Wikipédia

„Vosztok–3” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
41. sor:
}}
 
A '''Vosztok–3''' ([[orosz nyelv|oroszul]]: '''Восток-3''' – [[Kelet]]) a [[Vosztok-program]] harmadik emberes küldetése volt, amelyben a [[Szovjetunió]] űrszakemberei az űrrepülés emberi szervezetre gyakorolt hatásait vizsgálták (az akkoriban extrém hosszúnak számító) meghosszabbított repülési időtartamok közben. A repülés másik fő célja egy szimultán űrrepülés bemutatása volt egy másik, embert szállító űrhajó, a [[Vosztok–4]] együttes repültetésével. A Vosztok–3 [[1962]]. [[augusztus 11.|augusztus 11]]-én startolt a [[Bajkonuri űrrepülőtér]]ről és 65 [[Föld]] körüli fordulatot tett. A kísérlet másik űrhajója, a Vosztok–4 egy nappal később, ugyanonnan startolt és 48 Föld körüli fordulatos repülést teljesített. A szimultán repülés [[1962]]. [[augusztus 15.|augusztus 15]]-én ért véget, miután 7 perces különbséggel mindkét űrhajó landolt a [[kazahsztán]]i [[karagandai terület]]en, a [[Balkas-tó]] térségében, egymástól 300 kilométer távolságban.
 
A legénységválogatásnál [[Szergej Pavlovics Koroljov|Szergej Koroljov]] és [[Nyikolaj Petrovics Kamanyin|Nyikolaj Kamanyin]] a Vosztok–2 repülés tartalék űrhajósát, [[Andrijan Grigorjevics Nyikolajev|Andrijan Nyikolajevet]] választotta, tartalékul pedig [[Valerij Fjodorovics Bikovszkij|Valerij Bikovszkijt]]) jelölték, míg a társűrhajóra a [[Pavel Romanovics Popovics]] – [[Vlagyimir Mihajlovics Komarov]] űrhajós/tartalék űrhajós páros került.
 
A kettős repülés során a két űrhajó 5 kilométerre megközelítette egymást, amit a nyugati média afféle űrrandevú kísérletnek értékelt, ám ez inkább csak a startidőpontok és az űrhajók pályájának precíziós összehangolása révén létrejött érdekesség volt, mintsem tudatos manőver, lévén a Vosztok-űrhajó nem volt képes pályakorrekciós manőverek végrehajtására, így űrrandevú, vagy összekapcsolódás végrehajtására sem.
85. sor:
{{fő|Vosztok–1|Vosztok–2}}
 
A szó hagyományos értelmében a Vosztok–program nem volt programszerű, küldetései nem előre tervezett, logikailag és/vagy technikailag egymásra épülő repülések voltak, hanem inkább egymástól független, egyedileg tervezett teljesítmények. A közös szál a repülések között a [[Szergej Pavlovics Koroljov|Szergej Koroljov ]] vezette csapat által fejlesztett műszaki alap volt: egy interkontinentális ballisztikus rakétából fejlesztett hordozóeszköz, valamint az ezzel a világűrbe juttatandó űreszközök. Ezen űreszközök egyik fejlesztési iránya egy nagytömegű műhold/űrhajó páros volt, amelyet automata üzemmódban, műszerekkel, érzékelőkkel felszerelve – [[Zenyit (műhold)|Zenyit]] néven – felderítő műholdként alkalmaztak<ref>{{cite web|url=http://www.astronautix.com/craft/zenit2.htm|title=Zenit-2|author=|language=angol|publisher=Astronautix|accessdate=2012-12-30}}</ref>, míg a kabinjába embert ültetve [[Vosztok űrhajó]]ként az első emberes repülésekre használtak. A fejlesztési fázisban az „emberes műhold” elé a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|legfelsőbb szovjet politikai körök]] az ember – elsőkénti – űrbe juttatását tűzték ki, amellyel a [[Szovjetunió]] presztízsgyőzelmet arathatott az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]] felett. A Vosztok–1-gyel a programban résztvevőknek sikerült bizonyítani az ezzel kapcsolatos technológiai, szervezési, tervezési, orvosi, képzési és egyéb képességeket. [[Jurij Alekszejevics Gagarin|Jurij Gagarin]] néhány állatkísérletet követően mindjárt az első emberes repülésen sikerrel járt [[1961]]. [[április 12.|április 12]]-én és minden különösebb probléma nélkül egy teljes [[Föld]] körüli fordulatot teljesített űrhajója fedélzetén. A szovjetek ezzel teljesítették az elsődleges célt: elsőként juttattak embert a [[világűr]]be, megelőzve az amerikaiakat (az első amerikai űrhajós, [[Alan Shepard]] csak nagyjából két héttel Gagarin repülését követően, [[1961]]. [[április 25.|április 25]]-én repült, de akkor sem orbitális pályán, csak egy ún. [[űrugrás]]t teljesítve).<ref>{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/vosztok_es_voszhod/20060412_ember_az_urben_45_eve_repult_jurij_gagarin_1resz|title=Ember az űrben! 45 éve repült Jurij Gagarin (1. rész|author=Dancsó Béla|language=magyar|publisher=Űrvilág|accessdate=2012-12-30}}</ref><ref>{{cite web|url=http://www.urvilag.hu/vosztok_es_voszhod/20060415_ember_az_urben_45_eve_repult_jurij_gagarin_2resz|title=Ember az űrben! 45 éve repült Jurij Gagarin (2. rész)|author=Dancsó Béla|language=magyar|publisher=Űrvilág|accessdate=2012-12-30}}</ref>
 
