„Umag” változatai közötti eltérés

Az emeberek 5. és 9. század között népesítették be az Umagi-öböl északi és déli végét lezáró védett Sipar és Umag-félsziget közötti területet, melyet valószínűleg ekkor még egy szűk csatorna válsztott el a szárazföldtől. Valószínűleg a késő római korból ered Szent Pelegrin vértanú egyedülálló umagi tisztelete. Az alapján, hogy a szent tisztelete Umag szűkebb környékére korlátozódik feltételezik, hogy életének egy részét itt élte le. Szent Pelegrin ma is Umag védőszentje, akinek tiszteletére a város középkori templomát szentelték és egy másik neki szentelt templom áll a községhez tartozó Đubához közeli azonos nevű fokon. Újjáépítették a vidék régi várait. Ilyen régi erősség volt a Crveni Vrhnél levő Sveti Petar, ahol később a 9. és 14. század között kápolna is épült. Ebből a korból származik a városközpontban feltárt háromhajós beslő apszisos nagyméretű templom és a város egykori védőfalainak kiásott része. Umag első írásos említése „Humagum” alakban a [[7. század]]ból származik ismeretlen ravennai szerző kozmográfiájából, amely több partmenti település között megemlíti Sapparis (Sipar), Silbio (Savudrija) városait is. Ekkor Umag a [[Bizánci Birodalom]]hoz tartozott, majd a [[8. század]]ban rövid ideig longobárd uralom alatt állt. Ezután ismét bizánci, majd frank uralom következett. Umag korai történetének egyik legjelentősebb dátuma [[876]], amikor Domagoj horvát fejedelem Sipart is teljesen megsemmisítette. Sipar lakosságának egy része valószínűleg Umagra települt át, mert a régészeti leletek arra utalnak, hogy Sipar a támadás következményeit teljesen már sohasem heverte ki. A [[Frank Birodalom]] széthullása után az Isztria német kézre került. Umag és Sipar a [[10. század]]ban adomány révén az aquileiai pátriárka birtoka lett. [[1269]]-ben Umagot a [[Velencei Köztársaság]] foglalta el és egészen [[1797]]-ig meg is tartotta. [[1370]]-ben felégette a Velence ellen hadat viselő [[genova]]i sereg, ekkor semmisült meg a városi levéltár is, mely a város addigi okleveleit őrizte.▼

Az eredeti Umag egy falakkal körülvett hosszúkás szigetecske volt, mely a középkor folyamán fokozatosan terjeszkedett a szomszédos szárazföldi területekre. Egy a [[18. század]] elején készített térképen még látható az a híd, mely a várost a szárazfölddel összekötötte és az a fal, amely a híd előtti elővárost védte. A város legrégibb fennmaradt épülete a 13. századi őrtoronyból átépített püspöki palota, mely ma a városi múzeum kiállításának ad helyet és amely mellett még láthatók a városfal maradványai. A két védőfal közötti területen 1514-ben épült fel a kis Szent Rókus templom, melyet 2003-ban restauráltak. Ennek a templomnak a régészeti feltárása során találták Barbarának, Marino podeszta lányának sírkőlapját, melyet ma a városi múzeumban őriznek. A régi Szent Pelegrin plébániatemplom helyén építették fel [[1757]]-ben a Mária Mennyebevétele templomot, melynek felszentelése 1760-ban történt. A templom melletti harangtornyot a 15. században építették, 1691-ben megújították.▼

A 16. századra a sorozatos járványok és háborúk következtében lakossága nagyrészt kipusztult. A 16. és 17. században a Balkán-félszigetről és Dalmáciából érkezett, a török hódítés elől menekülő földművesekkel telepítették be.A korabeli források azt is feljegyzik, hogy [[1687]]-ben kalózok támadták meg és fosztották ki a várost. 1797-ben a napóleoni háborúk következtében megszűnt a Velencei Köztársaság és az Isztria előbb osztrák, majd [[1805]]-ben az Illír Provincia részeként francia uralom alá került. [[1811]]-ben a franciák elleni hadműveletek során felgyújtotta az angol hajóhad. [[1814]]-ben [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] bukása után száz évre újra osztrák kézre került. A hajózás modernizációjával, a régi feudális intézményrendszer megszűnésével, az ipari és mezőgazdasági reformok bevezetésével új korszak kezdődött. [[1818]]-ben megépült a savudrijai világítótorony, az Adria legrégibb ilyen építménye. Tervezője a bécsi udvar egyik vezető építésze Pietro Nobile volt aki az adriai térségben még számos épületet tervezett. [[1857]]-ben 1844, [[1910]]-ben 1837 lakosa volt. Az [[I. világháború]] után a rapallói szerződés érelmében az Isztria [[Olaszország]]hoz került. [[1924]]-ben egy nagy tűzvészben súlyosan megrongáslódott a főtéren álló városháza. [[1943]]-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A [[II. világháború]] után a párizsi békeszerződés értelmében [[Jugoszlávia]] része lett, de 1954-ig különleges igazgatási területként átmenetileg a Trieszti B zónához tartozott és csak ezután lépett érvénybe a jugoszláv polgári közigazgatás. A térség Jugoszláviához kerülése az olasz lakosság tömeges kivándorlásához vezetett. A [[20. század]] második felére Umag az Északnyugat-Isztria legfőbb turisztikai és sport központjává vált. A település Jugoszlávia felbomlása után [[1991]]-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben a városnak 7093, a községnek összesen 13594 lakosa volt. A gazdaság húzóágazata a turizmus (Istraturist d. d.) volt, de fejlődött a hajózás, a halászat, a vegyipar (Hempel d. o. o., Cementgyár, Sipro d. o. o.) és a kereskedelem (Intercommerce export-import d. o. o., Trgopromet d. d.) is. Az Umagi-öböl északi részén az Adriatica szálloda előtt található a város jól védett kikötője. Környékén fejlett a mezőgazdaság (gyümölcs, takarmánynövények, gabona és szőlőtermesztés). A városnak múzeuma, galériája, több iskolája van. A félsziget többi részével a 300-as számú (Umag-Buje) főút és a Novigrad–Umag–Savudrija közút köti össze. ▼