„A halhatatlanság halála (regény)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címke: HTML-sortörés
ZsoltSch (vitalap | szerkesztései)
→‎Történet: Teljesen újrakezdtem a cselekmény leírását.
27. sor:
== Történet ==
{{Cselekmény}}
A történet főszereplője Andrew Harlan. Technikusként dolgozik Halhatatlanság nevű szervezetnél, amely egyes pontokon beavatkozik az emberiség történelmébe, hogy valamilyen általuk nemkívánatosnak tartott fejleményt elkerüljön. A Halhatatlanság a 24. században feltalált időmezőn alapul, amely keresztülnyúlik az idő folyásán. Az időmező fenntartásához szükséges hatalmas mennyiségű energiát a "felső időből" nyerik, akkorról, amikor a Nap már szupernóvává változott majd.
A történet egy Andrew Harlan nevű jövendőbeli technikus „kiképzőszázadba” való szállításával kezdődik. A század ez esetben nem katonai hadtestet jelent, hanem egy időutazó egységet.
 
Az időutazás kabinokban történik a Halhatatlanság Szektorai között, amelyek mindegyike egy-egy évszázadért felelős. A 70 000. és 150 000. Századokat Rejtett Századoknak nevezik, mert akkor az időutazók nem tudnak kilépni a valós időbe, a 150 000. Század után pedig nem tartózkodnak Halhatatlanok a Szektorokban.
A múltban egy tudós kifejlesztett egy módszert, amivel idősugarat tud küldeni az időben. Az erre épülő szervezet a különböző korokban kialakult katasztrófákat, technikai szörnyűségeket hivatott kiiktatni az időből. A lehető legkisebb beavatkozással érik el céljukat. Például egy űrsikló katasztrófát egy pohár víz asztalra helyezésével oldanak meg.
 
A Valóságváltoztatások, ahogy a Halhatatlanságban hívják a beavatkozásokat, a lehető legapróbbak, hogy valóban csak a kívánt hatást érjék el velük, és gondos megfigyelés, elemzés és számítás előzi meg őket. A tényleges beavatkozást a Technikusok - mint Andrew Harlan - hajtják végre, a Halhatatlanságból kilépve a valós időbe.
A történetben feltűnik a magunkkal találkozás klasszikus esete, de ez ebben a könyvben nem halállal jár, hanem logikai összefüggések megcáfolásával.
 
A Halhatatlanság többi dolgozója, a Megfigyelők, Sorstervezők, és Kalkulátorok emiatt aztán, kollektív bűntudatukat enyhítendő, egyfajta bűnbakként tekintenek a Technikusokra, amiért a Valóságváltoztatásokkal - habár azok előkészítésében mindannyian részt vesznek - gyakran az emberiség értékes eredményeit is elpusztítják.
A szerelmi vonal természetesen nem maradhat el, különböző korokból összejött párt mutat be, elég viszontagságos körülmények között. A történet végén kiderül, hogy az [[időutazás]] szülte meg önmagát. Az a tudós, aki kifejlesztette az időutazást: egy jövőből visszaküldött tudós!
 
Andrew Harlan a 95. századból származik, és a fő érdeklődési területe az időmező feltalálása előtti történelem. Ez teszi őt alkalmassá arra, hogy egy fiatal időutazót kiképezzen arra, hogy 24. századba visszautazva át tudja adni a szükséges matematikai ismereteket az időmező feltalálójának.
Az Asimovtól megszokott, robottörténetekből jól ismert fejtörők, amik logikai jelenségekre épülnek, itt is megtalálhatóak.
{{Cselekmény vége}}