Ezt követően indult a Vosztok–2 tervezése, amelynek nyomán az újabb repülés egyrészt a képesség megerősítésének másrészt – Koroljov nem publikus, de egyre nyilvánvalóbb tervezési irányelvei szerint – egy még látványosabb teljesítmény végrehajtásának igényével startolt el és úgyszintén teljes sikert hozott a Szovjetuniónak. [[German Sztyepanovics Tyitov|German Tyitov]] [[1961]]. [[augusztus 6.|augusztus 6]]-án startolva már egy teljes napos – 17 keringéses – repülést teljesített. A fellépő (és a hivatalos tájékoztatásban elhallgatott) problémák ellenére ezt a repülést is teljes sikernek minősítették a szovjet illetékesek és az esemény propagandahatását is learatták a világsajtón keresztül. A Szovjetunió ezzel a két repüléssel óriási technológiai előnyre tett szert az [[űrverseny]]ben, mivel a konkurens [[NASA]] „mindössze” Shepard űrugrásának megismétlésére volt képes.<ref>{{cite web|url=http://www.russianspaceweb.com/vostok2.html|author=Anatolij Zak|title=Vostok 2|language=angol|publisher=Russianspaceweb|accessdate=2012-12-30}}</ref>
92. sor:
Tágabb értelemben véve a Vosztok–3 (és néhány következő repülés) tervezése közvetlenül Jurij Gagarin sikeres repülését követően, 1961 májusában kezdődött, amikor az [[OKB#Rakéták és rakétahajtóművek|OKB–1]] [[Koroljov (város)|kalinyingrádi]] gyára megrendelést kapott 18 darab Vosztok űrhajó megépítésére és leszállítására. A rendelés szerint a megrendelt darabok felét a Zenyit-programhoz, automata műhold kiépítésben, míg a másik felét a Vosztok-repülésekhez, ember űrbe juttatására alkalmas verzióban kellett a gyárnak előállítania. Ez a megrendelés egyben kijelölte a program jövőjét is: a döntéshozók jó néhány emberes repüléssel számoltak.<ref name="siddiqi351">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (351.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2012-12-31}}</ref>
 
Szűkebb értelemben véve – és a Vosztok repülések tervezési filozófiájához híven – a tervezés a Vosztok–2 repülése után kezdődött meg. [[Szergej Pavlovics Koroljov|Szergej Koroljov]] 1961. szeptemberében, egy hónappal Tyitov sikerét követően egy hármas szimultán repülés ötletét vetette fel, mint lehetséges következő lépést a [[Vosztok-program]]ban. (Szergej Koroljov tervezési filozófiájának másik sarokköve – a „csak a sikerek után lépünk tovább” gondolt mellett – a „minden repülésnek valamilyen jelentős újdonságot kell elérnie” alapelv volt, így a program tervezése a csoportos repülések, mint jelentős újítás felé fordult.) Koroljov elképzelései szerint a hármas repülést már 1961. novemberében végre lehettettlehetett volna hajtani. Az első, vázlatos elképzelés szerint három Vosztok űrhajó startolt volna, egy napos indításközökkel, egy-egy [[űrhajós]]sal a fedélzetükön, akik három-három napot tölöttektöltöttek volna az űrben, így a harmadik napon egyszerre három űrhajó(s) keringett volna [[Föld]] körüli pályán, mielőtt a startolásuk sorrendjében az űrhajósok sorban leszálltak volna.<ref name="siddiqi351"/>
 
