„Várjobbágy” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
Eredetük szerint két réteget különböztethetünk meg közöttük. A felső réteg a valószínűleg még [[Géza magyar fejedelem|Géza fejedelem]] által széttelepített törzsi-nemzetségi szervezet katonai kíséretéből származott. Ők később szabad állapotukat Szent Istvánra vezették vissza, ezért a '''Szent Király szabadjainak, fiainak, jobbágyainak''' (''liberi, filii, iobagiones Sancti Regis'') is nevezték magukat, ami faluneveikben is tükröződött ([[Szentkirályszabadja]]). Az ő falvaik lehettek a magyar vagy a csatlakozott népek törzsi vagy népneveit viselő falvak is mint a ''Nyék, Megyer, Jenő, Kér, Keszi, Kürt, Gyarmat, Tarján, Tolmács, Ság, Varsány, Eszlár, Ladány, Besnyő, Kozár, Várkony, Oroszi, Horváti, Székely, stb''). Alsó rétegük a 11-12. század folyamán a [[várnép]]ek közül szabadult fel és lett '''keltjobbágyfiú''' (”iobagiones de canstrensibus excepti"). Az ő kötelezettségeik között szerepelt az [[ispán]]nak nyújtandó szállás és ellátás ([[descensus]]). A két réteg elkülönült egymástól, a felső réteg [[Nemzetség (társadalmi csoport)|nemzetségekbe]] szerveződve élt, a 13. századtól sorsuk különvált.{{refhely|Fogalomtár|194–195. o.}}
A várjobbágyok szabadsága – szemben az ún. [[közszabadság]]gal rendelkező [[királyi szerviens]]ekkel – nem volt teljes. mert a várszervezeten keresztül a király tulajdonosi hatalma alá tartoztak. Szabad költözésüket például gátolta, hogy szolgálati birtokukat nem adhatták vagy cserélhették el szabadon. Voltak közöttük azonban olyanok, akik önként álltak be a várszervezetbe, bár volt kevés saját birtokuk, de abból megélni nem tudtak. Ilyenkor ezekkel a birtokokkal továbbra is önállóan rendelkeztek. Adomány vagy vásárlás útján is szaporíthatták saját birtokaikat.{{refhely|KMTL}}
== Kötelezettségeik ==
Legfontosabb kötelezettségük a személyes hadkötelezettség volt. A megyei hadsereg részét képzeték, az [[ispán]] vagy hadnagya vezetésével vonultak hadba. Az ispán helyettesei, a várnagy, a hadnagy és a „várbíró” és a [[várispánság]] egyéb tisztségviselői közülük kerültek ki. Ők voltak a tizedekbe és századokba szervezett, katonai tevékenységet vagy termelőmunkát végző [[várnép]]ek tisztjei – tizedesei és száznagyai. Segédkeztek az ispán közigazgatási és bírói tevékenységében, elsősorban a [[várbirtok]]on.{{refhely|KMTL}}
== A csatlakozott népektől eredő csoportok ==
Eredetileg várnépek lehettek a szepesi [[lándzsásnemes]]ek, akiket korábban ''Gömör-őr''öknek hívtak, és talán a [[kabarok]] közül származtak. Később válószínűleg mint [[keltjobbágyfiú]]k a várjobbágyok alsó rétegébe emelkedtek. [[1318]]-ban említik őket először „tízlándzsás”ként (''nobiles sub decem lanceis constituti''), azaz a [[prédiális nemes]]ek közé kerültek.{{refhely|KMTL}}
== Utódaik a nemességben és a jobbágyságban ==
27 ⟶ 24 sor:
A szent király szabadjainak többnyire sikerült bejutniuk az új köznemességbe, szolgálati birtokukat örökbirtokká változtatva, zömükben belőlük kerültek ki a [[kuriális nemes]]ek. A keltjobbágyfiúk a [[prédiális nemes]]ség (''nobilis praedialis'') vagy a [[jobbágy]]ság részei lettek.{{refhely|Fogalomtár|194–195. o.}}
Ha egy várjobbágyot a király a [[magyar nemesség|nemesek]] közé akart emelni, akkor első lépésként mindig a [[közszabadság]]gal ajándékozta meg.{{refhely|KMTL}}
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek|oszlopok=3}}
== Források ==
|