Főmenü megnyitása

Módosítások

35 bájt törölve ,  5 évvel ezelőtt
nincs szerkesztési összefoglaló
|kép = Umag by Martin - 03.JPG
|képméret =
|képaláírás = Umag főtere a plébániatemplommal és a harangtoronnyal
|címer =
|zászló = Zastava Umaga.svg
|alapítás éve =
|alapítás éve forrás =
|polgármester = Vili Bassanese
|jegyző =
|irányítószám = 52470
}}
 
''' Umag ''' ({{ny-it| Umago}}) [[város]] és [[község]] [[Horvátország]]ban, [[Isztria megye|Isztria megyében]]. Közigazgatásilag [[Babići (Umag)|Babići]] (Babici), [[Bašanija]] (Bassania), [[Crveni Vrh]] (Monte Rosso), [[Čepljani]] (Cipiani), [[Đuba]] (Giubba), [[Finida]] (Finida), [[Juricani]] (Giurizzani), [[Katoro]] (Catoro), [[Kmeti]] (Metti), [[Križine]] (Crisine), [[Lovrečica]] (San Lorenzo), [[Materada]] (Matterada), [[Monterol]] (Monterol), [[Murine (Umag)|Murine]] (Morno), [[Petrovija]] (Petrovia), [[Savudrija]] (Salvore), [[Seget (Umag)|Seget]] (Seghetto), [[Sveta Marija na Krasu (Umag)|Sveta Marija na Krasu]] /része/ (Madonna del Carso), [[Valica]] (Valizza), [[Vardica]] (Vardiza), [[Vilanija]] (Villania) és [[Zambratija]] (Zambrattia) települések tartoznak hozzá.
 
== Fekvése ==
 
== Története ==
Az emberi jelenlét legrégibb nyomai az Isztriának ezen a részén a [[középső kőkorszak]]ból, az [[i. e. 10. évezred]] és az [[i. e. 6. évezred]] közötti időszakból származnak. A közeli Savudrijában a Mirna és a Dragonja folyók között számos kőszerszám került elő. A félsziget északnyugati részének nagyobb arányú benépesülése a [[bronzkor]] és a [[vaskor]] időszakára az [[i. e. 5. évezred]] és az [[i. e. 1500]] közötti időszakra tehető, amikor a jól védhető magaslatokon földből és kőből épített várak, erődített települések létesültek, melyeket számos esetben többszörös gyűrű alakú sáncok öveztek. Ilyen erősségek nyomai láthatók Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, a Zambratijánál levő Romanija és a Bujénál található Kaštel nevű magaslatokon, de védőfalak óvták a tengerparti kis félszigetek szűk bejáratait a Sveti Ivan és a Sipar-foknál is. Amikor [[i. e. 177]]-ben a római seregek végleg felszámolták a félszigetet addig uraló, a félsziget nevét adó hisztri törzs hatalmát új, békésebb korszak köszöntött erre a tájra.
A történeti források a mai község területén két római települést említenek: Siluo / Silvio a mai Savudrija helyén, Sepomaia pedig Umag és Zambratija között a tengerparton állt. A régészeti leletek tanúsága szerint az Isztria parti területein szőlő és olajbogyó termesztéssel foglalkozó villagazdaságok sokasága működött, melyek többé-kevésbé egyúttal tulajdonosaik rezidenciáiul is szolgáltak. Ilyen luxus kivitelezésű villák maradványait tárták fel a Katoro és a Tiola-félszigeten, valamint Lovrečica, Sveti Ivan és Zambratija területén. A legértékesebb leletek az 1907-ben Ježi faluban talált, ma [[Trieszt]]ben őrzött római katonai diploma, valamint a [[Póla|Pólában]] őrzött, bronzból készített savudrijai [[Fortuna]]- és a katoroi [[Merkur]]-szobor. A Segethez tartozó Vela Lugán találták az 1960-as években azt az érdekes domborművet, amely a [[gorgók]]at ábrázolja és szintén a pólai Isztria múzeumban található.
Az emeberek 5. és 9. század között népesítették be az Umagi-öböl északi és déli végét lezáró védett Sipar és Umag-félsziget közötti területet, melyet valószínűleg ekkor még egy szűk csatorna válsztott el a szárazföldtől. Valószínűleg a késő római korból ered Szent Pelegrin vértanú egyedülálló umagi tisztelete. Az alapján, hogy a szent tisztelete Umag szűkebb környékére korlátozódik feltételezik, hogy életének egy részét itt élte le. Szent Pelegrin ma is Umag védőszentje, akinek tiszteletére a város középkori templomát szentelték és egy másik neki szentelt templom áll a községhez tartozó Đubához közeli azonos nevű fokon. Újjáépítették a vidék régi várait. Ilyen régi erősség volt a Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, ahol később a 9. és 14. század között kápolna is épült. Ebből a korból származik a városközpontban feltárt háromhajós beslő apszisos nagyméretű templom és a város egykori védőfalainak kiásott része. Umag első írásos említése „Humagum” alakban a [[7. század]]ból származik ismeretlen ravennai szerző kozmográfiájából, amely több partmenti település között megemlíti Sapparis (Sipar), Silbio (Savudrija) városait is. Ekkor Umag a [[Bizánci Birodalom]]hoz tartozott, majd a [[8. század]]ban rövid ideig longobárd uralom alatt állt. Ezután ismét bizánci, majd frank uralom következett. Umag korai történetének egyik legjelentősebb dátuma [[876]], amikor Domagoj horvát fejedelem Sipart is teljesen megsemmisítette. Sipar lakosságának egy része valószínűleg Umagra települt át, mert a régészeti leletek arra utalnak, hogy Sipar a támadás következményeit teljesen már sohasem heverte ki. A [[Frank Birodalom]] széthullása után az Isztria német kézre került. Umag és Sipar a [[10. század]]ban adomány révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. [[1269]]-ben Umagot a [[Velencei Köztársaság]] foglalta el és egészen [[1797]]-ig meg is tartotta. [[1370]]-ben felégette a Velence ellen hadat viselő [[genova]]i sereg, ekkor semmisült meg a városi levéltár is, mely a város addigi okleveleit őrizte.
 
