„F–89 Scorpion” változatai közötti eltérés

|típusnév = F–89 Scorpion

|egyéb név =

|típus = vadászrepülőgép

|gyártó = [[Northrop]]

|kép = 59fis-f-89-goosebay.jpg

|képméret = 300px

|képaláírás = Az 59. Fighter Squadron három F–89D-je

|tervező =

|első felszállás = [[1948]]. [[augusztus 16.]]

|szolgálatba állás = [[1950]]. [[szeptember]]

|kivonás = [[1969]]

|alkalmazó = [[Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje|United States Air Force]],<br /> [[Légi Nemzeti Gárda|Air National Guard]]

A [[Northrop]] '''F–89 Scorpion''' egy első generációs amerikai sugárhajtású éjszakai elfogó vadászrepülőgép volt. Bár nyilazás nélküli szárnya korlátozta teljesítményét, az egyik első amerikai vadászgép volt, melyet irányított levegő-levegő rakétákkal és az első, melyet levegő-levegő nukleáris töltetű rakétával (a nem irányított AIR-2 Genievel) szereltek fel.

A Scorpion tervezése a [[US Army Air Force|USAAF]] 1945-ben kiadott műszaki követelményjegyzéke alapján kezdődött, mely egy sugárhajtású éjszaki vadászgépet irányzott elő a [[P-61 Black Widow]] felváltására.<ref name= "Davis p. 4">Davis and Menard 1990, p. 4.</ref> A kiírásra a [[Bell Aircraft]], a [[Consolidated-Vultee]], a [[Douglas Aircraft]], a [[Goodyear Tire and Rubber Company|Goodyear]], a [[Northrop Corporation|Northrop]] és a [[Curtiss-Wright]] is adott ajánlatot.

A Northrop cég [[Jack Northrop]] vezette tervező csoportja négy különböző tervezetet dolgozott ki, melyek között egy radikális megoldású csupaszárny is volt, de végül az ''N-24'' jelűnél állapodott meg, melynek karcsú törzset, középszárnnyatközépszárnyat és két utánégetős [[Allison J35]] sugárhajtóművet szántak.<ref name= "Davis p. 4"/> A gépbe fedélzeti radart kívántak beépíteni, melyhez a pilótán kívül külön kezelőt is biztosítottak, fegyverzete pedig négy 20 mm-es gépágyú lett volna, melyet szokatlan módon az orrban elhelyezett távolról irányítható forgatható toronyban helyeztek volna el..><ref name="AI Jul p49">''Air International'' July 1988, p. 46.</ref> A gép egyik nem szokásos szerkezeti eleme a Northrop ''deceleron''ja volt, ami a csűrő, féklap és zuhanófék kombinációja volt.<ref name= "Davis p. 4"/> Ezt a megoldást a prototípus fejlesztésénél használták először, majd később a Northrop védjegye maradt, utoljára a ma is szolgálatban lévő [[B-2 Spirit]]en is látható. A gyár 1946. decemberében két prototípus elkészítésére kötött szerződést, ugyanakkor a Curtiss a [[XF–87 Blackhawk]] és a Douglas a [[F3D Skyknight|XF3D–1 Skynight]] prototípusának kifejlesztésére is megbízást kapott.<ref name= "Davis p. 4"/>

==Szolgálatban==

A fő gyártott típussá az '''F-89D''' vált, mely először 1951. október 23-énán repült. Ebből eltávolították a gépágyúkat az új Hughes E-6 tűzvezetési rendszer javára, mely AN/APG-40 radarral és AN/APA-84 számítógéppel egészült ki. A fegyverzet két 52 darab 70&nbsp;mm-es "Mighty Mouse" rakétát tartalmazó konténerből állt<ref name="AI Aug p88-9">''Air International'' August 1988, pp. 88–89.</ref>. Ebből a típusból összesen 682 készült.

A következő típusnak, az '''F-89H''' gépnek, mely 1956-ban állt hadrendbe, E-9 tűzvezetési rendszere volt, mint az első F-102-nek és erős szárnyvégi konténerei, melyek egyenként három Falcon rakétával (általában három félaktív GAR-1 radar vezérléssel és három GAR-2 infravörös vezérlésű egységgel) és 21 nem irányított rakétával voltak felszerelve. A tűzvezetési rendszerben észlelt hibák késleltették a hadrendbe állítást, ez okozta, hogy teljesítménye jelentősen alulmúlta az újabb [[szuperszonikus]] elfogó vadászgépekét, így az USAF végül 1959-ben kivonta a gépeket a szolgálatból.

Az utolsó változat az '''F-89J''' lett. Ez lényegében megegyezett az F-89D-val, de a szabványos szárnyvégi rakéta-konténereket 2271 literes üzemanyag tartályokra cserélték és egy felfüggesztő konzolt szereltek fel mindkét szárny alá egy-egy [[AIR-2|MB-1 Genie]] nukleáris töltetű légelhárító rakéta számára (esetenként ezeket négy konvencionális Falcon levegő-levegő rakétával váltották fel). Az F-89J lett az egyetlen repülőgép, mely éles Genie rakétát indított a [[Plumbbob művelet]] alkalmával 1957. július 19-én. Az F-89J típusból nem gyártottak új példányokat, hanem 350 F-89D gépet alakítottak át. Ezek 1959-ig álltak szolgálatban a Lég- és Űrvédelmi Parancsnokság alatt, majd a nemzeti gárdához kerültek, ahol 1969-ben szerelték le.