Az előző repüléshez hasonlóan Koroljov egyedül maradt az ötlettel, a légierő illetékesei (köztük a vezérkari főnök [[Konysztantyin Andrejevics Versinyin|Versinyin marsallal]]) és a repülőorvosok erőteljesen ellenezték a tervet Tyitov Vosztok–2-n tapasztalt elhúzódó rosszullétére hivatkozva. A vita egészen október végéig húzódott és Koroljov részleges vereségével végződött: a tripla szimultán repülés tervéből egy kettős repülésre redukálódott a tervezet. Az elhúzódó vita egyben veszélybe sodorta az eredeti 1961. novemberi startidőpontot is, amelynek aztán a végső kegyelemdöfést egy párthatározat adta meg, miszerint Vosztok-repülések helyett az első Zenyit kémműhold felbocsátásának kellett prioritást biztosítani (a propagandaelőnyök helyett a szovjet vezetés kézzelfogható katonai eredményeket is akart látni az űrprogramból). A véglegessé váló tervek szerint így a program következő repülése a [[Koszmosz–4|Zenyit–2]] startja után 1962. januárjában a Vosztok–3 és [[Vosztok–4]] együttes repülése lehetett.<ref name="siddiqi352">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (352.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2012-12-31}}</ref>
 
A Zenyit műhold és a Vosztok űrhajók sorsa nem csak a közös technikai alapok miatt forrt össze, hanem azért mert ugyanazt a [[rakéta|rakétát]] és ugyanazt – az akkoriban egyetlen – indítóállást használták. Ezért a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Párt]] verdiktje, miszerint előbb mindenáron a műholdnak kellett következnie, egyben meghatározta az emberes űrhajópáros indítását is: ha a műhold felbocsátása valamiért késést szenved, akkor szükségszerűen az űrhajóé is. Márpedig a Zenyit startja sorozatos problémákba ütközött és ezzel egyre hátrébb tolta a következő lehetséges Vosztok repülés időpontját. Először [[Nyikolaj Petrovics Kamanyin|Kamanyin tábornok]], az űrhajósok felelős vezetőjének [[1962]]. [[február 8.|február 8]]-i naplóbejegyzéséből derült ki, hogy a januárra tervezett startra a legoptimistább számítások szerint március közepén kerülhet sor (erre erősített rá Dimitrij Usztyinov marsall, miniszterelnök helyettes „parancsát”, hogy 30 napon belül készítsen fel két űrhajóst egy páros repülésre. [[március 7.|március 7]]-én Koroljov közölte Kamanyinnal, hogy a start április 5-10. közé csúszik, majd április közepén egy május 10-15. közötti start látszott valószínűnek.
 
Aztán [[1962]]. [[április 26.|április 26]]-án végre elstartolt a [[Koszmosz–4]] néven bejegyzett első Zenyit kémműhold és sikeresen pályára állt. A siker beindította a Vosztok gépezetet, az űrhajósokat kijelölték és gyakorolni rendelték őket, valamint kijelöltek két startdátumot is: egy második Zenyit-startét május 5-10. közé és a páros Vosztok-startét május 20-30. közé. Ám a második Zenyit-start váratlan balesetbe torkollt, a rakéta első fokozata felrobbant miközben mindössze 300 méterre járt az indítóállástól, míg az egyik gyorsítórakéta az indítóálláványraindítóállványra zuhant és jelentősen megrongálta azt. A javítások időszükséglete miatt a Vosztok űrhajók startja tovább csúszott (az indítóállás fejlesztéséért felelős vezető augusztus 1-t jelölte meg a sérülések kijavításának első lehetséges időpontjaként. Kicsit később Koroljov augusztus 5-10 közötti időszakot tűzte ki végső startdátumként.<ref name="zak">{{cite web|url=http://www.russianspaceweb.com/vostok3.html|title=Vostok-3, -4|author=Anatolij Zak|language=angol|publisher=russianspaceweb|accessdate=2012-12-31}}</ref>
 
A starthely helyreállítása a vártnál gyorsabban készült el, így a balesetet szenvedett műhold pótlására [[Koszmosz–7]] jelzéssel már július 28-án felbocsátották az újabb Zenyit kémműholdat, amellyel szabaddá vált az út a Vosztok űrhajók indítására. Július 30-án össze is ült az illetékes állami bizottság és kitűzték a szimultán repülés startdátumait augusztus 9-re és 10-re. Ám még ekkorra is maradt probléma, ami a start további halasztására késztette a szakembereket, a két repülésre felkészítendő űrhajó közül az egyik (a Vosztok–4 repülésre szánt 6-os gyári számú) még mindig műszaki problémákkal volt terhes. Olyannyira, hogy még két nappal tovább tolták a startdátumokat, a Vosztok–3-ét augusztus 11-re, a [[Vosztok-4]]-ét augusztus 12-re.<ref name="zak"/>
 
