„Beatnemzedék” változatai közötti eltérés

a
Wiki link hozzáadása
a (Wiki link hozzáadása)
{{lektor}}{{nincs formázva}}{{nincs forrás}}
A '''beatnemzedék''' az [[1950-es évek|ötvenes]] és valamelyest a [[hatvanas évek]] nonkonformista fiatalságának irodalma, a társadalmi beolvadást, a fogyasztói társadalmat illetve a háborúkat tagadók hangja volt ez. nem beszélhetünk a szakirodalom által egységesen behatárolt irányzatról, mint amilyen a XX. század eleji avantgarde-ra volt jellemző (Gregory Corso egy nyilatkozatában kijelentette: "Három ember, még nem egy nemzedék").
Norman Mailer A fehér néger című szociográfiai tanulmányában vezeti le a fekete rabszolgáktól a modern kori pszichózis fő mintapéldányát a [[Hipszter|hipstert]], aki kizárólag saját élvezetei vezérelte világszemléletet alakít ki - valahol itt gyökerezik a beat.
A beat-nemzedék egy irodalmi körnek tekinthető elsősorban, aminek tagjai Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Neal Cassady, William S. Burroughs, Gregory Corso, Lucien Carr, Herbert huncke, és Peter Orlovsky. Jellemző a beatnikek eklekticizmusára, hogy közülük nem mindannyian voltak irodalmi értelemben működő vagy elismert alakok - ez is bizonyítja, hogy fölösleges kizárólag művészi csoportosulásként számon tartani a társaságot, hiszen Cassady Carr és még páran inkább csak hobók voltak, akik életmódjukkal, eszméikkel, világszemléletükkel hatottak Kerouac-ra és társaira.
A negyvenes évek elején ismerkedtek meg egymással Columbia egyetemen, Kerouac szinte összes regényében különböző álneveken feltűnnek. Azon kívül, hogy ivó,- és füvező cimborák voltak, legtöbbször egymás stílusára, írói módszerére is hatással voltak (Kerouac-et többek közt Ginsberg is megkérte, hogy foglalja össze a spontán próza gyakorlati módszereit - ezek jelentős hatása tetten érhető Ginsberg és a beat-irodalom legkimagaslóbb irányadó versében, megjelent Üvöltésben), mindemellett a szexuális kísérletezés is barátságuk része volt, ugyanúgy, mint a közös utazások, meditációk.
862

szerkesztés