„Bornemisza Péter” változatai közötti eltérés

|periódus=

|első mű=

|kiadó=

|díjak=

|aláírás=

|megjegyzés=

}}

 

'''Bornemisza Péter (Abstemius)''' (Pest, [[1535]]. [[február 22.]] – [[Nádasfő|Rárbok]], [[1584]] tavasza) [[evangélikus kereszténység|evangélikus]] lelkész és [[szuperintendens]], író; [[Balassi Bálint]] nevelője volt.

 

[[Fájl:Bornemissza ot.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Bornemisza Péter öt kötetes Prédikációinak - Ötödik, záró kötet címlapja. 1579.]]

 

[[1564]]-ben Bécsbe hívatták az uralkodó elé, akinél bevádolták [[eretnekség]] címén. Bécsből egy idő múlva szabadulván, járt [[Huszt|Huszton]], és [[Ungvár|Ungváron]], majd visszatért pártfogójához Zólyomba. [[1569]]-ben ura kíséretében megjelent a [[Pozsony|pozsonyi]] országgyűlésen. Balassit itt október 12-én letartóztatták. Egyes kutatások szerint Bornemisza ez időben a [[Balassa család]] otthon maradottainak nyújtott vigaszt. Nagy valószínűséggel Bornemisza buzdítására fordította le ekkoriban magyarra a fiatal [[Balassi Bálint]] Bock Mihály: ''Würtz-Gärtlein'' c. művét, amelyet azután [[1572]]-ben [[Krakkó|Krakkóban]] ''„Betegh lelkeknek való fwues kertecyke”'' címen meg is jelentetett.<ref>Régi Magyar Költők Tára VII. 397. I</ref>

Legközelebb 1572-ben tűnt fel a krónikások számára, az öngyilkos Eck grófné temetésén, ahol sok nép előtt prédikált, nagy feltűnést keltve. Ekkor ismerkedett meg gróf Salm-Eck Gyulával, akinek [[Nyitra vármegye|Nyitra megyei]] birtokain, előbb [[Galgóc]]on, majd [[Sempte|Semptén]] telepedett le, lelkészként. Úgy tartják semptei letelepedését az is motiválhatta, hogy csupán a [[Vág (folyó)|Vág]]-folyó választotta el családi birtokától [[Szered |Szereden]]. Mint ahogy egyik ajánló leveléből kitetszik nem csak a sempteiek, hanem a szerediek lelki gondozását is magára vállalta. Ekkor elérkezettnek látta az időt, hogy régi tervét megvalósítsa: közreadja Postilláját (prédikációskönyvét), amelynek kinyomtatásához már 1569. szeptember 20-án kelt beadványában kérte a nagyszombati városi tanács anyagi támogatását.

 

== A Bornemisza-sajtó működése ==

Bornemisza Péter, valószínűleg, gróf alsólindvai Bánfi László és felesége, valamint [[Dobó István]] özvegye, és poltári Soós János zólyomi alispán hozzájárulásával vásárolta meg a krakkói Wierzbieth Mátyástól, a [[Nyomtatás (nyomdászat)|nyomdai]] felszerelések jó részét, amellyel megalapította saját nyomdáját Semptén. Egyes kiadványokhoz a Galgócon működő [[Huszár Gál]] sajtójában használt [[fametszet|fametszetek]] egy részét is megvette. Megemlítendő, hogy nyomdájának művezetője az a bizonyos Mantskovits (Farinola) Bálint [[lengyelek|lengyel]] származású nyomdász volt, aki mint a [[Károlyi-biblia|vizsolyi biblia]] nyomtatója írta be irodalmunk történetébe a nevét.

