[[Fájl:Roman Empire 125.svg|thumb|right|A [[Római Birodalom]] és a határai mentén élő népek (125 körül)]]
A '''kárpok''' ([[latin nyelv|latinul]] ''carpi'' vagy ''carpiani'') ókori nép volt Délkelet-Európában. [[ClaudiusKlaudiosz ProlemaeusPtolemaiosz]] [[i. e. 130]] és [[i. e. 148|148]] között készült ''Geographia'' című művében írt róluk ([[görög nyelv|görögül]] ''Καρπιάνοι'') Karpianoi néven, és a [[Kárpátok]]at pedig ''ó Karpátes oros''–nak nevezte.
A kárpok származása vitatott. Lehetséges, hogy [[dákok|dák]], [[germánok|germán]] vagy [[szarmaták|szarmata]], tehát iráni dialektust beszéltek. A [[Római Birodalom|Római Császárság]] idejéből származó források szerint [[Dacia (római provincia)|Dacia]] romanizálatlan területein dákok, costobocik és kárpok éltek. Néhány történész „szabad dákok”-nak tartja ezeket a népeket.
A római háborúkról írt 240 előtti beszámolókban még nem szerepeltek. A [[3. század]] közepén [[Publius Herennius Dexippus]] tett említést a kárpokról, akik a [[szkíták]]nak nevezett népekkel együtt támadták a [[Római Birodalom|Római Birodalmat]]. [[Iordanes]] szerint harcias nép volt, gyakran kimutatta ellenséges érzületét Róma iránt. Germán, sőt szarmata népekkel ([[roxolánok]], [[basztarnák]] és [[gótok]]) szövetkezve támadták a római provinciákat. [[Philippus Arabs római császár|Philippus Arabs]] kénytelen volt békét kötni velük, [[Caius Traianus Decius római császár|Decius]] véget vetett 248-ban alsó-[[moesia]]i betörésüknek.
272-ben [[Lucius Domitius Aurelianus római császár|AureliánusAurelianus]]nak sikerült legyőznie a kárpokat, és ennek emlékére kapta a ''carpicus'' [[Római névadási szokások#Cognomen|cognomen]]t a római szenátustól. [[Pannonia (provincia)|Pannóniában]] [[Pécs]] környékére telepítette őket. Valamivel később döntött Dacia kiürítéséről, és a kárpok nagy részét oda telepítette át. [[Caius Aurelius Valerius Diocletianus római császár|Diocletianus]] újra elköltöztette őket, 299-ben megkapta ezért a ''carpicus maximus'' cognoment. Egy idő után a kárpok ismét mozgolódtak, ezért [[I. Constantinus római császár]] nagy földsáncokat építtetett, hogy elválassza a hegyekbe telepített törzseket a pannon síkságon élő szövetségesektől. Constantinus halála után a gót tervingek vették ellenőrzésük alá a [[Havasalföld]]et. Nem ismeretes azonban, hogy legyőzték-e a kárpokat. [[Zosimos]] történetíró 500 körül arról számolt be, hogy 379 és 395 között [[I. Theodosius római császár]] visszaverte a [[hunok]], [[szkírek]] és kárpodákok támadásait. A kb. 340 és 390 között élt [[Eutropius]] szerint a kárpokat tömegesen telepítették szövetségesként a határvidékekre. Zosimos tett utoljára említést a kárpodákokról a [[4. század]] végén. Lehetséges, hogy a Kárpátokat[[Kárpátok]]at róluk nevezték el.
