„Szerkesztő:Tanuljmegangolul/próbalap” változatai közötti eltérés

Bowlby elmélete szerint a gyerekek a gondozóikkal folytatott interakciókból tanulnak. Számos interakció soránalapján a gyerekekgyermek elvárásokat alakítanakalakít ki gondozóikgondozójának elérhetőségét és segítőkészségét illetően. Ezek az elvárások a gyerekegyerek önmagukrólönmagáról és gondozóikrólgondozójáról kialakított képét tükrözik vissza.

{{quote|"A bizonyosság abban, hogy a személy, akireakihez a kötődéskötődő viszony irányulfűződik - túl azon, hogy elérhető - jellemzően válaszkész, két változót határoz meg: (a) a személy, akireakihez a kötődéskötődő irányulviszony fűződik megbízhatónak ítélhető-e abbanatekintetben, hogy általában válaszol a védelemre és támogatásra vonatkozó igényekre (b) a [[szelf]] tekinthető-e olyasvalakinek, akire bárki, de különösen az a személy, akireakihez a kötődéskötődő irányulviszony fűződik, segítő szándékkal reagálválaszol. Logikusan következik, hogy ezek a változók függetlenek. A gyakrolatban viszont összekeverednek. Ennek eredményeképp a kötődés tárgyának és alanyának modellje várhatóan úgy fejlődik ki, hogy azok egymást kiegészítsék és megerősítsék. " (Bowlby, 1973, p. 238)<ref>Bowlby, J. (1973). Separation: Anxiety & Anger, Volume 2 of Attachment and loss London. Hogarth Press; New York: Basic Books; Harmondsworth: Penguin (1975).</ref>

A gyerekek gondozóikról kialakított gondolataik az önmagukról kialakított gondolatokkal együtt, amelyek jó gondozókra érdemesként definiálják őketönmagukat, munkamodelleket alkotnak. A munkamodellek segítenek a viselkedés irányításában azáltal, hogy a gyerekeket képessé teszi gondozóik reakcióinak megjóslására. Ha már kialakult, Bowlby elmélete szerint a munkamodell viszonylag stabil marad. A gyerekek általában munkamodelljükön keresztül értelmezik élményeiket ahelyett, hogy munkamodelljükön változtatnának úgy, hogy az idomuljon az új élményhez. Csak akkor módosítanak munkamodelljükön, amikor az élmények értelmezhetetlenek a meglévő munkamodell alapján.

Bartholomew és Horowitz azt feltételezték, hogy a munkamodellek két részből állnak.<ref>Bartholomew K, Horowitz LM (August 1991). "Attachment styles among young adults: a test of a four-category model". J Pers Soc Psychol 61 (2): 226–44. doi:10.1037/0022-3514.61.2.226. PMID 1920064.</ref> Az egyik rész a szelffel kapcsolatos gondolatokkal, a másik rész pedig a másokkal kapcsolatos gondolatokkal foglalkozik. Továbbá azt is feltételezték, hogy egy személy szelffel kapcsolatos gondolatai vagy általában negatívak vagy általában pozitívak. Ugyanez vonatkozik a személy másokkal kapcsolatos gondolataira is. Ahhoz, hogy ezeket a feltételezéseket teszteljék, Bartholomew és Horowitz megvizsgálták a kötődési stílusok, az önértékelés és a társas hajlam közötti kapcsolatokat.Az alábbi ábra szemlélteti az általuk megfigyelt kapcsolatokat:

A biztonságos és az elkerülő kötődési stílusok magasabb önértékeléssel vannak összefüggésben a szorongó és a bizalmatlan kötődési stílusokhoz képest. Ez összefüggésben van a munkamodellekben megjelenő, szelffel kapcsolatos negatív és pozitív gondolatokkal. A biztonságos és a szorongó kötődési stílusok fejlettebb társas hajlammal vannak összefüggésben, mint az elkerülő vagy bizalmatlan kötődési stílusok. Ez összefüggésben van a munkamodellekben megjelenő szelffel kapcsolatos negatív és pozitív gondolatokkal. Ezek az eredmények megerősítették azt a feltételezést, mely szerint a munkamodellek két egymástól elváló részből állnak, amelyeket a szelfről és a másokról kialakított gondolatok alkotják, valamint hogy ezek a részek általában pozitív vagy negatív tulajdonságúként írhatóak le.

