„Felix Mendelssohn Bartholdy” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
 
== Zenéje ==
FurcsaA fintorasorsnak afurcsa sorsnakfintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché –, az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a [[Németország]]ban erősödő [[antiszemitizmus]] éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, ami szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ.
 
Mendelssohn zenei stílusa már a szülői házban kialakult. Itt szívta magába a barokk zene iránti szeretetet, a meleg családi szeretet, a tehetség gondtalan kibontakozása tette lehetővé, hogy már igen fiatalon, a legváltozatosabb zenei műfajokban, érett kompozíciókkal jelentkezzék. Már a ''[[Szentivánéji álom]]'' nyitányában megjelennek egyéniségének legjellemzőbb vonásai, amellyel – [[Carl Maria von Weber]] mellett – megalapozta a német zenei romantikát. További romantikus vonásai művészetének a barokk hagyományok tisztelete, az orgonamuzsika és a fúgaszerkezet reneszánsza, az úti élményeiből eredő tájköltészet.