Wikipédia

„Jan Długosz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nemzetközi katalógusok + kategóriák + portálok.
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Tudós infobox
| név = Jan Długosz<br /> Johannes Dlugossius<br /> Johannes Longinus''
| kép = Jan_Długosz.PNG
| képméret =200px
| képaláírás =
11. sor:
| születés helye ={{Lengyelország}}, [[Brzeżnica]],
| halál dátuma =[[1480]]. [[május 19.]] {{életkor-holt|1415|12|01|1480|05|19}}
| halál helye = [[Krakkó]]
| házastárs =
| gyermekei =
45. sor:
 
== Élete ==
Długosz – avagy „művésznevén” Longinus – 1415-ben született a lengyelországi Brzeżnicán középnemesi család sarjaként. Igen fiatalon, már 1428-ban beiratkozott a [[krakkói egyetem]]re, melyet 1431-ben el is végzett, s rögtön [[Zbigniew Oleśnicki]] krakkói püspök szolgálatába állt püspöki jegyzőként. Pályája igen gyorsan ívelt felfelé, ugyanis 1434-ben már megkapta a klobuczki plébánia javadalmait, majd két évvel később, huszonegy évesen krakkói kanonoki stallumot kapott a püspöktől, de csak 1440-ben szentelték pappá. Długosz a kezdetektől élvezte Oleśnicki bizalmát, s pappá szentelése évében elkísérte a püspököt és [[I. Ulászló magyar király|III. Jagelló Ulászló]]t Magyarországra, annak magyar királlyá koronázására. A krakkói egyházatya ekkor már szoros kapcsolatot ápolt [[Vitéz János]] pécsi püspökkel, s feltehetőleg Długosz is ismerte Oleśnicki révén a magyar humanizmus kezdeményeit.
 
Az [[1440-es évek]]ben a püspök bizalmi embereként, s titkáraként fontos levéltári anyagokba pillantott be, melyeket fel is használt történeti műve megírásához. Ezek mellett több fontos diplomáciai küldetést is teljesített. Így 1448-ban Itáliába küldték, ahová Magyarországon keresztül vezetett az útja, s ugyanazon az úton tért vissza hazájába. 1449-ben [[Hunyadi János]] és [[Jiskra János|Jan Jiškra]] között közvetített békét, majd egy év múlva Rómába, s utána rögtön a Szentföldre zarándokolt. 1455-ben meghalt pártfogója, Oleśnicki bíboros, s néhány évre a királyi udvarból is távoznia kellett, ám 1463-ban visszatért: hamarosan újabb diplomáciai utakat teljesített, miközben már a királyi ifjak nevelését is rábízták. Így a [[tizenhárom éves háború]] lezárásakor a [[Német Lovagrend]]del, 1467-ben [[I. György cseh király|Podjebrád Györggyel]] folytatott tárgyalásokat, s ez utóbbi halála után 1471-ben neveltjét, a fiatal [[II. Ulászló magyar király|Ulászló]]t is elkísérte Prágába, s részt vett a koronázásán. Utoljára 1478-ban járt Magyarországon. Nem sokkal később, 1480. május 19-én hunyt el Krakkóban, mikor már lwówi érsekké nevezték ki, de az ordinációt már nem élte meg.
51. sor:
== Irodalmi munkássága ==
Történetírói, irodalmi munkássága igen széles körű volt, így találhatók neve alatt szentéletrajzok, javadalom-összeírások és kisebb-nagyobb történeti művek. Két szentéletrajzát ismerjük: [[Szent Szaniszló]]ét és [[Szent Kinga|Szent Kunigundá]]ét. Jelentős műve a ''Liber beneficiorum dioecesis Cracoviensis'', mely a történészek számára felbecsülhetetlen forrásul szolgál. Első történeti műve a ''Banderia Prutenorum'', mely az 1410-es grünwaldi csatáról szól, csak az első volt a többi hasonló terjedelmű munka mellett. Legjelentősebb alkotása azonban az ''Annales Regni Poloniae'', melyet 25 éven keresztül írt egészen haláláig.
Annales írói tevékenysége, s egyéb irodalmi alkotásai már túlmutatnak a sematikus középkori egyházi történetíráson, bár még első műveit szintén az egyház szolgálatba állította. Kedveli és beilleszti művébe a humanista leveleket, nem veti meg a szóbeli beszámolókat, sőt, mint Livius, gyakran kritikával illeti azokat. Személytelen, vagy passzív mondataival az objektivitás látszatát akarja kelteni, de tollát politikai érdekek szolgálatába állítja. A hazaszeretet, s még inkább a [[Jagelló-ház]] iránti elkötelezettsége nagyban befolyásolja történeti művének kicsengését.
 
