta az École Polytechnique-n, korán felfedezte a benne rejlő tehetséget, aminek következtében később barátokká is váltak, de például [[Pierre-Simon Laplace]] is, akinek területén végül Poisson is nagyot alkotott, ekkortájt fiaként szerette. Karrierje hátralévő részében, a Párizs melletti [[Sceaux]]-ban történő halálának bekövetkeztéig, az általa végzett rengeteg kutatás elvégzésével és publikálásával volt elfoglalva, amellett, hogy betöltött az egyetemen is számos fontos pozíciót.

[[1817]]-ben elvette Nancy de Bardi-t akitől később négy gyermeke is született. Apja, akitől az arisztokráciával szembeni ellenszenvet örökölte, erőltette rá az I. Köztársasággal való szimpatizálást is. Ennek ellenére a forradalom és a későbbi események időszakában Poisson nem a politika, hanem inkább a matematika iránt érdeklődött. Ezt mutatja az is, hogy az [[1821]]-ben kapott bárói kitüntetését sem használta soha életében. [[1818]] márciusában beválasztották a [[Royal Society]], majd külsős tagnak a [[Svéd Királyi Tudományos Akadémia]] tagjai közé is. Az [[1830-as forradalom]] idején címei elvesztése is majdnem bekövetkezett, azonban Francois Jean Dominique Arago trükkös segítségével végül megmenekült ez alól a becstelenség alól. Míg Poisson felmentésének procedúrája zajlott, barátján keresztül meghívást kapott a Palais Royalba egy vacsorára, ahol az uralkodó támogatásáról lett biztosítva. Ezek után természetesen a leminősítésének valószínűsége konvergált a nullához. Sőt hét évvel később francia nemesi címet is kapott, bár nem politikai indokok miatt, hanem mint a francia tudomány jeles képviselője.

MatemiatikatanárkéntMatematikatanárként Poisson kimondottan sikeresnek számított, ahogyan arra számítani is lehetett az École Polytechnique-n elért korai sikerei tükrében. Emellett a tudományos munkájának tekintetében is legalább annyira sikeresnek volt mondható. Rengeteg hivatali kötelezettsége ellenére, több mint háromszáz munkáját publikálta, amik közül rengeteg volt értekezés de találhatóak benne emlékiratok a matematika leghomályosabb ágaiból, vagy az alkalmazott matematika, a matematikai fizika illetve a racionális mechanika területéről is. Arago a következőképpen nyilatkozott róla egyszer: „Az élet két dologra jó: matekozni, illetve tanítani azt.”

Élete során körül belül 300 – 400300–400 matematikai értekezést publikált. Meglepő lehet ekkora mennyiség ismeretében, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozott. Guglielmo Libri azt mondta róla, hogy csak egy dologra fókuszált egyszerre, ha valamilyen probléma felmerült közben azt felírta a noteszébe. Mikor befejezte azt, amin éppen dolgozott elővette a noteszét és választott egy új kérdést vagy problémát, amin egyből elkezdett dolgozni.

Poisson neve több dologhoz kapcsolódott, a matematika és fizika világában (felsorolás a teljesség igénye nélkül):

* Poisson-integrál

* [http://en.wikipedia.org/wiki/Poisson%27s_equation Poisson-egyenlőség] (amely a Laplace-féle egyenlet korrekciója); először a Bulletin de la société philomatique ([[1813]]) művében lett publikálva.

* [http://en.wikipedia.org/wiki/Poisson_bracket Poisson bracket] a differenciálegyenletek területén

* Poisson-arány a rugalmasság területén

* Poisson-konstans az elektromosság területén

* [[Poisson-eloszlás]], amely a matematikai [[statisztika]] területén jelentős és [[1837]]-ben tűnt fel először az írásaiban.

Tisztán matematikai területen a legfontosabb munkái azok a memoárok, amelyek a határozott integrálokkal kapcsolatosak, valamint a Fourié-sorral foglalkozó értekezései. Ezek megtalálhatóak az École Polytechnique Journal-jában [[1815]]-[[1823]]-ig.

Poisson, amellett, hogy nagyszerű elme volt, óriási önhittség is jellemezte a fény hullámelméletével kapcsolatban. Az [[Académie Francaise]]-n azon idős tanárok közé tartozott,akik továbbra is a fény részecskeelméletét vallották, a hullámelmélettel szemben. [[1818]]-ban például az Akadémia versenyt indított a diffrakció témakörében, bár Poissonék szilárd bizonyossággal hitték,hogy a részecskeelmélet fog győzni. Poisson, aki valószínűleg az intuícióira hallgatott ekkor, mint a matematikai, vagy tudományos eredmények egyikére, amikor az ellenkező nézet képviselője, [[Augustin-Jean Fresnel]] bemutatta eredményét. Poisson részletesen tanulmányozta Fresnel elméletét és természetesen próbálta cáfolni annak igazát, mivel dogmatikusan ragaszkodott a részecskeelmélethez. Poisson mindezért kijelentette, hogy Fresnel elmélete nem lehet igaz, eredményei abszurdak. Ennek ellenére, a bizottság vezetője, [[Dominique-Francois-Jean Arago]], aki nem mellékesen később Franciaország miniszterelnöke is lett, nem hitt olyan szilárdan a Poisson által vallott nézetekben és az eredmények részletesebb kifejtését kérte. Hatalmas meglepetésre a fény hullámelmélete nyert bizonyítást, amivel Fresnel nyerte a versenyt, Poisson legnagyobb bosszúságára. A fény korpuszkuláris elmélete ez által tehát le lett győzve, és nem is került elő a [[20. század]]ig, mikor felfedezték a hullám-részecske kettősséget. Arago jóvoltából később lejegyzésre került, hogy hasonló eredményeket korábban felfedezett már Joseph-Nicolas delisle és Giacomo F. Maraldi is egy évszázaddal korábban.