Baldwin és kollégái a kapcsolati minták elméletét a kötődés munkamodelljeire alkalmazták. A kapcsolati minták információt hordoznak azzal kapcsolatoanarról, hogy a partnerek között milyen interakciók mennek végbe a leggyakrabban.<ref name= "Baldwin 92">Baldwin, M.W. (1992). Relational schemas and the processing of social information. ''Psychological Bulletin'', 112, 461–484.</ref><ref name="Baldwin 97">Baldwin, M.W. (1997). Relational schemas as a source of if-then self-inference procedures. ''Review of General Psychology'', 1, 326–335.</ref> Minden interakciós mintázatból, amely rendszeresrendszeresen előfordul a partnerek között, egy kapcsolati minta születik, amely tartalmazza:

* információkinformációkat azzal kapcsolatban, hogy az interakciók jellemzően hogyan szoktak kibontakoznilezajlani

Például, ha valaki rendszeresen kér ölelést kér partnerétől és a partner rendszeresen öleléssel reagálválaszol, akkor az a személy olyan kapcsolati mintát alakít ki, amely a kiszámítható interakciót tükrözi. A minta információt tartalmaz a szelffel kapcsolatban (például: "Sokszor van szükségem az érzelmek fizikai megnyilvánulására"). Információt tartalmaz a partnerrel kapcsolatban is (például: "A partnerem egy érzelmileg kifejező ember"). Valamint információt tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy hogyan zajlanak le általában ezek az interakciók, amelyet egy feltételes állítással foglalhatunk össze (például: "Ha arra kérem a partneremet, hogy öleljen meg, akkor a partnerem öleléssel és a megnyugtatásommal fog válaszolni"). A kapcsolati minta segít a viselkedés irányításában úgy, hogy lehetővé teszi a résztvevők számára a partner reakciójának előrejelzését és az arra való felkészülést.

Baldwin és kollégái azt feltételezték, hogy a kötődési munkamodelleket kapcsolati minták alkotják. A tény, hogy a kapcsolati minták információt tartalmaznak a szelfről és másokról, egybecseng korábbi munkamodelleket leíró koncepciókkal. A kapcsolati minták azzal az újdonsággal járultak hozzá a munkamodellekről kialakított képhez, hogy információt tartalmaznak arról is, hogy a partnerekkel folytatott interakció általában hogyan zajlik le. A kapcsolati minták az interakciókkal kapcsolatos feltételes állításokkal (ha... akkor) egészítették ki a munkamodelleket. Baldwin és kollégái különböző, bizalommal, függéssel és közelséggel kapcsolatos interakciós szituációkat írtak le, hogy demonstrálják azt a feltételezést, mely szerint a munkamodellek kapcsolati mintákként szerveződnek.<ref name="Baldwin Fehr Keedian Seidel Thompson 93">Baldwin, M.W., Fehr, B., Keedian, E., Seidel, M., & Thompson, D.W. (1993). An exploration of the relational schemata underlying attachment styles: self-report and lexical decision approaches. ''[[Personality and Social Psychology Bulletin]]'', 19, 746–754.</ref> A közelségközelséget többek között az alábbi szituációkkal azonosították:

* Többtöbb időt akar tölteni a partnerével.

* Öleléstölelést kezdeményez

* Kinyilvánítjakinyilvánítja partnerének, hogy mély érzésekkel viseltetik iránta

Minden szituáció után a résztvevőket a partnerük reakcióját illető két lehetséges végkimenetellel szembesítették. Az egyik az elfogadás, a másik az elutasítás volt. A résztvevőket megkérték, hogy egy 7 fokú skálán értékeljék mindkét lehetséges végkimenetellel kapcsolatosan, hogy partnerük valószínűsíthetően hogyan fog reagálni. A partnerreakció értékelése összefüggést mutatott az értékelők kötődési stílusának milyenségévelstílusával. A biztonságosan kötődők gyakrabban számítottak arra, hogy partnerük elfogadóan reagál. Az ő kapcsolati sémájuk a harmadik szituációvalszituációt kapcsolatosanilletően a következő lenne: "Ha elmondom a partneremnek, hogy mély érzésekkel viseltetek iránta, akkor a partnerem elfogadelfogadja engema közeledésemet." Más kötődési stílusokkal rendelkezők kevésbé valószínűsíthetően számítottak partnerük elfogadására. Az ő kapcsolati sémájuk a harmadik szituációval kapcsolatosan a következő lenne: "Ha elmondom a partneremnek, hogy mély érzésekkel viseltetek iránta, akkor a partnerem elutasít engem." A kötődési stílusokban mutatkozó különbségek a kapcsolati minták közötti különbségeket tükrözték vissza. Ennek értelmében a kapcsolati sémák felhasználhatóak lehetnek a kötődési munkamodellek szerveződésének megértésében., mint ahogyan azt későbbi kutatásokkal igazolták.<ref name="Baldwin Fehr 95">Baldwin, M.W., & Fehr, B. (1995). On the Instability of Attachment Style Ratings. ''Personal Relationships'', 2, 247–261.</ref><ref name="Baldwin Keelan Fehr Enns Koh-Rangarajoo 96">Baldwin, M.W., Keelan, J.P.R., Fehr, B., Enns, V., & Koh-Rangarajoo, E. (1996). Social-cognitive conceptualization of attachment working models: Availability and accessibility effects. ''[[Journal of Personality and Social Psychology]]'', 71, 94–109.</ref><ref name="Baldwin Meunier 99">Baldwin, M.W., & Meunier, J. (1999). The Cued Activation of Attachment Relational Schemas. ''Social Cognition'', 17, 209–227.</ref>