Nála nem kitalált családfa, s római leszármazás erősíti az uralkodóházat, mint később [[Antonio Bonfini|Bonfininél]], hanem az események más, szebb színezetű köntösben való tárgyalása. Długosz, bár életrajza szerint itáliai tartózkodása során inkább a közkézen forgó történeti műveket gyűjtötte ([[Titus Livius|Livius]]t, [[Caius Sallustius Crispus|Sallustius]]t és [[Florus]]t mindenképp – nem kizárt [[Plutarkhosz]] [[III. Alexandrosz makedón király |Nagy Sándor]] és [[Caius Iulius Caesar|Caesar]] életrajzfordításának ismerete sem), ismerte a latin irodalom más, kötött ritmikájú alkotásait, s szerzőit, hogy csak a legismertebbeket említsem: [[Quintus Horatius Flaccus|Horatiust]], [[Publius Vergilius Maro|Vergilius]]t, [[Publius Ovidius Naso|Ovidius]]t, vagy a prózai [[Marcus Tullius Cicero|Cicerót]]. Długosz monumentális alkotása mindenképp előképe annak a Krakkóban és ezzel párhuzamosan Magyarországon kialakuló [[humanizmus]]nak, mely a [[15. század]] végén, illetve a [[16. század]] első felében teljesedett ki Közép-Európában.
57. sor:
== Az ''Annales Regni Poloniae'' keletkezése és felépítése ==
 
Nemcsak a legjelentősebb, de legmonumentálisabb alkotása is Długosznak az ''Annales Regni Poloniae''. Műve megírására Oleśnicki sarkallta az akkor még fiatal kanonokot, mivel látta képességeit és tudását. A bíboros mellett kiváló lehetősége is volt erre, mivel állandó bejárása volt a levéltárba, és állandóan bővítette tudásanyagát is. Itáliai tartózkodása során megismerkedett a klasszikus római történetírókkal, s ami beszerezhető volt, azt magával is hozta. A német lovagrenddel való kapcsolatából több porosz krónika került kezébe, s amellett, hogy latinra fordíttatta ezeket, megtanult [[Német nyelv|németül]] is. Az Annales írásához azonban csak a bíboros halála után 1455-ben fogott hozzá. A mű első változata 1458. és 1461. között készülhetett el, de élete végéig bővítette, csiszolgatta azt. Alkotását a már elhunyt Oleśnickinek ajánlotta.
 
A történeti munka 12 könyvre oszlik, melyek valamilyen jelentős eseménnyel kezdődnek és zárulnak. A szerző ezek mellett egy bevezetőt és egy zárófejezetet is illesztett művéhez, hogy így kövesse a mintául szolgáló [[Livius]]t. A bevezetőben tárgyalja műve megírásának tényezőit, forráskezelésére vonatkozó tudnivalóit.
 