Az emeberekemberek 5. és 9. század között népesítették be az Umagi-öböl északi és déli végét lezáró védett Sipar és Umag-félsziget közötti területet, melyet valószínűleg ekkor még egy szűk csatorna válsztottválasztott el a szárazföldtől. Valószínűleg a késő római korból ered Szent Pelegrin vértanú egyedülálló umagi tisztelete. Az alapján, hogy a szent tisztelete Umag szűkebb környékére korlátozódik feltételezik, hogy életének egy részét itt élte le. Szent Pelegrin ma is Umag védőszentje, akinek tiszteletére a város középkori templomát szentelték és egy másik neki szentelt templom áll a községhez tartozó Đubához közeli azonos nevű fokon. Újjáépítették a vidék régi várait. Ilyen régi erősség volt a Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, ahol később a 9. és 14. század között kápolna is épült. Ebből a korból származik a városközpontban feltárt háromhajós beslőbelső apszisos nagyméretű templom és a város egykori védőfalainak kiásott része. Umag első írásos említése „Humagum” alakban a [[7. század]]ból származik ismeretlen ravennai szerző kozmográfiájából, amely több partmenti település között megemlíti Sapparis (Sipar), Silbio (Savudrija) városait is. Ekkor Umag a [[Bizánci Birodalom]]hoz tartozott, majd a [[8. század]]ban rövid ideig longobárd uralom alatt állt. Ezután ismét bizánci, majd frank uralom következett. Umag korai történetének egyik legjelentősebb dátuma [[876]], amikor Domagoj horvát fejedelem Sipart is teljesen megsemmisítette. Sipar lakosságának egy része valószínűleg Umagra települt át, mert a régészeti leletek arra utalnak, hogy Sipar a támadás következményeit teljesen már sohasem heverte ki. A [[Frank Birodalom]] széthullása után az Isztria német kézre került. Umag és Sipar a [[10. század]]ban adomány révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. [[1269]]-ben Umagot a [[Velencei Köztársaság]] foglalta el és egészen [[1797]]-ig meg is tartotta. [[1370]]-ben felégette a Velence ellen hadat viselő [[genova]]i sereg, ekkor semmisült meg a városi levéltár is, mely a város addigi okleveleit őrizte.
Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a [[18. század]] elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel [[1757]]-ben a Mária Mennyebevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították.
 
A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítés elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy [[1687]]-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria előbb osztrák, majd [[1805]]-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. [[1811]]-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. [[1814]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. [[1818]]-ben megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. [[1857]]-ben 1844, [[1910]]-ben 1837 lakosa volt. Az [[I. világháború]] után a rapallói szerződés érelmében az Isztria [[Olaszország]]hoz került. [[1924]]-ben egy nagy tűzvészben súlyosan megrongáslódott a főtéren álló városháza. [[1943]]-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A [[II. világháború]] után a párizsi békeszerződés értelmében [[Jugoszlávia]] része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A [[20. század]] második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után [[1991]]-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze.
Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a [[18. század]] elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel [[1757]]-ben a Mária MennyebevételeMennybevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították.
A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítés elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy [[1687]]-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria előbb osztrák, majd [[1805]]-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. [[1811]]-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. [[1814]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. [[1818]]-ben megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. [[1857]]-ben 1844, [[1910]]-ben 1837 lakosa volt. Az [[I. világháború]] után a rapallói szerződés érelmében az Isztria [[Olaszország]]hoz került. [[1924]]-ben egy nagy tűzvészben súlyosan megrongáslódottmegrongálódott a főtéren álló városháza. [[1943]]-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A [[II. világháború]] után a párizsi békeszerződés értelmében [[Jugoszlávia]] része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A [[20. század]] második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után [[1991]]-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze.
 
