|
1893-ban tagjául választotta a Kisfaludy Társaság. Titkára volt a kolozsvári iparfejlesztő egyletnek és a múzeumegylet bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának, melynek ''Értesítő''jét is szerkesztette. Foglalkozott összehasonlító mitológiával, ezért megtanulta a [[szanszkrit nyelv]]et, később pedig az [[görög nyelv|újgörögöt]].
Cikkei, költeményei, műfordításai a Szépirodalmi Közlönyben (1870. Gondolattöredékek a drámáról), a Protestáns Tudományos Szemlében (A katholicismus jelene és jövője. A keresztyénség átalakulásairól, II. 1870. Schleiermacher, Spinoza nyilatkozata a Krisztusról), a ''[[Vasárnapi ÚjságUjság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]]''ban (1871–1873. versek [[Victor Hugo]], [[Percy Bysshe Shelley|Shelley]] és [[Henry Wadsworth Longfellow|Longfellow]] után, 1881., 1884. Emlékezés Majláth Henriettere. 1891., 1893. költ.), a Figyelőben (1871. Ujabb kor iránya és az irodalom), a ''[[Fővárosi Lapok]]''ban (1871. A «West-östlicher Diván», 1872. Berlini levelek, Lipcsei tárczák, Müncheni tárczák, 1874. A dal hatalma, [[Pindarosz|Pindar]] után, 1884. Arany «Katalin»-ja és ennek forrása, 1886. Az erdélyi múzeum-egyletről és költ., 1891. Megemlékezés [[Ábel Jenő]]ről, 1891. költ., 1893. Élet és irodalom), a Magyar Polgárban (1872. 118-128. sz. Saissy előadásai, 1880. 78. sz. [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] Iphigeniája a magyar szinpadon, 102. sz. [[Arany János]] «Aristophanes»-éről, 1884. 239. sz. Emlékbeszéd Sámi László felett), az Erdélyi Protestáns Közlönyben (1874. [[Johann Heinrich Pestalozzi|Pestalozzi]] előtt és után, 1886. Bélteki Ferenc stb., 1890. Az élet eszmény nélkül, 1893. Pásztor-kút), az [[Athenaeum (folyóirat)|Athenaeum]]ban (1874. Sappho, Aphroditéhez), ''[[A Hon]]''ban (1874. 52., 53., 55. sz. A görög idealismus a művészetben), a kolozsvári ev. ref. főtanoda Értesítőjében (1876. [[Apáczai Csere János]] beszéde az istolák igen nagy szükségéről és azon okokról, melyek miatt azok a magyaroknál elpusztult állapotban vannak 1656. ford., 1881. Igazgatói megnyitó- és záróbeszéd, 1883. Török István hivatalba igtatásakor mondott beszéd), a Keletben (1878. 81., 82. sz. [[Friedrich Schiller]] «Wallenstein»-ja), az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Muzeumban]] (V. 1879. [[Epikurosz|Epikuros]] tana az örök megsemmisülésről), a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (Uj F. XV. 1879-80. Euripides és Goethe Iphigeniája. XXVIII. 1895. [[Janus Pannonius]], székfoglaló 1894. jan. 31.), az Ellenzékben (1880. 13. sz. Egy kolozsvári műteremben, látogatás Melka Vinczénél, 1881. könyvismertetés, 1883. 237. sz. Antiszemiták, 1889. 33-ik szám könyvismertetés), a ''Havi Szemlé''ben (VII. 1880. költemény), a Család és Iskolában (1881. Br. [[Eötvös József]] emlékezete sat.), a Nemzetben (1883. 326-328. sz. Plautus «Trinummus»-a és Lessing «Schatz»-a, 1889. 355. sz. Goethe és Byron Prometheusa, 1892. 108. sz. Kérdések kérdése, 1894. 124. sz. Jósika Miklós autograf-albuma, 155. sz. Jósika Miklós emlékezete), az Elet és Irodalomban (1884. költemények Bayard név alatt és vegyes czikkek), az Erdélyi Muzeum-egylet Kiadványaiban (I. 1884. Arany «Fülemile» pöre, Pindaros IV. pythiai odája, Bánk-bán jelleméről, II. 1885. A tragicum lényege és a görög tragicusok, III. 1886. Polemia a tragicum kérdése felett, [[Aiszkhülosz|Aiskhylos]] Persák cz. tragédiája, V. 1888. Egy lap az összehasonlító irodalomtörténetből, A testvérgyűlölség tragikuma Aiskhylosnál, Euripidesnél és Schillernél), a Tanáregylet Közlönyében (XVIII. 1884-85. A helyi tanterv, X1X. 1886. Még egyszer a latin nyelv kérdéséhez, XIX. 1886-87. Még egy szó kartársaimhoz), a Budapesti Szemlében (1884. költ. [[Alfred Tennyson|Tennyson]] után ford., 1891. Egy adoma vándorútja, pár szó Arany Fülemiléjéről, 1892. Tennyson költ., Janus Pannonius elegiája anyja haláláról. latinból, 1893. Tennyson költ.), a Keresztény Magvetőben (1885. Delpit és Tompa két költeménye), a M. Salonban (VII. 1887. költ.). az Erdélyi Hiradóban (1888. Coppée Fr. költem., ford., 68-70. A görög hazaszeretet, 119. sz. Mátyás király, 1889. 35. sz. könyvism.), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1889. Bevezetés Aiskhylos Orestiájához, 1892. Persius, 1893. [[Thuküdidész|Thukydides]] műve keletkezésének idejéről, 1893. Seneca mint drámaíró, 1894. könyvism.), a Kelet Virágaiban (1890. Quinet Prometheusa), az [[Erdélyi Múzeum (folyóirat, 1874–)|Erdélyi Muzeum]]ban (VII. 1890. Shelley és Ackermann, IX. 1892. Aiskhylos Leláncolt Prometheusából, Horatius Ars poeticája), a Budapesti Hirlapban (1892, 265. sz. Janus Pannonius), az Egyetértésben (1892. 73. sz. A görög nyelv és az egységes középiskola), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1892. A kolozsvári theologiai fakultás, költ. stb.), a Hajnal c. belmissiói folyóiratban (1894. A Miatyánk képben), az Athenaeumban (1894. [[Titus Lucretius Carus|Lucretius Carus]], felolvastatott a magyar tudományos akadémiában); az [[Irodalomtörténeti Közlemények]]ben (az első évfolyamtól kezdve rendszeresen).
A kolozsvári ''Petőfi Múzeum''ban Petőfi tizenegy költeményét közölte latin műfordításban. Írt még sok vezércikket, apróbb tárcát, premierekről színi bírálatokat és könyvismertetéseket is.
|