{{quote|"Valaki rendelkezhet egy általános kapcsolati munkamodellel,: például azt feltételezi, hogy mások részbencsak részlegesen vagy kiszámíthatatlanul reagálnak a szükségleteire. Specifikusabb szinten ez a feltételezés különböző formákban jelenik meg a kapcsolat milyenségétől függően, példáulmás a forma, ha ügyfélről vagyés sromantikusmás, ha romantikus kapcsolatról van szó. A romantikus kapcsolatokon belül ezek a feltételezések jelentősen eltérhetnekeltérőek egymástóllehetnek a partnertől, a szituációtól vagy az adott szituációban kifejezett szükségletektől függően. (Baldwin, 1992, p. 429).<ref name="Baldwin 92"/>}}

{{quote|"Ebből a szemszögből úgy látszik, hogy az emberek nem egyetlen munkamodellel rendelkeznek a szelffel és másokkal kialakított kapcsolatokat illetően, sokkal inkább egy csokor modellel rendelkeznek, amelyek magukbamagukban foglalják - a magasabb szinteken - a kötődő kapcsolatokat meghatározó absztrakt szabályokat és feltételezéseket és, az alacsonyabb szinteken pedig konkrét kapcsolatokat és kapcsolati eseményeket meghatározó információ található. Ezek a megfigyelések azt is jelentik, hogy a munkamodellek nem egy egységes entitások, hanem többarcú reprezentációk, amelyekben az egyes szinteken megjelenő információk egymásnak ellentmondhatnak." (Pietromonaco & Barrett, 2000, page 159)<ref name="Pietromonaco Barrett 00">Pietromonaco, P.R., & Barrett, L.F. (2000). The internal working models concept: What do we really know about the self in relation to others? ''Review of General Psychology'', 4, 155–175.</ref>}}

A munkamodellek szintjei magukban foglalják mind az általános munkamodelleket (a hierarchia magasabb szintjein), mind pedig a kapcsolat-specifikus munkamodelleket (a hierarchia alacsonyabb szintjein). A kutatások mind az általános, mind pedig a kapcsolatspecifikus munkamodellek meglététlétét igazolták. A többség kérésre azonosítani tudja általános kötődési stílusát és kapcsolataik többsége összhangban vannakvan kötődési stílusukkal.<ref name="Baldwin Keelan Fehr Enns Koh-Rangarajoo 96"/> Az általános kötődési stílus egy általános munkamodellt feltételez, amely számos kapcsolatra érvényes. Mégis vannak olyanok, akik különböző kötődési stílusról számolnak be attól függően, hogy a kapcsolat egy baráthoz, partnerhez vagy épp egy szeretőhöz köti-e őket.<ref name="Trinke Bartholomew 97">Trinke, S.J., & Bartholomew, K. (1997). Hierarchies of attachment relationships in young adulthood. ''[[Journal of Social and Personal Relationships]]'' 14, 603–625.</ref><ref name="La Guardia Ryan Couchman Deci 00">{{cite journal |author=La Guardia JG, Ryan RM, Couchman CE, Deci EL |title=Within-person variation in security of attachment: a self-determination theory perspective on attachment, need fulfillment, and well-being |journal=J Pers Soc Psychol |volume=79 |issue=3 |pages=367–84 |date=September 2000 |pmid=10981840 |doi= 10.1037/0022-3514.79.3.367 |url=http://content.apa.org/journals/psp/79/3/367}}</ref> A kapcsolatspecifikus kötődési stílusok kapcsolatspecifikus munkamodellek létét feltételezik. Az általános kötődési stílusok és a kapcsolatspecifikus munkamodellek hierarchiaként való szerveződését egy tanulmány bizonyította, melynek szerzői Overall, Fletcher és Friesen.<ref name="Overall Fletcher Friesen 03">Overall, N.C., Fletcher, G.J.O., & Friesen, M.D. (2003). Mapping the intimate relationship mind: Comparisons between three models of attachment representations. ''[[Personality and Social Psychology Bulletin]]'', 29, 1479–1493.</ref>

