„Agárdi Ferenc” változatai közötti eltérés

A [[Kommunisták Magyarországi Pártja]] és a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének alapító tagja volt, és tevékenyen részt vállalt a [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaságban]], a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás osztályán dolgozott. Baloldali tevékenysége miatt 1920-ban kizárták a [[Semmelweis Egyetem|budapesti egyetem orvostudományi karáról]]. [[Bécs]]be emigrált, ott folytatta tanulmányait, és orvosi oklevelét is ott szerezte meg. Újságíróként dolgozott, baloldali bécsi lapok munkatársa volt, így ismerkedett meg [[József Attila|József Attilával]] és [[Nagy Lajos (író)|Nagy Lajossal]]. 1930-ban tért vissza [[Budapest]]re, és a ''[[100% (folyóirat)|100%]]'', a ''[[Társadalmi Szemle]]'' és a ''[[Gondolat]]'' című lapok munkatársa lett. 1933-ban börtönbe zárták, majd rendőri felügyelet alá helyezték. A [[második világháború]] idején munkaszolgálatos volt, de innen átszökött a [[Szovjetunió|szovjet]] hadsereghez, és 1945-ig a [[Munkás-paraszt Vörös Hadsereg|Vörös Hadsereg]]ben harcolt. Ezután is újságíróként működött, 1947 és 1951 között a ''[[Friss Újság]]'', 1952 és 1957 között pedig a ''Szabad Ifjúság'' munkatársa volt. Főleg művelődéstörténeti, hadtörténeti írásokat jelentetett meg.