Főmenü megnyitása

Módosítások

a
nincs szerkesztési összefoglaló
| megjegyzések =
}}
A '''sárfehér''' a [[szőlőfélék]] ''(Vitaceae)'' [[család (rendszertan)|családjába]], a [[bortermő szőlő]]khöz ''(Vitis vinifera)'' tartozó régi magyar szőlőfajta, nevét bogyóinak színéről kapta. Szinonim neve: Zsige (A ''sár-'' jelentése itt valószínűleg a ''sárga'' színre utal, így a szó szerinti ''white mud'' [[angol nyelv|angol]] fordítás téves). Nem keverendő össze az [[Arany sárfehér|izsáki arany sárfehér]] fajtával, amely inkább homoki fajta.
 
== Elterjedtsége ==
Hagyományosan [[Somló]], [[Neszmély]] és [[Szekszárd]] környékén termelik – ma már viszonylag kevés van belőle – de régebben, a [[filoxéra]]vész előtt ennél elterjedtebb lehetett. A középkorban már fontos szőlőfajtánk volt jól ismerték például [[Sopron]]ban is, amint azt egy [[1230]]-ból fennmaradt ajándékozási szerződés bizonyítja.
 
== Leírása ==
Fürtje: Közepes, laza fürtű, bogyói közepesek, sárgásfehérek, pettyezett vékony héjúak és édesek.
Érzékenység:Rosszul termékenyül, "rugós" fajta.
 
:"''A hazánkban termelt és termelésre ajánlható nevezetesebb európai szölöfajok ismertetése''
: [...]
: ''A sárfehér vagy szagos sárfehér, alföldi fehér, Zsige és Bátai nevek alatt is ismeretes. Eredetére nézve magyar faj. Tőkéje erős, tartós, hanem a virágzás ideje alatt igen érzékeny; venyegéi vastagok, vöröses sárgák, kissé kékes árnyalattal és finoman barazdálva, meglehetősen rövid tengelyizületekkel. Levelei gömbölyűek, vastagok , 5 karélyosak és gyűröttek, fogazatuk apró, felső részük sima, halványzöld-szinü sárgás erekkel, alsó részük pedig gyapjas. Fürtje középnagyságú, laza és rövidágú, bogyói sárgásfehérek egyes petyekkel, nedvdúsak, édesek és fehéresen vannak harmatolva, a vékony bogyóhéjak pedig átlátszók. Érési ideje meglehetősen korai, egykönnyen nem rothad, de tiszta fajtáblákba ültetve, virágzáskor könnyen rug. A Bálint és juhfarkúval a híres neszmélyit; a juhfark és furminttal pedig a hires somlyai bort szolgáltatja; kétségkívül hazánk legjelesebb borfajainak egyikét képezi és a mézesfehér szőlővel rokonságban áll. [...]''"<ref>Borászati Lapok 1888. május 12.</ref>
 
69 449

szerkesztés