„Ford GT40” változatai közötti eltérés

 

Miközben bő hatvan versenygép a pályán gyűjtötte a serlegeket, a GT40 utcai változatából is elkészült negyven darab. Ezekből 31 darab Mk I-es volt, és a FAV [[1965]]–[[1966]]-ig készítette őket, majd [[1966]]-tól [[1969]]-ig hét darab Mk III-as is elkészült – először még a FAV-nál, majd [[1967]]-től a J. W. Automotive-nál. Az első szériás autóknak csupán a 335 lóerős, [[Ford Fairlane]]-féle V8-as jutott, amely ötfokozatú ZF váltón át hajtotta a hátsó kerekeket. A polgári miliő megteremtéséért ezekben az autókban a versenykivitelekéhez képest finomabb rugózás, valamivel gazdagabb kárpitozás, több műszer, extra lámpák és tükrök feleltek, a motorokra jutott légszűrő és kipufogódob is. Azért ezek sem voltak utolsók: megfutották a 258 km/h-t, álló helyzetből százra hat másodperc alatt lőttek ki. [[1965]]-ben semmiféle, közúti üzemben használható [[Ferrari]], [[Lamborghini]], [[Maserati]], [[Aston Martin]] nem tudta ezeket felülmúlni.

Már átlagosnál éppen csak magasabb sofőrök sem tudtak elhelyezkedni a rettenetesen alacsony kabinban, ezért a későbbi vásárlók gyakorta kértek a tetőbe "Gurney-púpot" is. Azaz olyan dudort, amilyet [[Dan Gurney]] autójára is tettek, hogy elférjen. A széles küszöb, valamint a rendre a jobb nadrágszárba felszaladó váltóbot miatt beszállni is szép tornamutatvány volt, odabent pedig eléggé kellemetlen volt az ücsörgés.