A várva várt Postilla kiadására is sor került. Az első kötet [[Kolofón|kolofónja]] szerint: ''„Mind szent hauanac'' (október) ''első napian”'' készült el a hatalmas mű, s a második kötet a következő év, azaz [[1574]]. év ''„Szent Iacab haunac'' (július) ''XXV. napian”'' A harmadik kötet 1575. április másodikán került nyomdába és [[május 26.|május 26-án]] készült el, a korábbiaknál vaskosabb kötetben. Ennek költségeit Balassa András [[Nógrád vármegye|nógrádi]] [[ispán|főispán]], és felesége Mérai Anna viselte. [[1577]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] hagyta el a semptei sajtót a negyedik kötet, amely a „Negy könyvetske a keresztyeni hitnec tudomanyarol” címet viselte. E könyvet [[Török István (nagybirtokos)| Enyingi Török Istvánnak]] ajánlotta, aki Bornemisza régi patrónusa, Guthi Országh Borbála első házasságából származott. A vaskos kötet 647. oldalától kezdődik a később oly nagy vihart kavart rész, amely „Az ördögi kísírtetekről” szóló [[prédikáció|prédikációkat]] tartalmazza, és amelyek olyan nagy felháborodást keltettek, hogy később a könyvet emiatt a rész miatt újra kellett szedni. Az [[Sátán|ördögi]] részekre vonatkozó passzust pedig külön kötetben hozta forgalomba. A negyedik könyvének viharai jószerével még el sem kezdődtek, amikor nekilátott az ötödik és egyben az utolsó kötetnek a kinyomtatásához. A gyors munkát az tette lehetővé, hogy Ungnad Kristóf és neje [[Losonczi Anna]], akiknek Bornemisza az ötödik részt ajánlotta, éppen a munka megkezdése előtt jártak Semptén és a költségek java részéről gondoskodtak. [[1578]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] Semptén kezdett hozzá az ötödik kötet elkészítéséhez, de befejezni itt már nem tudta. ''Az ördögi kísírtetek'' botránya azonban kezdett begyűrűzni. [[1578]] őszén például, amikor Bornemisza Bécsben járt, már tudva levő volt, hogy keresik a hatóságok művéért. Elárultatván, szállásán egy este rátörtek vacsora közben és börtönbe hurcolták, ahonnan csak három hét múltán tudott megszökni, segítséggel, egy kosárban az ablakon át leereszkedvén.

Salm gróf nem akart a bécsi udvarral összetűzésbe kerülni Bornemisza miatt, ezért megbízta Perneszi Andrást, hogy űzze ki a Semptére menekült lelkipásztort. Perneszi még a nyomdáját is el kívánta kobozni, főbenjáró bűnének ellentételezéséül, de végül a gróf elállt ettől. Viszont hozzájárult ahhoz, hogy egy bizottság vizsgálja felül ''Az ördögi kísírtetek''-et. [[Trencsén|Trencsénből]], Galgócról, Szencről és más helyekről prédikátorokat hívtak Salm várába, akik három napon át vitatkoztak a kötet tartalmáról, majd arra a megállapításra jutottak, hogy Bornemiszának földesura tudta nélkül nem lett volna szabad e művet kinyomatni. Büntetésül pedig olyan határozatot hoztak, hogy az [[1579]]. év elején, a fagyos, esős vízkereszt táján családostul kiűzetett abból a városból, ahol hat esztendeig híven szolgált. [[1578]]. december 20. és [[1579]]. február 3. között a semptei parókiájáról elűzték. Közben [[1576]]–77-ben a [[pestis]]járványban felesége és négy gyermeke meghalt.