A könyveket Lengyelország úgynevezett ''chorographiá''ja, azaz földrajzi leírása előzi meg, így egyesek az első lengyel földrajztudósnak is nevezik Długoszt. Ezután kezdődik az első könyv, mely a pogány kor történetét tárgyalja. A második könyv (965-1038) a kereszténység felvételével kezdődik és a pogányságot követők száműzetését tárgyalja. A harmadik könyv (1039-1081) [[I. Kázmér lengyel fejedelem|Kázmér]] visszatérésétől [[II. Boleszláv lengyel király|II. Boleszláv király]] halálig veszi sorra az eseményeket. A negyedik könyvben (1082-1139) a történet egészen [[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. Boleszláv]]ig jut el. Az ötödik könyv (1140-1173) [[IV. Boleszláv lengyel fejedelem|IV. Boleszláv]] haláláig vezet. A hatodik könyv (1174-1240) [[III. Mieszko lengyel fejedelem|III. Mieszko]] uralkodásától egészen a [[tatárjárás]]ig tart. A hetedik könyv (1241-1295) a tatárjárással kezdődik és [[IV. Henrik lengyel fejedelem|IV. Henrik]] haláláig jut el. A nyolcadikban (1295-1299) koronázzák királlyá [[II. Przemysł lengyel fejedelem|Przemysł]] nagy-lengyel fejedelmet – ez egyébként az Annales legrövidebb könyve. A kilencedik könyvben (1300-1370) a Łokietek-dinasztia uralmát tárgyalja [[III. Nagy Kázmér]] haláláig. A tízedikbentizedikben (1370-1409) sorra veszi azokat a tényezőket, melyek a Német Lovagrenddel történő nagy háborút megelőzik, s melyek a [[Grünwaldigrünwaldi csata|grünwaldi csatácsatához]]hoz vezetnek. A tizenegyedik könyvben tárgyalja a csata eseményeit (1410), s ez a könyv egészen [[II. Ulászló lengyel király|Jagelló Ulászló]] haláláig, s az ifjú III. Ulászló trónra léptéig tart (1434). Az utolsó, tizenkettedik könyv pedig az 1434 és 1480 közt lezajlott eseményeket foglalja magába (Ulászló magyarországi királysága; [[várnai csata]]; a tizenhárom éves háború a Német Lovagrenddel).
 
Długosz a lengyel őstörténettől kezdve saját koráig írta meg nemcsak országa, hanem egész Közép- és Kelet-Európa történetét. A könyvek – mint a cím is mutatja – annalisztikus rendben, azaz évekre lebontva tárgyalják az eseményeket, így minél közelebb ér szerzőnk saját korához, annál kevesebb évet tárgyal egy könyvben. A legrészletesebben az 1410-es évvel foglalkozik, amelyben pártfogója, az akkor még „pályakezdő” Oleśnicki szerepét emeli ki (tudniillik ő volt az, aki Ulászló királyt megmentette egy felé tartó német dárdától). Ám nem csak kiadta összegyűjtött forrásait, hanem az eseményekhez történeti magyarázatot is fűzött.
A mű forrásai nagyjából az 1385-ös évig csupán oklevelek, feljegyzések és évkönyvek. [[Bottló Béla]] tanulmányában rámutat arra, hogy ettől kezdve azonban már „hiteles tanúvallomásokat” és beszámolókat is közre ad, illetve azok alapján dolgozik. Ennek következtében az események történeti értékelését politikai értékelés váltotta fel. Ez főként az utolsó három könyvre jellemző, s az is nagyban Oleśnicki hatására történt.
 
== Források ==
* BOTTLÓ Béla: ''Dlugosz János Historia Polonicája mint magyar történeti forrás 1385-1418''. Bp, Sárkány-Nyomda RTRt., 1932. 3-6. oldalon tárgyalja Dlugosz életét és műveit
* ''Vita Ioannis Dlugosch senioris canonici Cracoviensis.'' Ed.: BROŻEK, Miecislaw. Varsoviae, PWN, 1961.
* TURKOWSKA, Danuta: ''Etudes sur la langue et sur le style de Jean Długosz.'' Polska Akademia Nauk – Oddział W Krakowie Prace Komisji Filologii Klasycznej 13. Wrocław-Warszawa-Kraków-Gdańsk. 1973.
* ZEISSBERG, Heinrich: ''Die polonische Geschichtschreibung des Mittelalters.'' Leipzig, bei Hirzel, 1873. – Długosz életéről 197-264. oldalakon
* ZEISSBERG, Heinrich: Analekten zur Geschichte des XV. Jahrhunderts Teil II. ''Zeitschrift für die österreichisen Gymnasien'' 22 (1871) 81-114.
 
== Długosz az interneten ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Jan_Długosz”