„Laczkovics János” változatai közötti eltérés

==Élete==

Apja, Laczkovics Imre, [[Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye|Pest vármegye]]i birtokos volt; édesanyja Trencsényi Mária. Pályáját [[1772]]-ben a bécsi nemesi testőrségben kezdte, ahol több nyelvet megtanult. [[1776]]-tól hadnagyként két évet töltött [[Itália|Itáliában]] a Graeven-huszárezreddel, [[1778]]-ban részt vett a poroszok elleni hadjáratban, majd [[Szlavónia|Szlavóniába]] vezényelték. [[1786]]-ban előléptették kapitánnyá, 1787-ben [[Dubica|Dubicánál]] kitüntette magát a törökök ellen vívott harcban. 1789-ben [[Belgrád]] bevételénél vitézkedett, erről verset is írt („Talpra oh vitézek”, Magyar Kurír, 1789). 1790-ben [[Szendrő (Szerbia)|Szendrő]]nél szerzett betegségére hivatkozva Pestre ment és a diétai karhatalmiba kivezényelt tiszttársaival benyújtotta a Graeven-ezred tisztjeinek híres folyamodványát az országgyűléshez a magyar tisztikar, tisztképzés és vezényleti nyelv érdekében. A folyamodvány miatt hadbírósági eljárás indult ellenük, az Országgyűlés előbb felzúdult, de a reichenbachi megegyezés után sorsukra hagyta őket. Laczkovicsot [[Belgrád]]ban őrizetbe vették, majd bécsi kihallgatása után a [[mantova]]i helyőrségbe helyezték át, ekkor lemondott tiszti rangjáról és Pestre költözött.

Felismerte, hogy hiába bízik a rendekben. Szenvedélyesen ostorozta a magyar nemesek műveletlenségét és önzését. Már az országgyűlés idején lefordította magyarra [[Friedrich von der Trenck|Trenk Frigyes báró]] antiklerikális munkáját („A Matzedóniai vitéz”, h.n., 1790), majd két hasonló művet fordít le németből, és ad ki névtelenül. A hatóságok mindkettőt betiltják és elkobozzák. Laczkovics, Trenk közbenjárásában bízva 1791-ben kihallgatáson kéri visszahelyezését Ferenc trónörököstől, majd Pesten a [[nádor]]hoz próbál bejutni és részleges önigazolást ír a király számára, de a haditanács elutasítja. 1791-ben régi ismerőse, Martinovics ráveszi, hogy az ő [[1790]]-ben megjelentetett röpiratának aulikus szellemű átdolgozásával szerezze vissza [[II. Lipót magyar király|II. Lipót]] kegyét, Laczkovics lefordítja, monarchiaellenes részét kihagyja és átdolgozva ki is adja Pesten. A röpiratba beleönti a klérussal és a nemességgel szembeni gyűlöletét, és zamatos magyarsággal ad hangot elkeseredésének. A bécsi kémszervezet főnöke, Gotthardi útján pénzjutalmat és 45 Ft nyugdíjat kap II. Lipóttól, de ennek halálával a többi közt szertefoszlik az óhajtott budai kerületi biztosság reménye is. Az új uralkodónál, [[I. Ferenc magyar király|I. Ferencnél]] és a bécsi hatóságoknál hiába audenciázik, hatástalan marad a Szekér Joákim könyvéből kivonatolt, aulikus szellemű, de a jobbágysággal együttérző történeti vázlata is („A magyar történeteknek rövid rajzolattya”, Pest, 1792). [[1793]]-ban [[Martinovics Ignác]] „Nyílt levelét” fordítja magyarra, [[1794]]-ben vállalja a jakobinus mozgalom (Szabadság és Egyenlőség Társasága) egyik igazgatójának tisztét, terjeszti és részben lefordítja a kátékat.

[[Fájl:Jakobinusok sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Magyar jakobinusok]] sírja [[Budapest]]en. ([[Hajnóczy József]], Laczkovics János, [[Martinovics Ignác]], [[Sigray Jakab]], [[Szentmarjay Ferenc]], [[Szolártsik Sándor]], [[Őz Pál]]). [[Fiumei úti Nemzeti Sírkert|Kerepesi temető]]: 11/1-sziget.]]