„CinemaScope” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a robot Modifying: fr:CinemaScope |
a Rendezés a gondolatjelek körül |
||
1. sor:
A '''CinemaScope''' annak az anamorfikus, [[35 mm-es film]]es formátumnak az elnevezése, melyet a [[20th Century Fox]] filmstúdió mutatott be
A CinemaScope eljárás az ún. anamorfikus nyújtási technológiát használja, minek következtében a szélesvásznú filmet "belegyömöszölik" a 35 mm-es film 1.33:1-hez képarányú filmkockájára, majd a moziban a kellő képarányra "nyújtják" azt. Sokan kísérleteztek ezzel az eljárással a 20-dik század első felében, de ez érdektelenségbe fulladt. Az 50-es évek elején számos filmstúdió próbált versengeni a televíziókkal, ezáltal sok technikai újítást bevetve, többek közt a [[3D]]-s filmet. Korábban a [[Cinerama]] technológiával mutatták be az első szélesvásznú filmeket, de ez költséges megoldás volt mellesleg csak speciális mozikban lehetett játszani. Az anamorfikus film egy sokkal egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelentett. Miután megvásárolta azt eredeti szülőatyjától, a Fox "CinemaScope" névre keresztelte ezt a filmezési módot, majd [[1953]]-ban [[A Palást]] c. ókori eposzával mutatta be a nagyközönségnek. A CinemaScope hatalmas szenzáció és siker lett, az 1950-es és 1960-as évek legnépszerűbb filmes újításává nőve ki magát.
Számos filmstúdió nem bírt ellenállni a Fox sikerének és megvette tőlük az eljárást. Ezek közé tartozik a [[Metro-Goldwyn-Mayer]], a [[Warner Bros.]] és a [[Universal Pictures]]. Számos filmstúdió azonban inkább másfajta szélesvásznú eljárások kifejlesztésébe fogott, méltó rivális után kutatva, pl. [[Paramount Pictures]]
A CinemaScope az 1960-as évek közepére teljesen eltűnt, tízéves uralkodása alatt azonban számos legendás filmet "nemzett": [[A palást]] (1953), [[Édentől keletre]] (1955), [[Haragban a világgal]] (1955), [[Anna és a sziámi király]] (1955), [[Tiltott bolygó]] (1956), [[Börtönrock]] (1957) stb.
A CinemaScope-ot kezdetben, 1953-ban hangszalag nélküli filmre rögzítették, a hangot külön hangfalból sugározva. Ezáltal a néma 35mm-es film 1.33:1 képarányából a 2-szeres anamorfikus nyújtással 2.66:1 arányú óriásfilmet csináltak. Egy évvel később már hangszalagra rögzítették a hangot, így a képarány lecsökkent 2.55:1-re. 1956-tól sztereofónikus hangot társítottak az anamorfikus képhez, így azóta
[[Kategória:Filmformátumok]]
|