„1953-as Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
20. sor:
=== holland nagydíj ===
A harmadik versenyt (Indianapolist nem számítva a második) a hollandiai Zadvoortban rendezték. Itt újra Ascari szerezte meg a pole pozíciót. Mögötte ismét Fangio indult, a harmadik helyet újra Farina szerezte meg. Ezt a versenyt is a Ferrarik uralták. Különösképpen, miután José Froilán González 22. körben kiesett, igaz, ő még beülhetett csapattársa, Felice Bonetto autójába. A 36. körben kieső Fangionak már nem volt ilyen lehetősége, így három futammal a szezonkezdet után is pont nélkül állt. A műszaki hibák a Ferrarit sem kerülték el teljesen. [[Luigi Villoresi]] a 67. körben kényszerült kiállni annak ellenére, hogy az addig futott leggyorsabb körénél a verseny végéig sem tudott senki gyorsabbat teljesíteni. Az élen Ascari és Farina értek célba, mögöttük egy kör hátrányban González, aki viszont megosztva kapta a négy pontot Bonettoval, így még a negyedik helyen célba érő Hawthorn is
=== belga nagydíj ===
29. sor:
Az ötödik verseny a [[francia nagydíj]] volt, ami egy év kihagyás után visszatért az első két évben használt [[Reims-Gueux]]-i pályára. A pole pozíció ismét Ascarié lett. Ezúttal mögötte nem Fangio, hanem a szintén Ferraris [[Felice Bonetto]] indult. A harmadik rajtkockában szintén Ferrari állt, Villoresivel a volánnál. Fangio csak a negyedik helyről indult. A Maestro, aki kora legnagyobb edzésmenőjének számított, még soha ezelőtt nem indult a harmadik helynél hátrábbról.
A verseny egyébként a Formula–1 addigi történetének legszorosabb versenyét hozta, ugyanis az első négy befutó 5 másodpercen belül volt egymáshoz képest. A szenzációs versenyből ezúttal is egy Ferraris került ki győztesen, a sportágban a második, a Ferrarinál az első szezonját teljesítő, mindössze 24 éves [[Mike Hawthorn]], aki az addig győzni tudó pilóták közül magasan a legfiatalabb volt. Ő volt ezen kívül az első nem olasz vagy argentin győztese Forma–1-es világbajnoki versenynek.
A második helyen Fangio futott be. Mivel a leggyorsabb kört is megfutotta, csak egy ponttal kapott kevesebbet a győztesnél.
A dobogó harmadik fokára is Maseratis állhatott fel, González személyében. A további két pontszerző a Ferraris Ascari és Farina lett, Villoresi pedig 6.-ként futott be.
36. sor:
=== német nagydíj ===
Az évad hetedik futama a [[német nagydíj]] volt, a hírhedt [[Nürburgring]]en. Bár Ascari ismét az első rajtkockából indult, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta, ezúttal őt érte utol a balszerencse. A 15. körben meghibásodott
=== svájci nagydíj ===
43. sor:
=== olasz nagydíj ===
Az évadzáró futam hagyományosan Monzában volt, az [[olasz nagydíj]]. Az időmérőt a közönség örömére Ascari nyerte Fangio előtt, és a versenyben
== Futamok ==
142. sor:
== Bajnokság végeredménye ==
A bajnok Ascari lett, 6
=== Versenyzők ===
1 563. sor:
{{DEFAULTSORT:1953asformula1vilagbajnoksag}}
[[Kategória:1953 a Formula–1-ben| ]]
|