„Man-szigeti macska” változatai közötti eltérés

A farok elvesztése valójában a [[founder effektus]] következménye volt, amely a sziget teljes macskapopulációját érintette, a farkatlanságot okozó [[gén]] ugyanis dominánsan öröklődik. A gén duplázódása a gerincproblémák kialakulása mellett halálos következménnyel is járhat, spontán abortuszt idézve elő<ref>{{cite web|url=http://www.cat-world.com.au/Loci2.htm|title=Table of various cat genes|accessdate=2007-04-05}}</ref><ref name="Robinson">{{cite journal|last=Robinson|first=R|title=Expressivity of the Manx gene in cats|journal=Journal of heredity|volume=84|issue=3|pages=170-2|date=[[1993]]|id=PMID 8228170}}</ref>, így a pároztatás biztonságosabb, ha az egyik szülő nem rendelkezik a farkatlanságot eredményező génnel<ref>{{cite book|last=Vella|first=Carolyn|coauthors=Lorraine Shelton; John McGonagle; Terry Stanglein|title=Robinson's Genetics for Cat Breeders and Veterinarians|publisher=Butterworth-Heinemann|date=1999|id=ISBN 0-7506-4069-3}}</ref>. (Ehhez hasonló genetikai probléma figyelhető meg a [[skót lógófülű]] fajtánál is.)

Napjainkra a pedigrés tenyészállatok egészségi állapota javult a körültekintő tenyésztői munkának köszönhetően, így általában a többi fajtához hasonló életkort érnek meg. Genetikai problémáikra való tekintettel általában lakásban tartják őket, a tenyésztésbe bevonni nem kívánt példányokat pedig esetenként kasztrálják vagy ivartalanítják.

A '''manx szindróma''' egy [[köznyelv]]i kifejezés arra az állapotra vonatkozóan, amely akkor következik be, amikor a farok elvesztését okozó mutáns gén hatására a gerinc túlságosan megrövidül. Súlyosan károsítja a gerincoszlopot és az idegrendszert, amely amellett hogy nyitott hátgerinc (''spina bifida'') és bélrendszeri problémák kialakulásához vezet, de károsítja a húgyhólyagot is. Egy korábbi tanulmány szerint ez a betegség a manx macskák 20%-át érintette, azonban szinte valamennyi vizsgált példány a teljesen hiányzó farkú egyedek közül került ki<ref name="Robinson"/>. Napjainkban a szakszerű tenyésztői munka révén a betegség kevésbé gyakran fordul elő<ref>{{cite web|url=http://www.fanciers.com/breed-faqs/manx-faq.html#medical|title=Manx medical facts|accessdate=2007-04-05}}</ref>. A legjobb pedigrés állatokat négy hónapos korukig megfigyelés alatt tartják, amely elegendő arra hogy megfelelően szocializálódjanak, és hogy az esetleges egészségügyi problémáikra fény derüljön.

Meglehetősen intelligensnek és rendkívül játékosnak tartják. Viselkedése kissé kutyaszerű[[kutya]]szerű, előfordul hogy visszahozza az eldobott tárgyakat. Jól tűri ha pórázon vezetik. Kedveli az emberek társaságát, sok figyelmet igényel, a hosszú ideig tartó magányt nehezen viseli, emiatt ideális társállat nagyobb családok számára is. Egyes tenyésztők szerint kedveli a vizet, ami ideális a tisztán tartása érdekében. Szívesen játszik vízben, alkalmasint beül a csöpögő vízcsap alá is. Habár nem idomítható a kutyákhoz hasonlóan, egyszerű parancsokat mégis megérthet. Élvezi ha túljárhat az emberek eszén. Időnként makacssámakaccsá válhat. Viselkedése hasonlít a [[bengáli (macska)|bengáli]] és az [[ocicat (macska)|ocicat]] fajtákéhoz. A manx macskák szívesen üldözik a mozgó tárgyakat, egymást vagy a közelükben levő többi élőlényt (akár az embereket is). Lágy hangon dorombolnak, nyávogásuk elnyújtott morgásra vagy gyors csiripelésre emlékeztet. Egyaránt vannak köztük csendes és gyakran, változatos módon kommunikáló példányok.