„Dél-Amerika történelme” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
{{forma|1=a másolásból eredő elírásokat javítani kellene, belső linkeket rakni rá}}
 
'''Dél-Amerika történelme''' a nyugati félteke kontinensének múltját vizsgálja, elsősorban az elérhető írásos forrásokat, másodsorban az orális történeteket és hagyományokat, illetve a régészet által feltárt leleteket.
 
A kontinenst észak felől népesítették be az amerikai őslakók, akik évezredekig háborítatlanul fejlődtek. A 15. században megindult spanyol és portugál hódítás, majd kolonizáció ezt a fejlődést megszakította, a behurcolt betegségek, a nélkülözések és a gyarmatosítók kegyetlenkedései az őslakos népesség összeomlásához, számának nagymértékű csökkenéséhez vezetett. Az [[Atlanti-óceán]]on átívelő rabszolga-kereskedelem, elsősorban Brazíliában, jelentős fekete afrikai népesség megjelenéséhez vezetett, akik magukkal hozták saját kultúrájukat, hagyományaikat, zenéjüket.
 
A 16. századtól a 19. századig a kontinenst elsősorban a gyarmatosító hatalmak, az őslakosok, valamint a megszökött vagy felszabadult rabszolgák közötti feszültségek formálták. A 19. század során a dél-amerikai országok kivívták függetlenségüket Spanyolországtól és Portugáliától és a gyarmatok maradványain kialakuló nemzetállamok identitáskeresése további konfliktusokat szült. Számos háborút vívtak egymás közötközött területért, nyersanyagokért vagy nemzeti presztízsért.
 
A 20. század során a kontinens számos országában katonai diktatúrák vették át a hatalmat, amelyeket csak a 20. vége felé váltottak fel a demokratikusan megválasztott kormányok.