„Márki Sándor” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
→‎Élete: Helyesírási javítások
25. sor:
==Élete==
 
1855-től [[Sarkad]]on nevelkedett, az elemi iskolába is ott járt és [[Nagyvárad]]on egy évig; 1864-tóltől 1869-ig pedig az ottani prémontréi gimnáziumban tanult. [[1869]]. [[május 12.|május 12]]-én a különben példás magaviseletű jeles tanuló consilium abeundit kapott, mivel a ''Repékény'' c. ifjúsági lapban élesen biráltabírálta az iskolai törvényeket. Erről az esetről a Magyar Ujság és a Nagyváradi Lapok bőven megemlékezett. Különben már 14 éves korában megírta Biharmegye rövid történetét és a lapokban közölgetett egyet-mást barátja, Bölöni Sándor levéltárából és Kresznerits Ferenc levelezéseiből. 1867-től 1871-ig ''Méh'' c. írott lapot szerkesztett.
 
Középiskolai tanulmányait 1869-től 1871-ig [[Pozsony]]ban a királyi gimnáziumban, 1871-től 1872-ig a pesti kegyesrendieknél fejezte be, 1872-től 1875-ig a [[ELTE|budapesti egyetem]]en a bölcseleti karon járt és élénk részt vett az ifjúsági életben; titkára, majd alelnöke volt az egyetemi körnek, elnöke e bölcseletsegélyző- egyesületnek és alelnöke a tudományos- és műegyetemi körnek. 1875-76-ban mint egyéves önkéntes tanított a gyakorló gimnáziumban,; Középiskolaiközépiskolai tanári oklevelet nyert 1876-ban.
 
1876 őszén tiszti vizsgálatot tett (melynek alapján [[1877]]. [[július 25.|július 25]]-én császári és királyi tartalékos, [[1882]]. [[december 3.|december 3]]-án sz. áll. honvédhadnagy s végre magyar királyi népfelkelő parancsőrtiszt lett). [[1877]]. [[július 14.|július 14]]-én rendes tanárnak nevezték ki az aradi főreáliskolához. 1878-ban doktorátust tett. [[Arad]]on ő volt éveken át az Orczy- és Vásárhelyi-könyvtárak őre, s [[1881]]. [[december 15.|december 15]]-én őt választotta titkárává az akkor alakult [[Kölcsey-egyesület]], melynek utóbb alelnöke, 1886-ban tiszteletbeli tagja lett. [[1886]]. [[szeptember 7.|szeptember 7]]-én a budapesti VII. kerületi gimnáziumhoz tétetett át; [[1888]]. [[január 26.|január 26]]-án egyetemi magántanár lett s [[1892]]. [[június 30.|június 30]]-án az egyetemes történelem rendes tanárává nevezték ki a [[Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem|kolozsvári egyetemre]], melynek 1896-97-ben bölcseletkari dékánja, 1914-15-ben pedig a rektora oltvolt, a ''mensa academicának'' kezdettől fogva alelnöke. 1888-tól óta választmányi tagja volt a történelmi társulatnak, 1892-től pedig tagja az országos tanárvizsgáló bizottságnak; ugyanazon év május 5-én a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjai sorába választotta. A [[Magyar Földrajzi Társulat]]nak alapításától fogva (1872) rendes, később választmányi, 1893-ban levelező, 1896-ban tiszteletbeli tagja. 1888-ban a [[Szent István Társulat]] irodalmi és tudományos szakosztálya és az archeológiai társaság választmánya választotta taggá. Rövidebb időszakokban tanulmányutakat tett nyugat-európai országokban: [[Németország]] és [[Csehország]] (1886), [[Franciaország]] és [[Anglia]] (1889).
 
Részt vett [[1891]]. [[szeptember 26.|szeptember 26]]-án a budapesti turista-társaság alapításában; elnöke a középiskolai tanáregyesület kolozsvári körének, az erdélyi múzeum I. szakosztályának alelnöke, tagja a pedagógiai és az erdélyi irodalmi társaságnak, tiszteleti tagja a Hunyad megyei tört. és rég. társaságnak, a kolozsvári egyetemi körnek és a bölcseletsegélyező egyesületnek. Mint előadó vett részt 1885-ben az országos, 1899-ben a [[vicidale]]i olasz és 1900-ban a [[párizs]]i nemzetközi történelmi kongresszuson. [[Arad vármegye]] 1885-ben és a kolozsvári egyetem 1895-ben megbízta a története megírásával. 1896-ban Kolozsvár város tiszteletbeli tanácsosa lett és mint ilyen tartotta az emlékbeszédet a város ezredévi (1896) és unióünnepén (1898). Mint tanár, majdnem minden évben nagyobb utazásokat tett a hazában vagy külföldön.
 
Kiváló előadó hírében állott, diákjai tisztelték és szerették. [[1906]]-ban, pedagógus pályájának harmincadik évfordulója alkalmából jubileumi oklevelet szerkesztettek és nyújtottáknyújtottak át számára,; ez a legnagyobb kitüntetés, amelyben egy tanár részesülhet.
 
Az [[első világháború]] után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem [[Budapest]]re, majd [[Szeged]]re költözött, Márki Sándor [[1921]]-től haláláig a szegedi [[Szegedi Tudományegyetem|Ferenc József Tudományegyetem]] Középkori Történeti Intézetének vezetője volt. Értékes hagyatékát a [[SZTE]] [[Szegedi Egyetemi Könyvtár|Egyetemi Könyvtár]] kézirattára őrzi.