„Vandálok” változatai közötti eltérés

[[455]]-ben az előző évben meggyilkolt [[Flavius Aëtius|Aëtius]] volt katonája megölte III. Valentinianust, melyet Geiserik a birodalommal kötött korábbi megállapodása felrúgásaként értelmezett és Róma instabil helyzetét kihasználva 455 június 2-án seregével elfoglalta és kifosztotta Rómát. A vandálok rengeteg zsákmánnyal, rabszolgával, Valentinianus özvegyével és két lányával tértek vissza Karthágóba.<ref>Pósán 1997, 92-94 o.</ref>

 

[[File:Justinian Byzanz.png|thumb|500px|Európa és a Mediterráneum [[I. Justinianus]] uralkodásakor]]

A vandálok és alánok uralmát végül a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] beavatkozás döntötte meg: mintegy száz évvel afrikai királyságuk alapítása után, 533-ban [[I. Justinianus]] elérkezettnek látta az időt, hogy nagyszabású hadjáratot indítson nyugat felé, az univerzális birodalom helyreállításának érdekében. (Előzőleg 532-ben békét kötött I. Huszrau perzsa nagykirállyal, hogy biztosítsa a keleti határt.) Érdemeinek elismeréseként I. Justinianus kinevezte [[Belisarius]]t a vandálok elleni szárazföldi és tengeri expedíció élére [[533]]-ban. Bizáncnak politikai, vallási és stratégiai érdekei voltak a vandálok elleni támadás megindítására: a bizáncbarát [[Hilderich vandál király|Hilderiket]] [[Gelimer vandál király|Gelimer]] megfosztotta trónjától, és megölte. Ez jó ürügyet nyújtott Bizáncnak a támadás elindítására. Emellett az [[arianizmus|ariánus]] vandálok szisztematikusan üldözték a többi keresztényt, akik közül sokan a Bizánci Birodalomban kerestek menedéket. Továbbá Justinianusnak gazdasági érdeke is fűződött az észak-afrikai vandál területek megszerzéséhez, hogy így biztosítsa a Földközi-tenger vandál flotta ellenőrzése alatt álló nyugati felében a kereskedelmi útvonalak járhatóságát.