„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
35. sor:
1002-ben elűzték [[III. Boleszláv cseh fejedelem|Vöröshajú Boleszláv]] cseh fejedelmet. A következő évben Vitéz Boleszláv segítségével visszatért, de kegyetlenkedései miatt újból elűzték. Ezúttal a lengyel fejedelem már nem segítette, hanem foglyul ejtette, megvakíttatta, és haláláig egy lengyel várba záratta, majd elfoglalta a cseh trónt. Így, Vitéz Boleszláv uralma alá került Csehország, Morvaország, Kis-Lengyelország és (Gallus Anonymus gesztája alapján) valószínűleg a mai Észak-Szlovákia is.
 
Németország új királya, [[II. Henrik német-római császár|II. Henrik]] (Civakodó Henrik fia), elfogadta, hogy Boleszláv elfoglalta Lausitzot, mert még a trónra kerülése kötötte le, ezért hűbéri birtokként átengedte Lausitzot Boleszlávnak. Mivel Boleszláv nem akarta letenni a hűbéri esküt Henriknek, őutóbbi 1003-ban hadjáratot szervezett és megdöntötte Boleszláv hatalmát Prágában (1004). Lengyelországnál maradt Morvaország., 1005 és 1007 között meghódította Lausitzot is. A Henrik és Boleszláv közötti háborúk 1018-ig tartottak, ezek végén Henrik – már császárként – szövetséget kötött [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv]] kijevi fejedelemmel. A bautzeni békével fejeződött a háború, amelynek értelmében Boleszláv csak Lausitzot őrizte meg, most már mint a saját tulajdonát és nem hűbéri birtokot. A háború során Boleszláv Istvánnal is összecsapott a Felvidék területén, majd a két uralkodó (az 1018-as kijevi hadjárat előtt) békét kötött..
 
A lengyel-német háborút kihasználva, 1007 táján Nyugat-Pomeránia függetlenítette magát Lengyelországtól.