A start sorozatos késedelme egyúttal egy hosszas vitának is teret adott a repülése időtartamát illetően a tervezés fázisában. A vita Koroljov és Kamanyin között zajlott, előbbi mindenáron ragaszkodott a legalább 3 napos időtartamhoz, míg Kamanyin – a Tyitov repülése nyomán született orvosi véleményekre támaszkodva – az egynapos (legfeljebb a körülmények pozitív alakulásától függően két naposra megnyújtott) repülési időtartam mellett kardoskodott. A vita elsősorban tekintélyelvi alapon zajlott Koroljov és Kamanyin között, mivel Koroljov álláspontja rugalmas volt, ő akár 1-2 keringés után is kész lett volna megszakítani a repülést a Kamanyin hivatkozási alapjának számító orvosi probléma esetén és mivel technikai oldalról az űrhajót 10 napos élettartamra hitelesítették. A vita különböző fórumokon, üléskenüléseken zajlott, ahol különböző katonai, párt- vagy kormányfunkcionáriusok vettek részt a döntési folyamatban (az erősen „kapcsolati alapon” működő rendszerben hol Koroljovot, hol Kamanyint támogatva), amely végül Koroljov zseniális kompromisszumával jutott nyugvópontra. A főkonstruktőr ravaszul „a repülés ''legfeljebb három napig tart majd''” kitételt vetette jegyzőkönyvbe a végső, július 18.-i ülésén, amit mindenki elfogadott (tudván, hogy a repülést felügyelő vezető ő maga lesz, azaz a repülés időtartamáról szóló döntés az ő kezében lesz).<ref name="zak"/>
 
Mindeközben éppen a hosszú repülési időre való tekintettel az űrhajósok egy új műveletet kezdtek el gyakorolni: a szabad lebegést. A Vosztok–3 és –4 űrhajósai engedélyt kaptak, hogy kicsatolják az ülés hevedereit és szabadon lebegjenek a kabinban. Ehhez [[Tu–104]]-es repülőgépeken végzett [[mikrogravitáció|súlytalanság-szimulációkon]] gyakorolták be ezt az új műveletet.<ref name="zak"/>
 
=== Legénységválasztás ===
A [[Vosztok-program]] űrhajósai folyamamtosfolyamatos tréningben voltak 1961 elejétől (a [[Vosztok–1]] repülés kiválasztási folyamata óta), de az újabb repüléseknél a már repült két [[űrhajós]]ra nem számított Koroljov és Kamanyin. A megmaradt hét űrhajósjelöltből a következő repülésre 1962 februárjában történt egy előzetes szelekció, amelyben négy jelöltet emeltek ki: [[Andrijan Grigorjevics Nyikolajev|Nyikolajevet]], [[Pavel Romanovics Popovics|Popovicsot]], [[Grigorij Gigojevics Nyeljubov|Nyeljubovot]] és [[Valerij Fjodorovics Bikovszkij|Bikovszkijt]] (azért ilyen sokat, mert a szimultán repülés már akkor nyilvánvaló cél volt, amelyhez sok űrhajósra volt szükség). Azonban a folyamatos starthalasztások miatt a legénységgel kapcsolatos elképzelések is folyamatosan változtak, így amikor – a [[Zenyit (műhold)|Zenyit műholdak]] sikeres felbocsátása után – kialakult a végleges startprogram, az erről döntő július 30.-i állami bizottsági döntésben már más űrhajósok szerepeltek a kiválasztottak között és számuk is ötre emelkedett: Nyikolajev, Popovics, Bikovszkij, [[Vlagyimir Mihajlovics Komarov|Komarov]] és [[Borisz Valentyinovics Volinov|Volinov]]. A végleges kiválasztásra augusztus 7-én került sor. A jelöléseknél részben fennmaradt a korábbi szisztéma (az előző repülés tartaléka lett a következő repülésre kiválasztott űrhajós), így Andrijan Nyikolajev kapta a Vosztok–3 parancsnoki kinevezését. Mivel azonban egyszerre több űrhajó is startolt, a [[Vosztok–4]]-hez egy abszolutabszolút újoncot, Pavel Popovicsot jelöltek ki. Tartalékul a korábbi repülésre Bikovszkijt, a későbbire pedig Komarovot jelölték, míg egy általános tartalék is kijelölésre került, Volinov személyében, aki egyszerre mindkét repülés alternatív tartaléka lett.<ref name="zak"/>
 