Összefoglalva, a mentális munkamodellek, amelyek a kötődési stílusok alapját képezik, információt tartalmaznak a szelfről és másokról, kapcsolati sémákba rendezetten. A kapcsolati sémák három szintű hierarchiába szerveződnek. A hierarchia legmagasabb szintje tartalmazza az általános munkamodell szelffel kapcsolatos információit, amelyek minden kapcsolatra érvényesek. A hierarchia középső szintje a különböző kapcsolattípusok munkamodelljeinek kapcsolati sémáit tartalmazza (például barátok, szülők, szeretők). A hierarchia legalacsonyabb szintjén a munkamodellek kapcsolatspecifikus, azaz egy-egy konkrét kapcsolatra vonatkozó kapcsolati sémái találhatóak.

Az emberek 70-80%-a az idő előrehaladtával nem tapasztal jelentős változást a kötődési stílusában.<ref name="Baldwin Fehr 95"/><ref name="Waters Merrick Treboux Crowell Albersheim 00">Waters, E., Merrick, S., Treboux, D., Crowell, J., & Albersheim, L. (2000). Attachment security in infancy and early adulthood: A twenty-year longitudinal study. ''Child Development'', 71, 684–689.</ref><ref name="Kirkpatrick Hazen 94">Kirkpatrick, L., & Hazen, C. (1994). Attachment styles and close relationships: A four year prospective study. ''Personal Relationships'', 1, 123–142.</ref><ref name="Feeney Noller 92">Feeney, J., & Noller, P. (1992). Attachment style and romantic love: Relationship dissolution. ''Australian Journal of Psychology'', 44, 69–74.</ref><ref name="Scharfe Bartholomew 94">Scharfe, E., & Bartholomew, K. (1994). Reliability and stability of adult attachment patterns. ''Personal Relationships'', 1, 23–43.</ref> A tény, hogy a többség kötődési stílusa nem változik, azt feltételezi, hogy a munkamodellek is viszonylag stabilak. Az emberek 20-30%-a azonban tapasztal változást kötődési stílusában. Ezek a változások hetes vagy hónapos periódusok alatt mehetnek végbe. A kötődési stílus változását tapasztaló emberek száma és a rövid időtartam, amely alatt változás következhet be, azt jelzi, hogy a munkamodellek nem merev személyiségjegyek.

Azt, hogy a kötődési stílusok minek köszönhetően változakváltoznak meg, nem teljesen értjük. Waters, Weinfield és Hamilton azt feltételezik, hogy a negatív életesemények gyakran okozhatnak változást a kötődési stílusban.<ref name="Waters Weinfield Hamilton 00">Waters, E., Weinfield, N.S., & Hamilton, C.E. (2000). The stability of attachment styles from infancy to adolescence and early adulthood: General discussion. ''Child Development'', 71, 703–706.</ref> Feltételezésüket bizonyítékok támasztják alá: a negatív életeseményen átesett emberek változást tapasztalnak kötődési stílusokbanstílusukban is.<ref name="Waters Merrick Treboux Crowell Albersheim 00"/><ref name= "Hamilton 00">Hamilton, C.E. (2000). Continuity and discontinuity of attachment from infancy through adolescence. ''Child Development'', 71, 690–694.</ref><ref name="Weinfield Sroufe Egelund 00">Weinfield, N. S., Sroufe, L.A., & Egelund, B. (2000). Attachment from infancy to early adulthood in a high-risk sample: Continuity, discontinuity, and their correlates. ''Child Development'', 71, 695–702.</ref> Davila, Karney és Bradbury négy faktorcsoportot azonosítottak, amelyek változást okozhatnak a kötődési stílusokban: (a) szituációs események és körülmények (b) változások a [[kapcsolati(psychology)| mintákban]], (c) [[személyiségbeli psychology|personality]] változók és (d) személyiséggel kapcsolatos változók, ésvalamint események kombinációi.<ref name="Davila Karney Bradbury 99">Davila, J., Karney, B.R., & Bradbury, T.N. (1999). Attachment change processes in the early years of marriage. ''[[Journal of Personality and Social Psychology]]'', 76, 783–802.</ref> Azt kutatták, hogy mely faktorcsoportok okozhatták a kötődési stílusokban bekövetkezett változásokat. Érdekes módon az derült ki, hogy mind a négy faktorcsoport változásokat okozhat a kötődési stílusban. A kötődési stílusokban bekövetkező változások összetettek és több tényező is befolyásolja azokat.