„Villámháború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
Rosszkornyifog (vitalap | szerkesztései)
10. sor:
A [[második világháború]] idejére a németek már felmérték az első világháborús tervek bukásának hadászati okait, és módosítottak kiképzési rendszerükön is, hogy a tervezettől eltérő körülmények esetén is képesek legyenek sikerre vinni a hadműveletet. A [[Franciaország]] lerohanását célzó haditervükben nagy szerepet szántak a villámháborús taktikának, ami az ekkor már a 40 km/h-t elérő sebességű tankokon alapult. A huszonhat évvel korábbi tapasztalatokat kamatoztatták, taktikájuk legfőbb célja az lett, hogy az ellenségnek semmiképpen sem szabad időt hagyni statikus védelem kiépítésére, állandóan mozgásban tartva, űzve kell szétforgácsolni erőit, illetve bekeríteni az erősen védett állásokat (tapasztalatok bizonyítják, hogy a védekező harcok lelkileg sokkal megterhelőbbek a támadóknál, és az állandó menekülés-állásfoglalás-bekerítés-kitörés-menekülés gyorsan aláássa a legénység morálját). A német taktika a páncélos ékek gyors előretörésén, illetve a különféle egységek és fegyvernemek (gyalogság, harckocsizók, repülők) együttműködésén alapult. Paradox módon a francia hadvezetés éppen ellenkező következtetést vont le az első világháborús tapasztalatokból, és a passzív védekezésben, statikus harcállásokban látta a hatásos védelem eszközét. [[Maginot-vonal|Erődrendszerüket]] a németek megkerülték, és a tétova francia hadvezetés, a gyors harckocsik és a jól szervezett német utánpótlás miatt Franciaország 6 hét alatt vereséget szenvedett.
 
A [[Szovjetunió]] elleni, [[1941]] júniusában indított [[Barbarossa hadművelet|támadás]] során is a gyors lerohanás eszközével akartak élni, de számításaikat keresztülhúzták az Európában nem tapasztalt távolságok, és az ezzel kapcsolatos problémák: nehezített [[utánpótlás]], [[kommunikáció]], [[közlekedés]], és az addig nem tapasztalt [[partizán]]tevékenység is, illetve az, hogy pár hetes háborút tervezvén, nem gondoskodtak a német hadsereg téli felszereléséről. Ahogy hátráltak is oroszok, utánpótlásuk egyre rövidebb, a németeké egyre hosszabb utat tett meg a csapatokig. MindezekA mellettlogisztikai továbbiproblémákat problémáttovább okozott, hogynehezítette a front télirekorán mindigbeköszöntő befagyotttél. [[1941]] decemberére, öt hónap előretörés után a németek már [[Moszkva]] alatt álltak, de nema tudtakkeletről továbbátcsoportosított jutniszovjet haderők visszavetették őket. A következő év tavaszán inkábba keleti front déli délenszakaszán, [[Volgográd|Sztálingrád]]a Don és a Volga, illetve a Kaukázus felé támadtak a német csapatok, ám a várost elérve megtorpantak, és a [[sztálingrádi csata|sztálingrádi csatában]] végül a teljes 6. hadsereg odaveszett.
 
== Hatása a mai harcászatra ==