== Nevezetességei ==
*Máig fennmaradt a középkori városmag szerkezete. Nagyrészt megmaradtak az újkori építményekbe jól beillesztett déli tájolású középkori-reneszánsz falak és tornyok. A városmag északi részén áll a püspöki palota, a trieszti püspökök hagyományos nyári rezindenciájarezidenciája, melyben ma a városi múzeum működik. A 19. század folyamán bontották le a külső védelmi gyűrűt, amely a külső és a belső városfalak közötti térséget védelmezte. A városmag sűrűn beépített nyugati részén monoforámás és biforámás, címerekkel díszített későgótikus-reneszánsz lakóházak sorakoznak.
*A főtéren áll Mária Mennybevétele plébániatemplom (Župna crkva Uznesenja BDM), melyet [[1730]] és [[1757]] között G. Dongetti tervei szerint a régi plébániatemplom helyén építettek. Felszentelése [[1760]]-ban volt, bár a monumentális homlokzat ekkor még nem készült el teljesen és máig is befejezetlenül áll. Egyhajós, boltozatos épület félköríves szentéllyel, kis oldalkápolnákkal. Berendezéséből kiemelkedik az [[1776]]-ban F. Dacci műhelyében épített orgona, a kora renszánszreneszánsz Pieta, az oltár késő gótikus retablója, a feszület és a Mennyek Királynőjét ábrázoló 17. századi oltárkép. A bejárattól jobbra látható Szent Pelegrin kőből faragott 14. százasi szobra. A mennyezet díszítése a 18. század második felében készült, G. B. Bissonának tulajdonítják.
*A templom mellett áll a 33 méter magas különálló 17. századi harangtorony, mely [[1691]]-ben épült. A plébániatemplom terén állt még a régi városháza és a loggia, melyek maradványait az 1924-es tűzvész után elbontották. A plébániatemplomtól keletre a 19. század végén és a 20. század elején épített házsor található.
*A [[Szent Rókus]] templomot 1514-ben építették. Fennmaradt a 17. században készített festett famennyezet. Az oltár fából faragott festett Szent Rókus, Szent Sebestyén és Szent Kristóf szobrai a 17. században készültek, Szent Pelegrin szobra a 15. században készült.
*Damiani Szent Péter tiszteletére szentelt temetőkápolnáját 1890-ben építették. Kőből épített oltárán a védőszentet ábrázoló festmény látható.
*A városban 1985-ben nyitotta meg a helyi születésű Mario Cettina (1959-1998) a Dante magángalériát, mely a modern és posztmodern művészek alkotásainak bemutatására vállalkozott.
 
== Lakosság ==
! colspan="16" | Lakosság változása<ref>[http://www.dzs.hr - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.]</ref><ref>http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf</ref>
|-
| [[1857]] || [[1869]] || [[1880]] || [[1890]] || [[1900]] || [[1910]] || [[1921]] || [[1931]] || [[1948]] || [[1953]] || [[1961]] || [[1971]] || [[1981]] || [[1991]] || [[2001]] || [[2011]]
|-
| 1844 || 1970 || 1515 || 1440 || 1629 || 1837 || 3430 || 3746 || 1909 || 2839 || 3326 || 4520 || 6205 || 7718 || 7769 || 7093
|-
| 1844 || 1970 || 1515 || 1440 || 1629 || 1837 || 3430 || 3746 || 1909 || 2839 || 3326 || 4520 || 6205 || 7718 || 7769 || 7093
|-
|}
 
|Kép: Umag by Martin - 02.JPG| A plébániatemplom homlokzata
|Kép: Umag by Martin - 04.JPG| A harangtorony
|Kép: Umag-P9170095.jpg| Umag főtere
|Kép: Umag city building.JPG| A városháza
|Kép: Umag-P9170102.jpg| Umagi utcarészlet
|Kép: Umag-P9170114.jpg| Umagi utcarészlet
|Kép: Umag by Martin - 06.JPG| Kikötői részlet
|Kép: Marina de Umag-000.JPG|Umag kikötője
}}
 
== További információk ==
* [http://www.umag.hr/ Umag város hivatalos oldala] {{hr}}
* [http://www.tz-umag.hr/index.php/en/ Umag turisztikai irodájának honlapja] {{hr}}
* [http://istrapedia.hr/hrv/1164/umag/istra-a-z/ Umag az Istrapédián] {{hr}}
* [http://istra.lzmk.hr/clanak.aspx?id=2852 Umag az Istarska enciklopédián] {{hr}}
* [http://www.kroatien-lexikon.de/Kirchen_und_Kapellen_in_Istrien_-_Ortsnamen_von_S-U#Umag Templomok és kápolnák az Isztrián] {{de}}
* [http://www.mgu-mcu.hr/hrv/index.asp?p=umag Az umagi múzeum honlapja]
 
== Jegyzetek ==
{{commonskat|Umag}}
 
{{DEFAULTSORT: Umag }}
{{Isztria megye}}
{{Portál|Horvátország||Földrajz|}}
69 449

szerkesztés