Magyarországon a törekvések lexikon kiadására a reformkorig nyúlnak vissza. Az első Magyarországon kiadott átfogó lexikon a német Brockhaus Conversations magyarításaként kiadott Közhasznú Esméretek Tára volt.
Az első magyar szerkesztésű munka az Egyetemes Magyar Encyclopaedia A Szent István társulat 1859-ben indult vállalkozása mely néhány kötet után megakadt. Az első teljes mű a Magyar Lexikon (1879-1882) (http://mek.oszk.hu/10900/10983/10983.pdf 194.p.) Ezt követte a ''A Pallas nagy lexikona'' majd ennek korszerűsített változata a ''Révai nagy lexikona''. A két háború között megjelent Tolnai Világlexikona, Dante ás Gutenberg lexikonok népszerűsítő jellegűek voltak, az Új Idők Lexikona sem érte el a Révai egykori terjedelmét és szakmai színvonalát. Az 1950-es években [[Vas Máté]] elképzelései alapján elkezdtek tervezni a Magyar enciklopédia kiadását, melynek szerkesztésénél a francia Larousse, illetve az 50 kötetesre tervezett Szovjet nagy enciklopédiát vette figyelembe. A Magyar enciklopédiára egy sor szaklexikon épült volna. A gazdasági és politikai lehetőségek miatt ebben a formában a mű nem valósulhatott meg, azonban az összegyűjtött anyagot felhasználva elkészítették az Új magyar lexikont.
==A lexikon==
Az '''Új magyar lexikon''' a második világháború után Magyarországon elsőként kiadott hatkötetes [[A Pallas nagy lexikona]] mintájára készült lexikon (később kiadtak két pótkötetet), amely az [[Akadémiai Kiadó]] gondozásában jelent meg. A szerkesztés [[1958]]-ban zárult, nagy része [[Berei Andor]] munkája. Az első kötet 1959-ben, a hatodik 1962-ben jelent meg. A legnagyobb figyelmet a politikai, gazdasági, statisztikai adatokra fordították. Félmillió példányban kelt el. 1972-ben és 1981-ben kiegészítő kötetei jelentek meg. Több változatlan utánnyomást ért meg; mára már erősen elavult tartalmát és szemléletét tekintve egyaránt, azonban már a saját korában is sok kritika érte szűkszavúsága, pontatlansága miatt.