==A repülés==
113. sor:
A Vosztok–3 [[1962]]. [[augusztus 11.|augusztus 11]]-én, helyi idő szerint 14:30-kor ([[Egyezményes koordinált világidő|UTC]] 8:30) startolt [[Töretam|Tyuratam]]ból, a [[bajkonuri űrrepülőtér]] 1-es indítóállásából. Nyikolajev a Szokol (Sólyom) rádió hívójelet kapta a kapcsolattartáshoz. A startot megelőző Zenyit-kudarc miatt a feszültség a szokásosnál is nagyobb volt a személyzet körében (mivel a startbalesetért felelős rakéta lényegében azonos volt az éppen felbocsátandóval és a véletlen hiba ezúttal akár emberéletet is követelhetett volna). A [[Vosztok hordozórakéta|Vosztok rakéta]] (8K72K) ezúttal is a vártnak megfelelően működött. A start pillanatától – amit Nyikolajev ''„Teljes sebességgel előre!”'' kiáltása tett emlékezetessé – 687 másodperc telt el és az űrhajó 166x218<ref>{{cite web|url=http://nssdc.gsfc.nasa.gov/nmc/spacecraftOrbit.do?id=1962-036A|title=Vostok 3|author=|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2013-01-06}}</ref> kilométeres [[ellipszis (görbe)|ellipszis]] pályára állt.<ref name="siddiqi356">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (356.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2013-01-03}}</ref>
 
A szovjet párt- és állami vezetést az első keringés végén értesítették a sikerről, amikor a „szokásoknak megfelelően” az űrhajóst is előléptették (Nyikolajevet őrnaggyá, igaz tévedésből először alezredest olvastak fel a parancsban, amelynek nyomán aztán korrigáltak az egyeleggyel alacsonyabb rangra). A repülés első körei az űrhajós egészségi állapotának monitorozásával teltek, mivel a Tyitov repülésén szerzett tapasztalatok miatt az orvosok erősen aggódtak és a műveleti szabályok értelmében a repülés további menetét is befolyásolta az űrhajós közérzete: rosszullét esetén lerövidítették volna a repülést és esetleg a szimultán repülésről is lemondtak volna. A negyedik keringésben [[Nyikita Szergejevics Hruscsov|Nyikita Hruscsov]] [[telefonkészülék|telefon]]beszélgetést folytatott Nyikolajevvel. (Az űrhajós saját későbbi bevallása szerint a hívás elég jelképesre sikeredett, mivel az erős rádiózaj miatt alig a felét hallotta a pártfőtitkár mondandójának.<ref name="zak"/>) A pártfőtitkár a rádió követőhálózat [[szimferopol]]i állomásáról beszélhetett az űrhajóssal és egy érdekes újításként az űrhajó fedélzetéről sugárzott tévéfelvételeken is láthatta „beszélgetőpartnerét”. Három keringéssel később nemcsak Hruscsov, hanem a szovjet televíziónézők tömegei is betekintést nyerhettek a repülésbe, amikor [[Moszkva|Moszkvából]] a kabinba szerelt két [[kamera]] révén a világ első világűrből sugárzott tévéadását adták nyilvános adásba. A repülés legfontosabb újítása volt, hogy az űrhajós kísérletképpen kicsatolhatta magát az ülésből és szabadon lebeghetett. Az orvosok aggodalmai ellenére (akik ezúttal hatalmas érzékelő arzenállal ragasztották tele Nyikolajev testét) az űrhajós mindvégig jól érezte magát, a szabad lebegés sem okozott rosszullétet a számára. Egy másik újítás volt a szovjet „űripar” részéről, hogy az étkezéshez ezúttal nem tubusos kiszerelésű élelmet vihetett Nyikolajev. A repülés első napja 22:00 órakor ért véget az űrhajós számára, amikor aludni tért.<ref name="siddiqi357">{{cite web|url=http://history.nasa.gov/SP-4408pt1.pdf|title=Challenge to Apollo – The Soviet Union and the Space Race (357.o.)|author=Asif A. Siddiqi|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2013-01-03}}</ref>
 
===A szimultán repülés===
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Vosztok–3”