 

A hontalanná vált prédikátor ekkor Balassi Istvánhoz, Balassi Menyhért fiához menekült, aki magával vitte Bécsbe, hogy a kiutasítás visszavonását kieszközölje. Ez a kísérlet sikertelen maradt. Ekkor Bornemisza [[Detrekőváralja|Detrekő]] várába telepedett le, ahová nyomdáját is sikerült maradéktalanul átszállítania. Ezután ott működött, sőt, az ötödik kötet függelékét (Halaadas Istennec velem toet czudairol) itt új betűkkel készítette el, 1579. február 22. táján.<ref>A szövegrész és kiegészítések Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században kötet /A Bornemisza-Mantskovits nyomda 1573-1599 részből származnak</ref>

Az 1578-as év megpróbáltatásai igen megviselték anyagi szempontból is. Így a nyomdáját bérmunkákra használta sokáig, önálló művet elvétve készített. 1582. június 23. után Detrekőből átköltözött a szomszédos [[Nádasfő|Rárbokra]], ahol önálló házat is tudott venni magának, és ott élt haláláig.

Halálának időpontja körül viták bontakoztak ki. Szakírói egymástól eltérő időpontot azonosítottak. Özvegye Gyótai Erzsébet egy 1589. január 19-én kelt levelében férje hagyatékai felől rendelkezik. Tehát akkor már nem élt. Dézsi nevű szakírója az 1584. március 24. és június 25. közötti időpontra taksálja a prédikátor elhunytát.

{{Bővebben|Károlyi-biblia}}

Bornemisza nyomdája halála után egykori művezetője, [[Manstkovit Bálint]] kezelésében maradt, és egy-két éven keresztül a kiadványok Rárbokon készültek. [[1587]] őszén már bizonyos, hogy a nyomda [[Galgóc]]on működött tovább Manstkovit keze alatt. A [[Gönc|gönci]] [[esperes|esperesnek]], [[Károlyi Gáspár]]nak kapóra jött a munkát kereső nyomdász, hogy vele megvalósítsa régi tervét, az egész magyar [[Biblia|szentírás]] kinyomtatását, és gyűjtést kezdeményezett a Bornemisza-nyomda megvásárlására. Ebben főbb mecénásai voltak péterfi [[Báthori István (országbíró)|Báthori István]] országbíró, meg a neje, homonnai Drugeth Anna, és sógora [[Drugeth István]], [[Zemplén vármegye]] főispánja, Mágocsi Gáspár, aki már [[Méliusz Juhász Péter]]nek is bőkezű pártfogója volt, valamint [[Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem|Rákóczi Zsigmond]] [[Eger|egri]] várkapitány. A megvásárolt nyomdát azonban nem Göncön, [[Károlyi Gáspár]] működési helyén állították fel, hanem a sokkal nyugalmasabbnak ítélt szomszédos [[Vizsoly]] ban, a [[Boldogkői vár|boldogkői]] és [[Regéci vár|regéci vártól]] védve, kissé félreeső helyen, ami biztosítékot nyújtott a háborítatlan működésre. [[Károlyi Gáspár]] 1586-ban fogott hozzá a [[Biblia]] lefordításához, de kinyomtatásához Manstkovit vezetésével [[1589]] februárjában kezdtek csak hozzá Vizsolyban, minthogy Bornemisza betűkészleteit nem tartották megfelelőnek, és ezért újat hozattak Németországból. A munkálatokat [[1590]]. [[július 20.|július 20-án]] fejezték be, és mintegy 7–800 példányt nyomtattak Bornemisza egykori sajtóján.

A kötési munkálatokat a [[Nürnberg|nürnbergi]] születésű, Kassán 1586-ban letelepedett könyvkötő mester Endtner Mihály végezte, Mantskovits egy 1594-ben kelt nyugtája szerint. Endtner egyébként mesterségét a nürnbergi Mayer Lénárd mesternél tanulta.

 

 

== Emlékezete ==

 

== Források és jegyzetek ==

* [http://www.akonyv.hu/klasszikus/bornemisza_peter.htm Bornemisza Péter művei a Mercator Stúdió kiadótól]

* [http://www.babelmatrix.org/index.php?page=work&auth_id=659&work_id=2565&tran_id=3504 ''Siralmas énnéköm''... angol fordításban] Bábel Web Antológia

 

== Kapcsolódó szócikkek ==