„Könyvégetés és a tudósok eltemettetése” változatai közötti eltérés

Az Első Felséges jónak találta {{kínai|Li Si|Li Sze}} javaslatát. Elkoboztatta és megsemmisítette a ''Dalok könyvé''t, az ''Írások könyvé''t és mind a »száz filozófus« mondását, hogy így ostobaságban tudja tartani a népét. El is érte, hogy az égalattiban senki sem tudta felhasználni többé a múltat a jelen ócsárlására...<ref group="m">''[[A történetíró feljegyzései]]'' 87.; [[Tőkei Ferenc]] fordítása.</ref>{{refhely|Tőkei 1986|402. o.}}}}

 

 

A feljegyzett forrás tanulsága szerint tehát az Első Császárt tehát nem a konfuciánusok iránti kérlelhetetlen, [[legizmus|legista]] ellenszenve sarkallta a döntése meghozatalára, hanem az a politikai kérdés, hogy a korábbi, a [[Csou-dinasztia|{{kínai|Zhou|Csou}}-dinasztia]] gyakorlatának megfelelően a császár rokonai, illetve a főhivatalnokok kapjanak-e automatikusan földbirtokokat, vagy sem. Az is kiderül, hogy a könyvek ilyetén drasztikus cenzúrája nem érintette a „gyakorlati haszonnal” rendelkező műveket, illetve a rendelkezés csak az udvaron kívülre vonatkozott, hiszen a császár közvetlen tanácsadó testületének tagjai tanulmányozásra megtarthatták a tiltott műveket is.{{refhely|Salát 2006|63. o.}}