„Mágnesség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
A [[Ókori Görögország|görög]] és kínai kultúrában mágikusnak tartották, hogy a mágnessel vasat lehet vonzani, és hogy bizonyos mágnesek taszítanak. Kínában felismerték, hogy a mágnes mindig egy irányba áll be, tehát tájolásra alkalmas, és mágnesezés után a vas is hat más vasakra. Kínában mérték, hogy hány tűt tud felemelni, ez alapján minőségi kategóriák voltak. Ezen ismeretek segítségével a kínaiak pontos [[navigáció]]ra alkalmas [[iránytű]]t tudtak készíteni, felismerték a mágneses és a [[csillagászat]]i [[észak]] eltérését. Valamikor a 7. és 10. század között megjelent a tű alakú mozgórész. A mágneses tulajdonságú [[magnetit]] ásvány, a [[Ókori Görögország|görög]] Magnészia városról kapta nevét.
[[1269]]-ben [[Petrus Peregrinus]] a korban szokatlan kísérleti módszerrel viszgálta meg a mágnességet. Egy gömb alakúra elkészített mágnes felszínén határozta meg az erőhatás irányát egy kis fémtű segítségével. Felrajzolta az az ezeket folytonosan összekötő vonalakat (mai szóval erővonalakat) és megállapította, hogy ezek a gömb felszínén két egymással szemben lévő pontban futnak össze úgy, ahogy a [[Föld]] felszínén a [[hosszúsági kör|meridiánok]]. Ezeket a pontokat ő nevezte el pólusoknak.
[[1600]]-ban W. Gilbert, [[I. Erzsébet angol királynő]] udvari [[orvos]]a ismerte fel, hogy a [[Föld]] maga hatalmas mágnesnek tekinthető, ezzel a bűvös hatás tudományos magyarázatára leltek. Később [[Mihail Vasziljevics Lomonoszov|M. V. Lomonoszov]] [[Oroszország|orosz]] tudós látta szükségesnek a mágnesesség [[atom]]i szinten való magyarázatát.
| |||