Forgách elhatározta, hogy az őrség egy részével kivonul, s megpróbál ráütni Köprülü seregére. Két lehetséges magyarázat van, miért bízott vállalkozása sikerében. Az egyik szerint két török szökött a várba, akik azt jelenetettékjelentették, hogy a túlparton Párkánynál mindössze csekély török csapat állomásozik, akiket a folyó áradása miatt nem lehetett volna jól megerősíteni. A másik elképzelés úgy tartja, miszerint Forgách arról értesült, hogy a Duna áradása folytán az esztergomi híd megrongálódott, s életveszélyessé vált, így Párkánynál mindössze két és félezer katona maradt, akik el vannak vágva a főseregtől. Ebben a hitben a várőrség egy részével (melyet egyfelől németek, egyfelől magyarok alkottak) útrakelltútrakelt Párkány irányába. Csatlakozásra szólította fel a környék vármegyéit, aminek magyarokból és szlovákokból álló közfelkelése a sereghez vonult [[augusztus 6.|augusztus 6]]-án. Az éjjel elérték [[Köbölkút]] (ma ''Gblece'', [[Szlovákia]]) községet, ahol azonban jóval több, közel 12 ezer fős török csapat várta őket, teljes készenlétben Kose Ali, Gurdzsi Mohamed pasák és Szári Husszein budai pasa vezetésével. A várkatonák csapatát megsemmisítették, a közfelkelőket pedig szétkergették. Forgách emberei több ezer fős veszteséggel számolhattak, melyetmelynek jelentős résztrészét a várbeliek tettektették ki.
